Vallás

Az emberi léthez hozzátartozik, hogy mi földi halandók higgyünk valamiben. Legelőször magunkban. Ehhez idő kell, ez bizonyos kor elérése is talán, némi élettapasztalat hogy teljes biztonsággal működni tudjon, de ezt úgyis érzi az ember. Már ha sikerül valakinek. Az emberiség többségére sajnos nem ez a jellemző. Sokat kell még tanulnunk önmagukról és a világ működéséről, illetve az ott betöltött vagy épp be nem töltött szerepünkről. Dolgozni kell rajta keményen némelyeknek, valakinek pedig részben az ölébe pottyan genetika által vagy neveltetés útján többé-kevésbé. A saját magunkba vetett hit mellet ott van a vallás. Többnyire szintén a neveltetés rejlik a háttérben. Ahol széles látókörűek a szülök, ott hagyják, had válassza meg az utód az irányzatok egyikét (nem az a jellemző). Valamint meghatározó egy élmény és a társadalom. A témában gyakran emlegetett – bármilyen vallásról illetve istenségről lévén szó – a követés szó. A legnagyobb felelőtlenség, úgy követni bárkit, akár utánozni, úgy hogy nem is ismerjük az egyént maradéktalanul. Hiszen ha jó belegondolunk, ez is csak arról szól, hogy másokhoz akarunk hasonlítani vagy egy másik egyén által elképzelt életfilozófiát követni. Arról nem beszélve, hogy az idők folyamán kialakult, szájról- szájra terjedt legenda is lehet az egész. A vallás maga egészen más jelent számomra. Vallom a nézeteit vagy egyetértek a gondolkodásmódjával, már ami megmaradt írásos formában. Az az egyetlen kézzelfogható útmutató. Igazán ez sem jó szó szerintem, mert a saját utamat Én járom és nem kell megtalálni, majd járni azon. Annál is inkább útmutató afelé, milyen is valójában az adott Istenség és vallás. A vallás szó egyetlen szinonimája a hit. Valóban hiszek, ha nem is az egykori létezésében, a lefektetett vagy maga után az emberiségre hagyott elveiben, nézeteiben. Ez csak állásfoglalás mellette vagy nézetei helyeselése. Semmi többről nem szabadna, hogy szóljon. Korábbi megnyilvánulásom szerint is, fontos hogy legyenek az embernek önmaga által felállított elvei, nézetei a vallás vagy hit valamiben az csak kiegészíti, színesé teszi vagy éppen teljessé a személyiséget. Országonként, kultúrákként, családonként változó, ki milyen vallást gyakorol vagy vall. Melyik Istenség nézeteit ismeri el. Vallásszabadság van, mely egyébként alapvető emberi jog. A világ és ezzel együtt az emberiség legjelentősebb hányada, keresztény, vagyis világvallássá nőve ki magát ezzel. Ez tény, viszont az összes többi leírás ezzel kapcsolatban nagyon bonyolult és számomra nem egyértelmű. Ágazatok, rendek, térítés, túlvilág stb., kételyes dolgok. Vallásos hitetlennek is nevezhetnének, de inkább úgy fogalmaznám meg, hogy széles látókörű számomra hiteles kinyilatkoztatás mellet helyeselő, de saját elveit valló egyéniség. Kereszténynek neveltek, megkereszteltek, voltam elsőáldozó és bérmálkozó. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy Ő teremtette a világot, hisz az fizikai képtelenség. A Biblia sok helyes gondolatot ír le, és ezek többségét vallom is. Az imakönyvemet is nagy becsben tartom, fontos számomra. Valamint egy pozitív erény, a tisztelet megtanítója, már aki tényleg komolyan gondolja és nem csak divathívő. Középiskolás éveim végén megérintett a buddhizmus szele. Rengeteg hasznos dolgot tanultam belőle, amit a mai napig nem felejtettem el és az életem alakulására hatással volt. Szimpatikusak a tanításai számomra, olyan vallás, amely mellet önmaga lehet az ember, az egyéniség kialakulásában segít, nem elvakult követésről vagy utánzásról szól (ajánlott irodalom: http://mek.oszk.hu/05700/05744/html/). A kritikusok lelki kábítószernek is nevezik az egyes vallásokat, amely az adott hit kitalálói érdekeit és hatalmát szolgálják. Kicsit drasztikus kijelentés, de részben igaz. Jézus egykori létezése, szerintem valós tény és a tanításai is. Az imádságok, szentírások valamint a Biblia – nem teljes egészében, de általánosságban – példaértékű. Elsődlegesen magamba vetett hitem és saját elveim után, vallom a katolikus keresztény és a buddhizmus vallás tanításainak jelentős részét is. Istenbe vetett hitem és a buddhizmus, tanító gondolataiban hiszek. Írásomat visszaolvasva egy Monty Python társulat alkotta filmrészlet jutott eszembe, ami abszolút ideillő és megfelel a valóságnak, ezzel zárnám soraimat.
https://www.youtube.com/watch?v=-33gykQRks4