Töprengő sötétség

A szín, ami nélkül nincs élet. Az idők kezdete óta az egész univerzumban a fekete szín dominál, a végtelen űrben beláthatatlan sötétség uralkodik. Ezen a földön az emberi létben és tudatban tévesen a rossz dolgokra asszociálva gondolnak a feketére. A többek között a borúlátó, siralmas, szánalmas, lehangoló, helytelen, szerencsétlen jelzők ismertetőjegye helytelenül. Az elmúlás és halál színe, pedig a sötétben való félelmen kívül semmi rosszat nem lehet rá találni negatív jelzőként. Az is hogy fél valaki a sötétben, egy gyermekkorban hamisan kialakított kép, szülök vagy saját magunk által. A sötétben számtalan jó dolog történik ugyanannyi, mint amennyi rossz is. Kisgyermekkoromban egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy ágyneműtartóba, kicsi és szűk sötét zugában a lakásnak pár percre elbújni, ott csak pihenni, gondolkodni, egyedül lenni. Aki hisz Istenben nem hisz a babonákban, innentől a fekete macska mizéria is értelmét veszti számukra és egyáltalán. Míg az emberi fajnál az albínó jegyekkel született egyén fehér külsővel kell hogy éljen, állatok esetében épp ellenkezőleg. A kivételes és ritka fekete élőlények, mint a bárány, hattyú vagy macska azontúl, hogy nem tehetnek a kinézetükről, gyönyörűek és ezen jellegzetesség teszi őket páratlanná, egyedülállóvá.Önmagában alapszín a fehér mellett, egyik sem létezik a másik nélkül igazán, épp ezért vagy ennek ellenére mást jelent. A régi időt felelevenítő képek és mozgóképek két alkotóeleme e két szín, az életben ennél több szín volt mégis ezen (fekete-fehér) valója jelenti a múltat az akkori technika miatt, annak ellenére, hogy a még régebbi korokból színes festmények sokasága adja vissza hűen az akkori világ temérdek szegmensét. Tény hogy nem vidám szín, de csak attól függ, ki és hogyan viseli, milyen körülmények között, milyen kiegészítő elemekkel, érdekesebbé, némiképp harmonikussá, hangsúlyosabbá téve a komplett egészet. A rejtély és misztikum jelzője is, melyek izgalmat és érdeklődést kiváltó érzelmek velejárója, ugyancsak lenyűgözőek. A buta, tudatlan, szűk látókörű emberre azt mondják sötét, a tudat tágulására, kiteljesedésére, felismerésére pedig hogy megvilágosodik. Egy emberélet kevés a teljes megvilágosodáshoz, el lehet érni, de megtartani, abban az állapotban maradni nem sokan képesek ezen a földön, mindig lesznek fekete vagy sötét foltok, pontok, tényezők. Töretlen a szeretetem az olyan kultikus filmekért, mint Addams Family , A Holló vagy Tim Burton (szinte) összese, többek között ezek jelentik meg, azon éjszínű érzelem világot számomra, melyet közvetve érzékeltetnek képi világukkal. Rengeteget számít a néző személye valamint, hogy ki milyen perspektívából közelíti meg azt. Ide sorolhatnám (egyik korábbi írásomban más aspektusból megemlített) Óz a csodák csodáját is, amit számomra sejtelmes ábrázolásban jeleníti meg az alkotó, a díszlet és a képi érzékeltetés elegyeként. Ez is jól tükrözi azt hogy sokszínű életünk és mindennapjaink teszik még különössé ezt a pompás színt. Kedvenc évszakaim az ősz és a tél. Azzal hogy egyre rövidebbek ez időben a nappalok, jobban vágyunk szeretett otthonunkba, hajlékunkba és bensőségesebb meghittebb az egész légkör ebben a pár hónapban az idő és a lét minden területén. A természet gyönyörű színes és naturalisztikus világában egy-egy különleges, rendkívüli fekete élőlény, növény vagy jelenség a legcsodálatosabb dolog túl azon, hogy egyedi. Soha nem változik, önmaga marad és ettől eredeti. A fehérrel és az összes többi színnel ellentétben a feketének nincsen különböző árnyalatai csak fekete van. A legmesésebb látvány a fekete égbolt a fénylő csillagaival. Titokzatos, rejtélyes és kivételes, mint minden ezen a földön és univerzumban, ami fekete. Mindennek és mindenkinek van sötét és világos oldala, melyikből mennyi. A sötét (fekete), izgalmas és őszinte, a világos (fehér) kedves, jóhiszemű és makulátlan, el kell dönteni melyik a meghatározóbb és mindenkinek, a saját egyéniségét hűen tükrözve élni.