2013. szeptember 30., hétfő

S szép, mint mindig


Az iskolai tanév és ezzel együtt a naptári ősz beköszöntével veszi kezdetét a színeiben leggazdagabb és egyik leggyönyörűbb évszak, az ősz. Szeptember hónap még reményekkel teli, kis vénasszonyok nyara időben, de ha adatik is egy kevés meleg szinte nyári idő, kellemes de merőben más érzés. Igazából a csillagászati ősz időpontja (szeptember 23.) mondható az ősz tényleges kezdetének. Ez idő tájt kezdődik a betakarítás, az ilyenkor termő gyümölcsök, zöldségek, bogyófélék leszedése eltevése illetve befőzése télire. Az anyaföld adta produktumok utolsó színes és értékes növényeinek beérésnek időszaka. A szüret az egyik legjellemzőbb elfoglaltság ilyenkor országszerte. Hajnalban már csípős idő van, napközben viszont ha szép napsütés adatik, kellemes kötelezettség ez sokak számára. A friss levegőn a lédús szőlőt szedni és kóstolni, a munka javának befejeztével pedig a közeli erdőbe diót és csipkebogyót szedni. Kalandos, élményekkel teli és örömet szerző tevékenységek mind. A zöld levelekből sárgára, vörösre és barnára váltó majd szép lassan lehulló természeti jelenség a legcsodálatosabb szakasza az évnek. Minden egyre fakóbbá és szikkadtabbá válik. Az ilyenkor gyakrabban előforduló, és már hűvös esőzések és szelek, rövidebb nappalok, iskolába és munkába járás mindenki számára szinte ugyanazt jelentő érzés. Mikor egyszerre lép a világ. Hasonló dolgokat illetve kötelezettségnek teszünk eleget. A különböző almafélék, szelíd és vadgesztenyék, dísz és ehető tökök és csipkebogyó termésének időszaka az ősz közepe számomra, vagyis a meteorológiai ősz, mikor már nincs remény meleg időre, csupán egyre hűvösebbre. Az elmúlás időszakának is nevezett periódus ez, mert a természet a hideg által kissé elhal, de az Én olvasatomban inkább, az év, tavasszal a télből újjászületett, lassú, újra téli álomra szenderülő szakasza a természetnek. Az egyre népszerűbbé váló Halloween szerű szokások pedig még érdekesebbé és színesebb teszik, ami egyáltalán nem azonosítható illetve összekeverhető a Mindenszentek ünnepével mikor a már elhunyt szeretteinkről emlékezünk meg egy-egy szál gyertya meggyújtásával, november 1-én. A halottak napja kifejezés nem túl tetszetős számomra, hívhatnánk inkább elhunytak vagy megemlékezés napjának is. Hiszen ha nincsenek köztünk azért, ha még hál Isten igen akkor azért, de nem azon az egy napon emlékszünk meg úgysem róluk, ha tényleg ott van a szívünkben. Az évszakhoz tartozó hónapok – mint szeptember, október és november – hivatalosan is az őszi hónapok. A telet és a karácsonyi készülődést megelőző, már-már csípős hidegben bővelkedő november a kedvencem. A sokszor ködtől és párától valóban szürke hétköznapok, mikor délután hazaérve otthonunkban – jó értelemben – összezárva családunkkal, szeretteinkkel éljük életünket, vagy éppen teljes egyedüllétben, lazítva a munkás mindennapok sűrűjét követően. Sétálni ilyenkor a gyönyörű, sejtelmes, köd borította, lámpafényes utcákon, beülni valahova egy forró italra, összeülni egy baráti beszélgetésre egymás otthonába egy tál meleg levesre, egy jó filmre, vagy italra, a legmeghittebb dolgok egyikei a világon. Az ősz neszeit vagy egy ideillő kellemes zenét hallgatva nyugtatja meg lelkünket ez az évszak, a pörgős nyarakat követően. Az otthon melegében pedig ugyanolyan, sőt sokkal meghittebb élmények várnak ránk, mint bármikor. Az öltözékünk és a sokszor azt kiegészítendő esernyő kiváltképp divatossá, megnyerővé mindamellett titokzatosabbá téve személyünket jellemzi ezen időszakot, egy mutatós őszi cipővel vagy gumicsizmával, egy csinos kabáttal, kedvenc farmeremmel vagy leggingsel és egy-egy kötött ruhadarabbal. Imádom!








2013. szeptember 24., kedd

A táskák táskája


Hermes Birkin bag. Két kedvenc – ám mondanivalójában teljesen különböző – sorozatom nézése során lettem kíváncsi eme kiegészítő mivoltára. Mitől olyan különleges, hogy a Szex és New Yorkban látottak alapján várólistára feliratkozás szükségeltetik ahhoz, hogy magának mondhasson egyet is valaki? Illetve a Szívek szállodája című sorozat Roryja pedig szintén egy Birkin táskával gazdagabban tegye iriggyé és féltékennyé, sok ezer lány és nőtársát. Jane (Mallory) Birkin egy különös találkozást követően mondhatja magát, ezen különleges darab(ok) névadójának. De ki Jane Birkin? 1946-ban született brit származású, ám 1968 óta Franciaországban élő színésznő, énekesnő. Első figyelemre méltó alakítását 1966-ban a Nagyítás című filmben nyújtotta (még Angliában). Majd 1968-ban mikor Franciaországba érkezett – akkor még nem beszélve a nyelvet -  részt vett egy szereplőválogatáson ahol a nyelvi nehézségei ellenére megkapta a női főszerepet. Itt és ekkor ismerkedett meg Serge Gainsbourg-gal, aki pedig mint énekesnőt repítette a slágerlisták élére egy duett formáció női tagjaként. Az akkoriban kibontakozó hippi korszak egyik szexuális szabadságot sugárzó slágerévé vált a lázadó fiatalok körében, ennek köszönhetően pedig sok akkori szocialista és nem szocialista országban nagy port kavarva betiltották a rádiókban való játszását. Ez a siker vezette az 1969-es önálló albumának megjelenéséhez is. Fiatal évei során háromszor ment férjhez, három lánya születve mindegyik házasságából. Karrierje pedig szépen, lassan ívelve felfelé, tette meghatározó egyéniséggé és az akkori divat egyik színfoltjává. Manapság azonban ahogy Ő maga is fogalmazott a táska hírneve túlszárnyalta Őt és sikereit. Az 1981-ben a Hermés akkori vezetője, Jean-Louis Dumasal történt találkozás volt a táska gondolatának megszületése. Egy repülőúton egymás mellett helyet kapó színésznő és Jean-Louis, beszélgetésbe elegyedtek. Jane elpanaszolta, hogy nem talál magának egy olyan praktikus és egyben elegáns, nagyobb méretű, de hétköznap is abszolút hordható táskát amilyen a szíve vágya és igazán neki (és szerinte sok nő társának)tetsző lenne. Sok fiatalkori képén megfigyelhető hogy kosárral megy vásárolni, sétál az utcán vagy csak jár kel, valószínűleg ezt töltötte be az általa elképzeld táskaforma szerepét anno, ez volt az Ő "Birkinje". A tökéletes női táska körülírása megtetszett a későbbi alkotónak, aki 1984-ben megalkotta az első darabot, természetesen az elképzelő személyről elnevezve azt. Tökéletessége valószínűleg abban rejlik, hogy minden egyes darabot kézzel készítenek, illetve varrnak, ezáltal minden egyes darabnak eszmei értéket is kölcsönözve. Méretét és anyagát tekintve sokféle létezik manapság. Készülhet krokodil-, és borjúbőrből vagy hüllők bőréből is. Árát tekintve az, hogy borsos, enyhe kifejezés (2 és 30 millió magyar forintnak megfelelő összeg között), ezt befolyásolja nagysága és az előbb említett alapanyagok valamelyike. A krokodilbőrből készült az egyik legdrágább. A korábban említett várólista pedig annak köszönhető, hogy nem tömeggyártásban varrják, hanem megrendelésre. Ettől válik abszolút egyedivé, jellegzetessé és minden egyes darabja különlegessé, páratlanná, ami az árában is megmutatkozik. Az, hogy a tengerentúlon ekkora népszerűségnek örvend, sajnos odáig vezetett, hogy mind sok minden másból, ebből is megkezdődött a replikák gyártása és árusítása. De az nem ugyanaz csak másolat és hamisítvány, ami szánalmas. A sztároknak könnyebb hozzájutni, rövidebb a várakozási idő, egy tehetős átlagembernek viszont időbe telik, ezen tényt az is alátámasztja hogy a leghosszabb idő amit egy Birkinre vártak 6 év volt. Az hogy egy táska fontos-e ennyire, a megjelenéshez illetve az összkép kialakításához, döntse el mindenki maga. De mint a titulusa is jelzi ez csak egy kiegészítő, ami a saját, meglévő egyéniséget, elvileg értékesebbé (csak szó szerint)teszi, de semmiképp sem teljessé.



2013. szeptember 22., vasárnap

Dohányzástradíció



Az emberiség számottevő részének egyik legközkedveltebb és jelentős méreteket öltött tevékenysége a dohányzás. Kultúrája, „fogyasztási” szokásai kontinensenként eltérő, népszerűsége viszont annál inkább megegyező a világ bármely pontján, az egészségre ártalmas hatásának ellenére is. Személyemet a passzív dohányosok sorába sorolva, nem ítélem el a társadalom cigaretta fogyasztói rétegét. Az ízét nem különösebben szeretem ám a füstje (nem túl töményen és nem közvetlen az arcomba fújva) kellemes érzet számomra. A körülöttem lévő vagy élő emberek többsége dohányzó volt talán ezért is nem zavar a bukéja. Az ezzel járó kellem tulajdonságai, mint rossz lehelet, sárga fogak annál inkább, viszont manapság seregnyi terméknek köszönhetően, lehet tenni ellenük. Alkalmi alkoholfogyasztásom során - valami oknál fogva – hagyomány, hogy automatikusan megkívánok egy-egy staubot vagy csak a mozdulatsor adta tevékenység kell, hogy párosodjon mellé. Ilyenkor – alkalomszerű bagóshoz híven – mentolos cigarettát füstölök el, aromásabb íze végett, illetve mert imádom a mentolt. Jónéhány egészségre káros hatása mellett, sok-sok jó tulajdonsága is van. Elsőként eszembe jutott pozitív jellemzője hogy egyfajta feszültség levezető tevékenység, ezáltal kiegyensúlyozottabbá téve az egyént ellenben a nem dohányzókkal. Akárcsak a csokoládé esetében, egy-egy szál cigaretta meggyújtásával majd elpöfékelésével is endorfin termelődik az agyban, ami átmeneti elégedettséget, boldogságot nyújt. Fő alkotóeleme a nikotin függőséget okoz, de nem csak ez jelent nehézséget az esetleg leszokni szándékozó embereknek, hanem a cselekvéssor, mit a dohányzás nyújt. A dohányosok részére kijelölt helyek, vendéglátó egységek erre elkülönített részei egyfajta szertartás és közös társadalmi tevékenység az együtt pöfékelők számára, munkahelyről vagy csak egy közösségről lévén szó. Annak ellenére, hogy – sokak szerint – bűzös, környezetre és egészségre egyaránt ártalmas, magas adóbevételi forrása miatt nehéz dolguk van és lesz az ellenszervezeteknek. Szabályozni lehet, de beszüntetni nem igazán. Továbbá igazságtalannak tartom, hogy míg sok országban a cigarettásdobozokra - lásd kis hazánk - elrettentőnek tartott képeket tesznek, addig többek között a narancsbőrt, elhízást, rossz fogakat eredményező isteni csokoládéra vagy a szintén függőséghez, májnagyobbodáshoz és/majd akár halálhoz is vezethető különböző alkoholos üvegekre nem.

Audrey és Marilyn
Régi filmekben a férfiakat rendkívül vonzóvá a nőket pedig elegánssá tette a cigarettázás cselekedete. Igaz lehet ez ma is, ha a dohányzás kultúráját megőrizvén és megfelelően műveli egy nő illetve férfi. Előkelően, méltóságteljesen és akár az imidzse részévé válva. Jóleső érzés rágyújtani ital vagy kávé mellé, étkezés és szex után. A többi ideillő élethelyzet, mint reggeli cigi, bulizás, várakozás és idegesség, kiegészítendő kényszeres és a függőséget csak még jobban alátámasztó és igazoló tevékenységek összese.





2013. szeptember 16., hétfő

Piros kedvenc

A kéz és körmök ápoltsága ugyanolyan fontos momentum egy nő életében, mint a test vagy arcápolás. Mindennapjaink elfoglaltságává vált, körmeink gondozása egy esztétikus kép kialakítása, ehhez pedig nagyban hozzájárul a hozzánk legközelebb álló szín, lakk kiválasztása is. Ízléstől függ, ki milyen színt használ leggyakrabban. Sokan szeretik a naturális színeket, hiszen ahhoz akármilyen ruhát felölthetünk, akármilyen kiegészítőkkel. Nyáron pedig merészebbek vagyunk színek terén, ami remek, viszont tudni kell némiképp hozzáöltözni, sminkelni, a papagáj hatást elkerülni. A régi időkben is díszítették, színezték a nők a körmeiket (fémekkel, hennával) és inkább a társadalmi rangsorban feljebb lévők kiváltsága volt. Aztán a 19. században kissé feledésbe merült díszítésforma a 20. század elején kezdett ismét elterjedni, bár akkoriban még sokan tiszteletlenségnek és cafkásnak tartották, főleg ha harsány színt használt valaki. Az első üveg körömlakk, az 1930-as évek elején (1932-ben) került először a boltok polcaira, a Revlon fivérek fejlesztéseként. Bátran kijelenthetem, mindannyiunk legnagyobb örömére. Ami biztos, hogy minden hölgy kelléktárában ott van a jó öreg piros körömlakk. A klasszikus piros. Árnyalatainak palettája szinte határtalan, ahány márka annyi variáns. A narancsos színektől kezdve a rózsaszínes tónusokon keresztül, a klasszikusokon át a mélyvörösökig. Ez a szín tudott az idők folyamán és valószínű a rendszeres illetve visszatérő mivolta miatt körömlakkban odáig jutni, hogy szinte mindenhez felkenhetjük anélkül, hogy elborzadnánk az összképtől. Érzelem, erő és szenvedély jellemzi ezt a színt. Aki előszeretettel, gyakorta használja valamilyen árnyalatát (és nem csak nyáron), szenvedélyes és érzéki tulajdonságokkal bíró személyre utal mindemellett az erős, határozott, merész egyéniségek közkedvelt színe a piros. Abszolút a nőiesség (egyik) legmeghatározóbb szimbóluma. A különböző árnyalatoknak, különböző jellemvonásokra enged következtetni. A világosabb, rózsaszínes, korallos árnyalatok, romantikusságra, álmodozó jellemre utalnak. A klasszikus, élénk eper piros, a korábban említett temperamentumos, magabiztos, merész, szabad és derűs hölgyek kifejező színe. A sötétebb már-már vörös pedig a tüzes, fáradhatatlan, eltökélt egyéniségeké. Kéz-, és lábköröm díszítésére egyaránt népszerű ez a szín. A klasszikus, nem túl sötét árnyalatú eper pirosat kedvelem a leginkább, normál, rövid körömformával. Bőrtípushoz, hajszínhez és egyéniséghez leginkább illő árnyalat kiválasztása, meglelése a legmeghatározóbb dolog, hogy részünké váljon és kellően kifejezze személyiségünket. Sikere a férfiaknak való tetszésben töretlen, nekünk nőknek múlhatatlan és megunhatatlan, számomra legalábbis mindenképp, télen, nyáron.

2013. szeptember 15., vasárnap

Sokrétű bodza




Az albérletünk udvarán több gyönyörű virág, gyümölcsfa-, és bokor mellett magaslik egy hatalmas bodzabokor. Tavasszal mikor virágzik, gyakran csak közelebb lépek és magamba szívom az illatát. Kisgyermekkoromban a nagyszüleimhez vezető hosszú lépcsősor mellett állt egy terebélyes bokor, amiből Nagymamám leszedve néhányat a fehér virágból, szörpöt készített. Bevallom akkor még nem is az íze ragadott meg annál inkább az illata. Az belőle készült szirupnak, majd az azt vízzel felhígított itókának, a bokron lévő virággal azonos illata volt. Tisztában vagyok vele, hogy azért mert abból készült, de talán a virágpor miatt annyira jellegzetes és megegyező. Néhány év elteltével mikor rendszeres fogyasztója lettem ennek a (számomra) különleges nedűnek, döbbentem rá az íze is ugyanolyan, virág ízű. Nincs még egy ilyen növény vagy éppen gyümölcs, aminek illata és az abból elkészítendő, ital, szörp vagy lekvár megegyezne 100%-osan az ízével. Számomra ezért egyedülálló és páratlan. Valószínű, mert virágról és nem termésről vagy egyéb növényi részről lévén szó, hisz nincs még egy virág, amiből szörpöt, édességet vagy lekvárt csinálnánk. Sokáig, megjegyzem tévesen abban a hittben voltam, hogy a virág után „keletkező” bordó színű bogyós termés mérgező, tehát nem fogyasztható semmilyen formában. Utána olvasva annyiban igaz is hogy kismértékben mérgező tartalommal bír, ami hő hatására „pusztul” el, lekvár vagy szörpkészítés, esetleg sütemény sütés közben. Párom Édesanyja nyitotta fel a szemem, miszerint Ők már gyermekkorukban ettek a Nagymama keze munkája által, a termésből készült lekvárból. Alkalmam nem volt megkóstolni még ezt a kétségtelenül remek finomságot. Bár a termések augusztustól egészen október közepéig betakaríthatók, de mivel nem saját tulajdonú a kertem és részben út mellett is helyezkedik el a bokor, inkább jövőre próbálkozom meg ezen számomra még ismeretlen finomság(ok) elkészítésével, addig pedig kellőképp felkészülök a lehetséges elkészítési eljárásokból.



2013. szeptember 14., szombat

Halhatatlan barátság



Meghatározó szerepet tölt be a nők életébe egy másik hasonló gondolkodású és érzésű, megértő barátnő közelsége, léte a mindennapokban. Igazi barát kevés van, vagy mindössze egy. A minőség a meghatározó mintsem a mennyiség. Valamiért, nálunk nőneműeknél, ellentétben a férfiakkal máshogy működik illetve mást takar a barátság fogalma. Az érzékenység az oka úgy gondolom. A női lélek sokkal érzékenyebb és fogékonyabb a barátság méltó kezelésére. Az ellenkező neműek, kevesebb időt szánnak egymásra, lehet hogy meg is bántják néha kissé egymást, mégsem veszik olyan véresen komolyan mint a nők. A kisebb összetűzések, nézeteltérések ellenére kapcsolatuk mit sem változik, addig mi úgy bánunk a barátsággal, mint a legékesebb és egyben legsérülékenyebb tárgyal és egy egészen pici baleset elég, hogy millió darabra hulljon és megsemmisüljön az egész. A folytonos kapcsolattartás, találkozások, ezekből kialakuló beszélgetések, közös programok a fenntartó pillérei, alapjai egy barátságnak. A saját egyéniségünk, személyiségünk abszolút hitelességénél maradva és nem azonosulni a másik egyén gondolkodásmódjával, csupán egyetérteni, vagy ha úgy van ellenszegülni vele. Az őszinteség fontos tulajdonság kell legyen, mindkét fél részéről, hisz árnyéknak ott van a sajátunk, nincs szükség másikra, szavahihető igaz barátra annál inkább. Hűségesnek lenni a másikhoz, nem szorul különösebb magyarázatra, alapvető kapcsolatbeli elvárás és tényezőként kell szerepeljen, ugyanúgy mint a bizalom és a becsületesség. Egyenesnek lenni akkor is, ha azzal esetleg fájdalmat okozunk a barátunknak. Helyénvalóan cselekedni nem csak saját érdekeinket nézve, ha úgy alakul… vagy megkívánja a sors. Elfogadni a másikat az esetleges kellemetlen tulajdonságaival hisz senki sem tökéletes, és ha már egyszer találkoztak ebben az életben és egymásra találtak annak megvolt az oka, valamint pont ezektől az eltérő, néha kényelmetlen jellemvonásoktól vagy szituációktól kivételes egy-egy barátság és összetartás. A gyerekkorban köttetett efféle kapcsolatok, ha megmaradnak felnőtt korban végig kísérve addigi életünket, hatalmas kincs. A később szerzett igaz barát lehet ugyanolyan értékes, de egy kicsit több munka rejlik a másik ember őszinte és hiteles megismerést illetően. Ettől kicsit tovább tarthat, de annál becsesebb kötelék alakul ki. Az ápoláson kívül oda kell tudni figyelni és ki kell tudni zárni a zavaró, nőkre abszolút jellemző tulajdonságokat, melyek megronthatják a baráti viszony egy részét, rosszabb esetben ha nem tudjuk vagy akarjuk megoldani, az egészét. Akár csak a párkapcsolatban, egy jó barátságban is, elkerülendő illetve mellőzendő a harag, a büszkeség, a ragaszkodás és a féltékenység. A buddhizmus ezen tanítását - mint, harag, büszkeség, ragaszkodás és féltékenység - megfogadva az esetleges konfliktusok száma igencsak csekély mértéket ölt. Apró  jelentéktelen perlekedés, civakodás nélkülözhetetlen és kikerülhetetlen,  attól csak hitelesebbé válik az egész mint ahogy az a szerelemben is hagyomány. A keleti kultúrákban a nőies tér szimbóluma lótuszvirág, mely melegséggel tart fenn minden dolgot, szerintem ilyen két lány igaz barátsága is. Az őszinte, valódi barátság soha nem ér véget, és ha kellően gondozzuk, ápoljuk és még tápláljuk is azt, megfakulnia sem szabad. A barátnőknek kedves a másik álma és képesek megváltani a világot, egy pohár ital mellett.





2013. szeptember 5., csütörtök

Pitymallat

Legfelemelőbb és leggyönyörűbb természeti jelenségek egyike a hajnal produkálta táj naturális összképe. Az ég alja már világos, teteje kissé sötét, halványan még csillagos. Egyedi fénye magával ragadó és páratlan. A levegő friss, mindent pára borít. Közlekedési eszközök elvétve járnak az utakon, az élővilág ébredezésétől zajos ilyenkor a világ. A másnap befejezése ez a napszak, még akkor is, ha éjjel saját ágyunkban alszunk, este fekszünk, reggel kelünk. A heti rendszerességgel, átmúlatott éjszakák, barátokkal töltött mulatozások után hazafelé sétálva ismerhető meg, fedezhető fel igazán ez az érzést. A reggelig tartó boldog órák után méltó befejezése mindig ez a korai hazaballagás, ezért is nevezem az előző este elkezdett majd másnap virradóra befejezett szakasznak. Először csendes minden, majd amilyen gyorsan lesz ilyenkor egyre világosabb és világosabb, úgy sűrűsödnek a civilizáció ébredésével járó zörejek is. Addig csak a harmatcseppek, falevelek, madarak neszelnek. Ritkán látni és hallani máskülönben az élet minden egyes apró elemét a természetnek és az emberiségnek kibontakozni. Az ezzel járó csendes, majd felerősödő tevékenységek, ahogy elindul a nap, az élet, festői látvány és csodás tudatállapot, ezzel együtt a legrövidebb is. A hosszú éjszaka után alig negyed óra alatt felébred minden és megkezdi szokásos rutinját, ekkor nyugovóra térvén, kipihenve az este kellemes fáradalmait, kiegyensúlyozott lényé válva, idilli ábrándokkal menyünk tovább az élet (optimista) útján. Függően attól, hogy hétköznapra vagy hétvégére ébredünk, megfelelően cselekedni a nap többi részét illetően. Hétvégén persze kényelmesebb és kellemesebb folytatást, lazítást, pihenést, kikapcsolódást kíséri tovább az ébredezést. Viszont ha hétköznap következik, épp az aznapi feladatok sete-suta megoldani próbálásától szórakoztató. Az érzés mit a pirkadat produkál örök, egyforma, csakis a gondolatok teszik (némiképp) különbözővé egymástól, hűvös, nedves, sírig tartó szerelem évszaktól függetlenül.