Álom

Az egyik legnehezebben megfogalmazható, körülírható és hiteles bizonyítással nem rendelkező, fura dologról vélekedem ebben a bejegyzésben. Ez az általam groteszknek (is) gondolt érzékelés, az álom. Sokan sokféleképpen próbálják magyarázni az álmokat és magát az álmodás tényét. Híres kutatók, pszichológusok és különösebben hozzá nem értők igyekeznek rájönni erre a különös és egyben természetes dologra. Végül is ez az egyik olyan dolog, amit mindenki átél időről időre mégis kissé érthetetlen, amikor felébredünk belőle. Abnormálisnak is érezhető elsőre, ám ha kicsit jobban belegondolunk, az álom az egyetlen olyan lét melyben ugyanúgy vagyunk, mint a valóságban ébren, nem tudjuk, hogy éppen álmodunk. Na, ettől bizarr. Épp úgy, mint éber állapotunkban vannak jó és rossz pillanataink, az álmokban is. Van, hogy rémisztő, máskor pedig nagyon is kellemes vagy éppen jelentéktelen egyszerű esemény, érzékelés. Az álom nyújtotta érzet mértékétől, mélységétől függően meghatározó lehet az adott napunkra, de meglehet, hogy csak ébredés után néhány percig hat a tudatunkra. Ritkán van igazán elgondolkodtató, elménkre nagy ráhatással, illetve a beteljesültség érzésével eltöltő álom. Aki ismeri a Krúdy Gyula féle álmoskönyvet és utána olvas az éppen aktuális álmának, mint Én is, babonásnak érezheti magát, mert más okfejtésére hagyatkozva, kicsit el is hiszi, az ott leírtak igazak, de inkább csak kíváncsiság, részemről legalább is. Volt, ami be is igazolódott anélkül, hogy tudtam volna róla, azóta olvasok utána rendszerint. Mintha két világban élhetnénk, egyben mikor alszunk és egy másikban mikor ébren vagyunk, annyi különbséggel hogy nyitott vagy csukott szemmel tesszük, amit teszünk. Kétértelmű szóról lévén szó, kétfélét jelent, akaratlanul létrejövő és a tudatosan kigondolt, „megálmodott”. Álmodni és álmodozni. Álmodozónak lenni és megélni az óhajainkat és vágyainkat adja az élet értelmét. Vannak nagy álmok melyet, ha elér az ember, képzeli a következőt. Az sem baj ha több van, de a kevesebb és nagyobb az higgyétek el, több. És bár az álmoknak nincsenek korlátai, a józanság jelen kell legyen még egy ilyen mámorító állapotban is, mint a fantáziánk. Legyen az álom bármennyire édes vagy keserű, az hogy a sajátod, nem veheti el senki, és hogy nincs két egyforma, kétségbevonhatatlan. És ami a legfontosabb, ahhoz hogy hamisítatlan, megérdemelt és igazán édes legyen, meg kell érte küzdeni, dolgozni. Írja ezt egy örök álmodozó.

"Az álom szívünk vágya

Ábrándos világ

Álmodj, ha a szíved fájna,

S a bánat elmúlik, meglásd.

Csak bízz, ez a fő, és egy nap

A boldogság majd rád talál.

A szivárvány ragyog az égen,

Higgyél hát a mesékben,

S az álmod egyszer majd valóra váll!"

-Hamupipőke

Citátum #1

Minden egyes olyan nap mikor kapsz az élettől egy jó nagy pofont és felülkerekedsz rajta - megoldod és túl teszed magad - csak közelebb kerülsz önmagadhoz és a valósághoz. Mindkettő hasznos de a valóság általában kijózanítja, míg önmagam megrészegíti a mindennapokat. xoxo N

Helló június

Jöhet a nyár! Az évszak első hónapján, vegyes érzésekkel nézek a nyár elébe. Ennek egyik és egyben nyomós oka, valószínűleg a szeszélyes időjárás. Bízom a kellemesebb folytatásban és ebben a hónapban egy fontos esemény a blog életében, SZÜLETÉSNAP! A részletekről később, addig is, xoxo. N

Csináld magad!

Egy nő ha alap szinten is de jó ha tud például főzni. Lehetőségeihez és tehetségéhez mérten minél többet, minél jobban. Sok minden más egyéb tulajdonsága mellett egy nőre ezért néz fel egy férfi. Persze lehet ez fordítva ,mikor a férfi jobban főz a párjánál... Van, aki varrni tud magának,van aki a saját kis kertjét szépítgeti, valamelyikünk a karrierjét építgeti gondosan de sok nőtársam a gyereknevelésben jeleskedik. A lényeg hogy legalább egy dologban ki tudjunk maximálisan teljesedni. Jó érzés fogjon el tőle és más szemében is elismerést lássak érte. Nevezhetjük hobbinak vagy ha épp kötelesség akkor annak élvezetének. Fontos hogy örömmel töltsön el a tevékenység és többnyire eredményesen. Egy kudarc nem kudarc. Az esetleges balsikert - ami bármikor bármiben előfordulhat - húzóerőként kell megélni. Akármilyen elfoglaltságról legyen szó, jó ha több van de csak annyit szabad vállalni ami nagyobb erőfeszítés nélkül megoldható illetve teljesíthető. Attól függ mennyire jelentőségteljes... legyen az egy finoman vacsora, egy ízlésesen megterített asztal, egy szépen berendezett helység vagy "csak" egy kakaóporral meghintett tejhab a kávé tetején. A pont az i-re amiben örömödet leled és még akár örömet is szerzel. Amiért kapsz a másiktól egy feltöltő, önbizalmat adó szemcsillanást, köszönömöt vagy kézfogást. Minden esetben a saját kezed munkáját, illetve a saját képzeleted szüleményét dicsérje.

(ui.: nekem az egyik ilyen elfoglaltságot az írás jelenti)

Gyereknap alkalmából

Mit csinálok rosszul? Semmit. Minden – ha nem is tökéletes, de - jó, ahogy van. Az elfogadás nagy erény. Együtt élni azzal, amit adott az élet, a sors és amit kialakítottunk magunk körül. A porond adott, hogy mit és hogyan adok elő, az csak rajtam múlik. Megismerni a világ lehető legtöbb szegmensét, nem csak a jót, a rosszat is, attól lesz bölcsebb az ember és tanulja meg értékelni az aprót is. A múltam kellemes emlékeiből, élményeiből és tanulságaiból táplálkozva illetve mindezekre alapozva a napjaimat élek. Szívében fiatal örök ifjonc teremtményként, ragaszkodva az álmaimhoz, hogy a mindenkori jelen szép legyen. Így kívánok nekünk boldog gyereknapot most és mindörökre. 

Bódulat a javából

Korábban olvastam valahol, hogy a gyerekek több szagot éreznek, mint a felnőttek. Az idősebbek pedig, már 40%-al kevesebbet. Nem szándékozom belemenni részleteibe illetve kémiájába, mert nem az én reszortom és ez nem is az az oldal. Azért tartottam fontosnak mégis ezzel kezdeni a bejegyzést, mert pár hónapja nem mindennapi élményben volt részem. Egyik munkahelyem, egyik helyiségének – termének – ajtaját kinyitva, bizarr és egyben a legkellemesebb érzés amit valaha is éreztem, kerített hatalmába. Olyan illat csapta meg az orromat, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél a kisszobában volt. Írok róla, de leírhatatlan. Szép lassan bementem leültem és csak lélegeztem mélyeket. Soha, sehol azelőtt nem éreztem hasonlót. Bódulat volt a javából. A rögzült emlékek jellegétől kelthet bennünk pozitív és negatív érzést egy szag vagy illat. Úgy ahogy a fenyő vagy halászlé illatára magam előtt látom az egykori karácsonyokat ez esetben is ott ültem egykori életem helyszínén, a kisszobában. Ahogy teltek a napok és újra meg újra mikor beléptem a terembe, kutatni kezdtem vajon minek a bukéja lehet. Szaglásztam én mindent, de egy jelmezszobáról lévén szó nem volt túl könnyű dolgom. Tele csupa régi és nem túl régi gönccel. Most sem tudom pontosan csak gondolom, hogy az ott egymás tetejére dobált régi plédek, pokrócok nosztalgikus szaga volt. Sok egyéb érzet, legyen szó illatról vagy ízről ébreszt egy emberben olyan rég elfeledett emlékeket melyekre nem is számít. Parfümöt is egyet – Nina Ricci, Nináját – kivéve mindig mást használtam, pontosabban csak teszteltem. Általában két használat után megállapítottam, hogy nem az én illatom. De ugyanez a helyzet minden egyéb testápolási termékkel, de még az öblítővel is. Lehet, hogy illat rigolyában szenvedek. Neked is és nekem is megvan a saját illatunk, melyet egy-egy termékekkel csak megváltoztatunk vagy kellemesebbé teszünk. Szeretem a letisztult, hintőpor – ha úgy tetszik baba – illatot magamon.  De más érezni és éreztetni, egy helyiség, tárgy vagy személy illata, ami nyomot hagy bennünk. Na és a feromonok…  a feromonok nem tudatosan érzékelt szaganyagok az érzékküszöb alatt (forrás: wikipédia). A rokon-, és ellenszenvért valamint a szexuális viselkedésért felelős anyag a szerintem a legkülönösebb anyag melyet sem parfümmel sem más egyéb anyaggal nem befolyásolhatunk, legfeljebb leplezhetjük. Nem csak „illatosító” szerek hatnak ránk ily módon, a frissen vágott fű, a reggeli kávé, egy gőzölgő péksütemény, levendula, egy jóféle dohány füstje vagy egy régi könyv… fel sem lehet sorolni és még mennyi minden.  Próbáljuk úgy alakítani környezetünket és úgy használjunk illatokat, hogy az(ok) egyszer valakinek kellemes emlék lehessen, más nem saját magunknak sok-sok év múlva.

Illatos május

Ki tudja miért, de az ember valami oknál fogva kötődik a hónapjához, a hónapjához melyben a világra jött. Aztán később az esztendő azon részében, évről évre megünnepelvén a jeles napot, harminchoz közeledve és azon túl, a visszagondolás a fiatalabb kori emlékekre kerülnek előtérbe a gyertyák elfújása mellett. Ünnepelni jó, kívánni kötelező, de nem a korodnak, hanem a szívednek megfelelően kell, hogy élj. Aki szívében fiatal - még ha a kor meg is látszik arcán – járja annak megfelelően útját és cselekedjen úgy, ahogy jó neki, és ha az egy hangos örömkiáltás az utcán vagy épp önfeledt csúszdázás vattacukrot tömve, hát legyen!( A túlzás nevetségessé való válása nélkül persze.) Az Én hónapom a május. Már az elején megünneplem a születésnapom, és onnantól a hó többi napja ráadás. A hónap első vasárnapja anyák napja, melyet az év, nem csak ezen egy napján kell nyomatékosítani édesanyáink felé, ám mégis szép és nemes hagyomány. Mélyen beleszippantva az orgona illatú levegőbe a legeslegjobb része a hónapnak. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az orgonaillat lenne a májussal megegyező. A hétről hétre vándorló, majd minden hétvégén megrendezésre kerülő búcsúk, melyek az utolsó vasárnapján a hónapnak a gyermeknapban teljesednek ki. Állatkert, vásárok, ringlisek...csupa színes dolog. A májusi és ennél fogva a bika jegy szülöttei, a fejjel a falnak mentalitásuk mellett számos erős, határozott és szimpatikus vonással rendelkeznek. Kérdés hogy kinél melyik dominál jobban. Egy biztos, az azonos jegyű barátságok és szerelmek igazán különösek a bika esetében. Két dudás igenis megfér egy csárdába. Erre két bika barátsága a legjobb példa. Amennyire „zajos” és sokszor vitába fajuló annál mélyebb. Valahogy az összetűzések majd az esetleg meg sem beszélt csak egymás tekintetéből kiolvasott békülések teszik szorossá és akár egy életre szólóvá. Szerelem esetében kicsit összetettebb ám annál szenvedélyesebb, halálosabb. Nem egyszerű, de attól szép, a legszebb. Boldog születésnapot Nekünk!

"Ki ez a lány?"

11, 12 éves lehettem mikor feltettem a kérdést egy kedves – nem mellesleg, filmek és zenék terén nagy tudású, jó ízlésű – rokonomnak. Szobája polcán volt egy szőke lányról egy dedikált fénykép.  Akkoriban sok lány társammal egyetemben rendszeres olvasója voltam, az akkor már régóta létező egyik legnépszerűbb tini magazinnak, a BRAVO-nak. Volt és még lehet ma is van ebben az újságban egy autogram címeket tartalmazó oldal illetve rovat. Mindig elolvastam milyen hírességektől lehet ilyen formán aláírt képet kérni, de mindig csak játszottam a gondolattal és hogy, vajon tényleg ők írják alá igazából…stb?  Ezért is keltette fel érdeklődésem a fotó, hiszen valóban hitelesnek tűnt. Kérdésemre a válasz valahogy így hangzott: „Nem tudod? Hát ő Drew Barrymore, ő szerepelt kiskorában az E.T.-ben, és azóta sok jó filmben, az egyik kedvenc színésznőm.”  Szinte szerelemmel beszélt róla, és hát férfi családtagról lévén szó, érthető is, hisz lenyűgöző szépségű a színésznő. Persze láttam az E.T.-t korábban, nem is egyszer, de nem tudtam hogy a kettő, egy és ugyanaz. Ezután, nem sokkal később tovább vásárolva a magazint láttam meg legközelebb Tomb Rider szerelésben akkor már rövidebb, vörös hajjal. Valami olyasmi címszóval, hogy lehet, hogy a (anyai ágon) magyar felmenővel is rendelkező színésznő kapja meg a videojátékból készülő film főszerepét. Magyar felmenő? Akkor még nem volt internetem, hogy utána nézhettem volna eme számomra érdekes információnak, ám egyre több filmben tűnt fel és sokat lehetett róla továbbra is olvasni. Ma már azt is tudom, hogy ha már felmenőiről van szó, egész színészgeneráció az övüké.Véleményem szerint nem mindennapi nő. Mind szépségét, mind egyéniségét és eddigi életét tekintve. Napjainkban, közel 40 éves korában igen színes múltat tudhat magáénak. Korai (10 évesen) alkohol és drogproblémákkal,már gyerekszínészként jelentős vagyonnal (saját lakással), 19 évesen férjezetten stb. Nyíltan vállalja biszexuális múltját is és hogy átlagon felüli a száma azoknak a férfiaknak, akikkel ágyba bújt. Soha senkit, nem ezen tények alapján ítélek meg illetve bírálok. Szimpatikus a kisugárzása, imádom a stílusát, nem cicababa, természetes szépség és nem mellesleg hiteles. Nyíltan vállalja és nem szégyelli botlásait. Megszédített őt is a pénz és a csillogás, de legalább mivel korán belecsöppent , tizenévesen túl is volt a nehezén (valljuk be szerencsés végkimenetelűen, sok szakmabeli gyerektársával ellentétben). A pályán tudott maradni, amiben azért valószínű keresztapja (Steven Spilberg) keze is benn van, de elsősorban akarat ereje és tehetsége tette azzá, aki ma valójában. Mint ahogy azt már gyerekként bebizonyította, talpra esett, önálló egyéniség, akinek ha nagyritkán segítségre van szüksége, nem túl büszke segítséget kérni. Merem remélni, hogy mostani férjével és kislányával sínen van az élete. Továbbá azt is, hogy megmarad továbbra is annak a stílusos, bohókás, gyermekded és naturális szépségű egyéniségnek, akivé vált (szinte a nagyérdemű szeme előtt). Ő a ma élő favoritom, de csakis Audrey Hepburn után!

Bicikli

“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)

Nem túl rég óta tartozom a biciklizést kedvelők népes táborába, ám annál nagyobb lelkesedéssel élem meg minden pozitív pillanatát, hasznát és előnyét a jó idő beköszöntével. Három csoportba sorolnám a bicajos társadalmat. Az első, a teljes megszállottsággal, valamilyen versenybiciklit tekerő ehhez illő sportos öltözéket viselő, élete meghatározó elfoglaltságát jelentő biciklis. A másik a hobbi bicajos, akik hétvégén és/vagy szép időben, ha mozogni vagy kirándulni támad kedve – akár  többed magával -  veszi elő biciklijét, mert jó móka. Az utolsó, ám szerepét tekintve talán – ha nem is a legtöbb km-t tekerő, de – a leggyakoribb, utcai kerékpárosok száma. Értem ez alatt, aki városban vagy nagyvárosban él és autó illetve tömegközlekedés helyett a biciklit használja, munkába járásra, vásárlásra, egész egyszerűen helyváltoztatásra. Nem sportcipőben, bicajos nadrágban és sisakkal a fején, sokkal inkább hétköznapi, normál esetben is viselt úgymond mindennapi ruházatban, már-már inkább jól öltözötten, illetve ami a célállomáshoz passzol. Maga az alkalmatosság is mindhárom esetben más, használatuknak megfelelően számos típust különböztetnek meg. Lesarkítva kicsit, a versenybiciklisek kos kormányúja, a hobbi bicajosok montija és a városi jövés-menésre használt városi kerékpár vagy cruiser, bővebben ide katt. Na ez utóbbi szerelmese lettem jómagam is. Bevallom annak ellenére, hogy eredendően is a városi kerékpár elnevezés illeti meg, első blikkre és használatra is, kicsit a falusi, öregasszonyok által is használt régi Csepel bicaj érzést keltette bennem. Aztán ez idővel átváltott a sokkalta kellemesebb a Fellini és több egyéb művészfilmekben is megannyiszor látott és tapasztalt érzetbe, melyet egy ilyen bringa tulajdonosa és használója érezhet. Bohóság, légiesség, szabadság, kényelem. A világ szinte minden táján ismert és használt eszköz, mégis Hollandiában kapja a legnagyobb teret, külön jogaikkal és KRESZ szabályaival a bringásoknak. Továbbá a mediterrán országokban épp oly gyakori, mint a különböző nagyvárosokban. Megannyi jótékony hatása mellett, hogy egészséges (ami valljuk be, a rendszeresen nagytelepülések utcáin tekerve a káros anyagokat belélegezve kevésbé az), vagy stressz oldó, kedvünkre és egyéniségünknek megfelelően alakíthatjuk, szépítgethetjük, legyen szó színről, kiegészítőkről. A kerékpár tradicionális jellegét meghagyva és a kevesebb több elvét követve, csodás eredményt érhetünk el, melynek valóban csak képzeletünk szab határt. Ugyanis, minket nőket minden lehetőség érdekel, ha „csak” egy bicikliről is van szó. Kosár, csengő, de még a sárvédő színe vagy formája is összhangba kell legyen. Az egyszínűségre törekedve, ami a vázat és a kerekeket illeti és egy másikra, ami a felszereltséget, hogy később aztán bárhogy is öltözünk, jól mutassunk a biriglinken. A napjainkban virágkorát élő eszköz, mely sikkes, minden téren kedvező és még hasznos is, merem remélni ezt követően is módi lesz és „életben tartják” a hozzám hasonló szentimentális lelkűek.

                                       

                                          

                                           
Ha még nincs de szeretnél: http://csajbringa.hu/ .

Kikelet

A tavaszt, ha egy szóval jellemezném, a fűszer lenne a legmegfelelőbb. Megízesíti, megszínezi az ember mindennapjait. Úgy érezhetjük - a hosszú, többnyire sötét mint világos -  ősz illetve tél után hogy szinte sosem köszönt be újra. De mikor mégis megérezzük az első a természet ébredezésének sajátos, egyedülálló és semmihez sem hasonlítható illatát, boldogság fog el. Mint egyféle lelki drog, derűlátó, idilli érzés kerít hatalmába. Talán mert tavaszi gyerek vagyok. Az érzés hasonló a szerelemhez, amit az évszak ébreszt bennem. A lepkék nem csak az illatos és színesebbnél színesebb virágok körül repdesnek, hanem a hasamban is. Többen mozdulnak ki a szabadba, ülnek a padokon, sétálnak a városban, parkokban egyaránt. Végre változatosabban lehet öltözködni és többet hódolni az olyan kedvteléseknek, mint a baráti légyottok egy kávézó vagy cukrászda teraszán, egy jó könyv olvasása a szépen daloló madarak társaságában. Csak ülni és hallgatni, merengeni, átadva lényünket ennek a mennyei érzésnek. Míg a szem ellát a gyönyörködtető táj a minden. Az újjászületés időszakaként is emlegetett része az évnek, mert minden, ami előző évben kibontakozott most újra megteszi, de mégis más évszámot írunk és kissé magunk is akaratlanul újraértelmezzük a világot. A tenni akarás és a célok hajtják az élet kerekét melyhez ez az évszak inspirációt, lendületet, energiát ad. A tavasszal egybeforrva ábrándozunk egy helyben és lépünk is egy időben. Alakítjuk lépésről lépésre kis történetünket, ki-ki a magáét. A szezon „ünnepének” lakomája, értem ez alatt a húsvéti sonkát, tojást és tormát és az ilyenkor éledező barka vagy nárcisz, a tavasz derekát jelentik számomra. Virágzó fák, a nap első meleg sugarai, pitypang, orgona stb. Minden ami színes, minden ami friss és illatos, karöltve az azonos emberi érzésekkel. Fogékonyabbak, nyitottabbak vagyunk egymásra. Jobban vágyunk ilyenkor egymás társaságára és közelségére, mint egyébként. Nem csak a fák bimbóznak, de új szerelmek és érzések is. Érezni kell, tapasztalni és élvezni a tavasz minden percét, momentumát, mert amilyen sokat várunk rá olyan hamar illan el ez a semmihez sem fogható érzés melyet a kikelet ajándékoz. A legszebb és legfontosabb hónap, számomra mégis a május. Ilyenkor évről évre a mellet hogy megünneplem, megköszönöm, hogy élek és részese lehetek ezen, természet adta gyönyörű és neszes létnek, ami ilyentájt köszönt be.

Barkabontó

napsugárka,

mézet gyűjtő 

kis bogárka, 

rügyfakasztó

boldog zápor,

csöpp levélke 

almaágról,

fehér szirma

meggyvirágnak,

tavasz éke 

a világnak.

- Donkó László: Tavasz éke

Igazmondó tükör

Az évszázadok által használt kelléket, amely mára főként a nők elengedhetetlen eszköze lett, megannyi babona, hiedelem, téveszme és mögé képzelt hamis tulajdonság jellemezheti. Ahány ember és emberi gondolat annyi teória. Legelőször a meséből jól ismert, „tükröm, tükröm, mond meg nékem ki a legszebb e vidéken” abszolút a hiúságra hajazó mondat jutott eszembe a tükörrel kapcsolatban. Szükséglet, de az hogy ki mennyit nézegeti magát benne, határozza meg csak igazán a hiúság mértékét. Továbbá bűvös, hisz mindenki azt lát benne amit akar. Van, aki elnéz saját arcképe mellett, beleképzelve többet vagy ellenkezőleg kevesebbet személyébe, mert a tükör nem hazug, de a szem amely beletekint az lehet (Mikszáth Kálmán gondolatára hajazva). Sokszor, rengetegszer kell belenézni, úgy hogy mellette múlik az idő. Percek, napok, évek. A helyes belső értékek nem szépítik meg a külsőt, fizikailag, a tekintetet viszont nagyon is. Az eszmei értékek vagy épp gyatra és hitvány emberi tulajdonságok viszont igen is kiülnek az ember arcára, vonásaira, mosolyára és ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb a kettő magabiztos és reális összképe. Mert igenis megszépül vagy megcsúnyul egyikünk a másik szemébe, amint megnyilvánul,vagyis egymás szemében meglátva igazi énünket. Ezt egy nőnek nehéz elhinni, és mint az előbb utaltam rá, sok időbe telik. Találkozni kell önmagunkkal és ehhez szükség van tükörre is. A megismerés sok idő, a magunké is, akinek viszont már a kezében van ez az érték, elég bölcs és tisztában van erényeivel, tud eljutni oda, hogy csak a külseje által megkívánt szükségleteit elégíti ki a tükör által. Na és ott van a szem a lélek tükre féle frázis. Valóban tükrözi egy egyén szempárja hogy ki is ő valójában? Ha nem is egy az egyben kristálytiszta képet mutat, illetve fest egy illetőről, az biztos, hogy akár csak az arcmimika a szemnek is van egyfajta játéka, egyedisége, mondandója. Erről mindig az jut eszembe, hogy mikor még nem volt tükör, mint olyan, hanem kénytelenek voltak a víztükörben nézni magukat az emberek, élőlények, vajon a vízben élő teremtmények szintén magukat látták lentről felfelé tekintve? Mint egy határ mely elválasztja a környezet egy részét egymástól és melyben egymást is látják és önmagukat szintén. Na az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságai miatt tulajdonítanak a tükörnek és tükörképnek, földöntúli, különös vagy magasztos ideákat. Egy biztos, jó hogy van és jó ha van, otthonunkban, táskánkban, autóban, úton, útfélen. Hűen mutatja a  valódi arcunkat, melyet lehet hogy más nem lát mert nem mutatjuk, de a tükör az álarc mögé lát. Előfordul viszont az ellenkezője, amikor is valaki bármeddig szemléli arcát illetve akárhányszor csak belepillant eme remek vívmányba nem érzi hitelesnek a látott képet. Ez lehet azért mert még nem találta és ismerte meg igazán önmagát vagy pedig azért mert önös értékeit, tulajdonságait nem érzi (és látja) összhangban a tükörben látottakkal. Ilyenkor tenni kell ellene némi változtatásokkal, a realitás talaján maradva, lehetőleg plasztikai beavatkozás nélkül. Merni kell tükörbe nézni.

                                          

                                                     

Haj jaj

Első blogbejegyzéseim egyikében említést tettem már a rövid hajjal való szimpatizálásomról. Oly mértékben csupán hogy rendkívül tetszik, tudni kell viselni és –elsősorban- hiteles női egyéniséggel, ruhákkal és kiegészítőkkel, iszonyú szexi tud lenni. „Mindig is nagyra értékeltem azokat a nőket, akik lemerik vágatni a hajukat egészen fiúsan rövidre esetleg kicsit hosszabb fazonúra, de rövidre. Nem minden nőnek áll jól, de akinek igen és bátor az csinálja, mert azzal teljesedik ki a személyük. Korszakaink vannak, van a hosszú haj korszak, a vállig érő vagy a rövid haj korszak” (részlet az Egyéniségek című írásomból, katt a teljes bejegyzésért ). Az első és legfontosabb, hogy kell hozzá egy szép vagy karakteres arc és nem utolsó sorban önbizalom, bármelyik hiánya azonban alulmaradást eredményez a témával kapcsolatban. Az a közhely, hogy könnyű kezelni és kevesebb törődést igényel igaz, de nem minden, ha előnytelen, akkor meg főleg. A 20. század derekán divatba jött hajviselet mintegy két-három évtizeden át (50-es, 60-as esetleg 70-es évek) uralkodó volt. A lassan visszatérni látszó viseletet viszont hírességek, színésznők és énekesnők között sokkal elterjedtebb, mint a civil nők körében. Ennek okára nem igazán jöttem még rá, mert közülük sem csak a nagyon szépek szánják rá magukat erre a lépésre, igazi egyéniséget kölcsönözve külsejüknek ezért cserébe. Elég egy szép vagy különleges „pont” egy nő arcán, ahhoz hogy kielégítő legyen az összkép. Viszont a kielégítő, messze van a nagyszerűtől vagy kifogástalantól, épp ezért szinte száz százalékosan tisztában kell lenni egy nőnek, saját értékeivel, előnyeivel és hátrányaival egyaránt. Mindezek mellett ott a korábban említett önbizalom és magába vetett hite az embernek, anélkül nem megy, vagy csak megbánás és bosszankodás lesz a döntésből, hisz visszaragasztani nem lehet (a póthaj pedig béna!). A legfontosabb hogy magával legyen megelégedve az ember, azután számít mások véleménye, már akinek számít, nekünk nőknek a férfiaké aztán az azonos neműeké, vagy fordítva?  Apropó másik nem. Egy közvélemény kutatást végezve a férfiak hamar a nemtetszés mellett tennék le a voksot a témával kapcsolatban, ám ha egy konkrét egyénnel szimbolizálva, aki nőies, elegáns és szexi, (akár a frizurájából adódóan is) száznyolcvan fokot fordulna a véleményük illetve azonnal álláspontot változtatnának, szakítva beszűkült elveikkel. Úgy ahogy nem a ruha, nem is a hajviselete teszi a nőt nővé. A kisugárzása, jelleme, egyénisége. Gondoljatok csak - az általam is igen nagyra becsült - Audrey Hepburnre aki a mozivásznon többször is alátámasztotta azt a tényt miszerint a kislányos rövid hajától megszabadulva, új felnőttesebb külseje révén igazi nővé válik (lásd a Sabrinában vagy A római vakációban, mondjuk Ő gyönyörű volt, neki valószínűleg minden jól állt volna).  A csontos arc vagy egy szép száj vagy szemek, a pisze vagy épp csöpp orr, egy szép és/vagy hangsúlyos fülbevaló, még jobban emelik a rövid haj fényét, mindemellett a helyes arcformához és egyéniséghez illő és aktuális fazon valamint az önbizalom! Lehet, hogy reggel ébredés után anélkül nem lépne ki egy rövid hajú nő az utcára, hogy ne formázta volna a haját, de az biztos, hogy negyed annyi idő mint hosszú haj esetén és így több idő marad másra (sminkre, arcápolásra, egyszóval saját magára), minden ami még nőiesebbé tesz, minket nőket. Egyénisége legyen és harmónia az összképben. 

Színtér

Nehéz nem észrevenni annak ellenére, hogy mindenhol és mindenben jelen van, néha mégis fakóbbnak, egymáshoz hasonlónak vagy semmiben sem különbözőnek látjuk, ennek ellenére az egyik legnagyszerűbb dolog, amit egészséges ember érzékelni tud. Mire gondolok?  A színre illetve színekre. Amennyire kitűnő és különböző egyik a másiktól, a sokasága vagy eltúlzása annál inkább teheti silánnyá, akár egy összképet akár egy önmagában álló árnyalatot. Rengetek kutatás, kimutatás, tanulmány és vizsgálat mondja ki illetve támasztja alá a színtan minden egyes momentumát. Tulajdonságai, érzékelése, rendszerezése, típusai. Általában ugyanolyannak látják mégis mindenkinek mást jelent (kivételek ez alól a vakok, színvakok). A legkülönbözőbb érzéseket váltja ki az emberből. Van,  akinek élménye kötődik hozzá, kedvencévé válik vagy éppen megunja de sokszor –főleg minket nőket – boldoggá tesz, mosolyt csal az arcunkra, viseljük egyszóval a részünké válik. Tévedés azt gondolni, hogy a férfiaknak nem olyan fontos mint a nőknek de kevesebb hangot adnak neki illetve azontúl hogy ők is favorizálnak egy-egy színnel számít nekik hogy ne legyen túlzó. Mi nőneműek tisztelet a kivételnek el tudjuk ragadtatni magunkat, ami semmi jóindulattal nem mondható ízlésesnek vagy szépnek. Az univerzumtól kezdve a Földünkön át, minden egyes kontinens és a szárazföldeket összekötő élővilág megannyi színben pompázik. Az emberi faj égtájtól függően és egyre jobban függetlenül, fehér, barna, fekete vagy sárga bőrű. De ott van mindemellett a fejükön lévő haj és a szemek színe. Mindezek után jön csak a többi, a kiegészítők, ruházat, tárgyak melyeket nap mint nap érintünk, használunk és látunk. Rengeteg minden, mégis valamiért mindennek saját jelentőséget tulajdonítva vésődik emlékezetünkbe és reagálunk rájuk. A kevesebb több elv illetve a harmónia fontos alapjai az összképnek, bármiről is lévén szó. A legszebb, legtermészetesebb képi világ, ami a változatosság számtalan képét tárja elénk színek tekintetében az maga természet, növények, állatok, élőlények, képződmények, természeti jelenségek. Innen és ezekből merít ihletet az egész világ. De ott vannak azok a bizonyos általam nagyra tartott régi remekművek a fekete-fehér világból, filmek és képek. Továbbá a könyv is fehér alapon fekete betűkkel fogalmazza meg azon gondolatokat, melyeket az egyén saját maga képzelete tesz színessé. Épp ezért amondó vagyok először is, ami nem túl nagy bölcsesség részemről, de igaz, hogy a színek gazdagabbá „színesebbé” teszik mindennapjainkat,  ám nélkülük sem lenne teljesen silány az életünk csak kopárabb. Kellenek és jó hogy vannak, de kevesebb emberi érték tör tud felszínre jutni az eltúlzott használatával. Jót tesz a szemnek és a léleknek, de nem minden. Sokszor jó fekete-fehérnek lenni egy-egy szín kiegészítésével, hisz egy embert a megnyilvánulásai, gondolatai és beszéde teszi színessé, avagy épp szürke egyéniséggé! A színek izgalmasabbá, ezzel együtt bonyolultabbá teszik a világot, az egyszínűség pedig gyönyörködtet, ha van benne kurázsi.

Végig a sárga köves úton

Egyfajta szokássá, hagyománnyá nőtte ki magát szilveszterkor illetve az újév kezdetén megfogadni dolgokat, szokásaink vagy leendő elképzeléseinket illetően. Kevesebbet élek káros szenvedélyeimnek és többet a kevésbé ártalmasaknak… az egyik legnagyobb ostobaság, csak azért mert új évet írunk akkor és olyanokat megfogadni, amelyek egyrészt sablonosak másrészt feleslegesek. Feleslegesek, mert csak kimondott – vagy kigondolt – szó, és mert ha valamit komolyan el is határozok, miért éppen újévkor tenném? A célkitűzések és az, hogy elveink legyenek az életünk szinte legfontosabb alappillérei. Legyen az egészségre vonatkozó elképzelés, a helyesebb irányba való terelése önmagunknak vagy bármely olyan dolog is, ami valamelyest erkölcstelen, rossz és helytelen irányba sodor. Kellenek kommersz dolgok is egy ember életébe. Márai Sándort idézném egy ideillő gondolatával: „Semmit nem bánok, ami történt, csak azzal szemben van "bűntudatom", amit elmulasztottam.” Nem valami egész életre kigondolt, hogy ezzel a csúnya szóval éljek, tervre van szükségünk, hisz az lehetetlen. Úgy ahogy a világ is változik körülöttünk, kivédhetetlen hogy mi magunk is változzunk, de fontos hogy nem egy irányba a világgal, hanem mellette, öncélúan és eredetien nem meghazudtolva saját egyéniségünket. Ehhez van szükségünk elvekre, melyek rendíthetetlenül kell hogy bevésve legyenek elménkbe. Sokan magukra íratva tetoválás formájában elméjük mellett – vagy helyett – bőrükön nyilvánítják ki illetve teszik közszemlére eme eszméiket, nézeteiket, vélekedéseiket. Semmi probléma ezzel, míg a magán is viselt és nem csak meggyőződésében élő gondolatisággal hűen és annak megfelelően él és személyisége hiteles ismérveként szolgál. Valószínű komolyan gondolják akik ezt teszik, de hogy ez a külvilágnak szolgál arra hogy ismeretlenként egyfajta képet alkossanak róla tetoválása alapján vagy saját magát erősíti meg azzal ha néha rápillant, ezt nem tudom. Az Én olvasatomban, ha mindent magamra tetováltatnék amit vallok és miszerint élek és nem pedig tudatomban őrizném, úgy festenék mint régen azok a fa körül lévő, henger alakú plakát oszlopok, amit csak úgy lehetett elolvasni ha körbe jártam az egészet. A lényeg, hogy mint sok minden mást ezt is magunk örömére tegyük ha tesszük. A magyar nyelv az egyik – azontúl hogy legszebb – leggazdagabb és legkifejezőbb is, hiszen ha azt írom, legyen elvárásunk saját magunkkal szemben, az magában foglalja az elv szót is, nincs mit magyarázni. Néha hitünket vesztve, magunkat megerősítve kötelezőek, nélkülözhetetlenek és betartandóak, mindenkinek a magát legjobban ismerve saját személyre szabott, kreált vagy megfogadott elvek, eszmék, nem mint rendíthetetlen ólomkatona, hisz sok élethelyzet megkívánja, ha nem is az ellenkezőjét de a kíméletesebb oldalát, de mindenképp szigorúan kiállva mellette! Megálmodom, elviekben megfogalmazom, majd gyakorlatban megvalósítom, ha jól sikerült ragaszkodom hozzá. Legyen az megálmodott vagy tanult. Mindenkinek van egy egyéni útja melyről ha néha le is tér, ahhoz hogy önmaga maradjon vagy egyáltalán legyen, követnie kell az egyéni járását, mely az utolsó napon kiderül hogy jó irány volt- e, de ha nem az sem baj de mindenképp a sajátja. Az Én ízlésem szerint az Én stílusomban, hisz: „Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.” - Antoine de Saint-Exupéry.

Sok szebbet, jobbat az új évre! Legyetek önmagatok csak úgy mint eddig, ezután is vagy innentől fogva és ne nőjetek fel soha! 

- Nikolett