S szép, mint mindig

Az iskolai tanév és ezzel együtt a naptári ősz beköszöntével veszi kezdetét a színeiben leggazdagabb és egyik leggyönyörűbb évszak, az ősz. Szeptember hónap még reményekkel teli, kis vénasszonyok nyara időben, de ha adatik is egy kevés meleg szinte nyári idő, kellemes de merőben más érzés. Igazából a csillagászati ősz időpontja (szeptember 23.) mondható az ősz tényleges kezdetének. Ez idő tájt kezdődik a betakarítás, az ilyenkor termő gyümölcsök, zöldségek, bogyófélék leszedése eltevése illetve befőzése télire. Az anyaföld adta produktumok utolsó színes és értékes növényeinek beérésnek időszaka. A szüret az egyik legjellemzőbb elfoglaltság ilyenkor országszerte. Hajnalban már csípős idő van, napközben viszont ha szép napsütés adatik, kellemes kötelezettség ez sokak számára. A friss levegőn a lédús szőlőt szedni és kóstolni, a munka javának befejeztével pedig a közeli erdőbe diót és csipkebogyót szedni. Kalandos, élményekkel teli és örömet szerző tevékenységek mind. A zöld levelekből sárgára, vörösre és barnára váltó majd szép lassan lehulló természeti jelenség a legcsodálatosabb szakasza az évnek. Minden egyre fakóbbá és szikkadtabbá válik. Az ilyenkor gyakrabban előforduló, és már hűvös esőzések és szelek, rövidebb nappalok, iskolába és munkába járás mindenki számára szinte ugyanazt jelentő érzés. Mikor egyszerre lép a világ. Hasonló dolgokat illetve kötelezettségnek teszünk eleget. A különböző almafélék, szelíd és vadgesztenyék, dísz és ehető tökök és csipkebogyó termésének időszaka az ősz közepe számomra, vagyis a meteorológiai ősz, mikor már nincs remény meleg időre, csupán egyre hűvösebbre. Az elmúlás időszakának is nevezett periódus ez, mert a természet a hideg által kissé elhal, de az Én olvasatomban inkább, az év, tavasszal a télből újjászületett, lassú, újra téli álomra szenderülő szakasza a természetnek. Az egyre népszerűbbé váló Halloween szerű szokások pedig még érdekesebbé és színesebb teszik, ami egyáltalán nem azonosítható illetve összekeverhető a Mindenszentek ünnepével mikor a már elhunyt szeretteinkről emlékezünk meg egy-egy szál gyertya meggyújtásával, november 1-én. A halottak napja kifejezés nem túl tetszetős számomra, hívhatnánk inkább elhunytak vagy megemlékezés napjának is. Hiszen ha nincsenek köztünk azért, ha még hál Isten igen akkor azért, de nem azon az egy napon emlékszünk meg úgysem róluk, ha tényleg ott van a szívünkben. Az évszakhoz tartozó hónapok – mint szeptember, október és november – hivatalosan is az őszi hónapok. A telet és a karácsonyi készülődést megelőző, már-már csípős hidegben bővelkedő november a kedvencem. A sokszor ködtől és párától valóban szürke hétköznapok, mikor délután hazaérve otthonunkban – jó értelemben – összezárva családunkkal, szeretteinkkel éljük életünket, vagy éppen teljes egyedüllétben, lazítva a munkás mindennapok sűrűjét követően. Sétálni ilyenkor a gyönyörű, sejtelmes, köd borította, lámpafényes utcákon, beülni valahova egy forró italra, összeülni egy baráti beszélgetésre egymás otthonába egy tál meleg levesre, egy jó filmre, vagy italra, a legmeghittebb dolgok egyikei a világon. Az ősz neszeit vagy egy ideillő kellemes zenét hallgatva nyugtatja meg lelkünket ez az évszak, a pörgős nyarakat követően. Az otthon melegében pedig ugyanolyan, sőt sokkal meghittebb élmények várnak ránk, mint bármikor. Az öltözékünk és a sokszor azt kiegészítendő esernyő kiváltképp divatossá, megnyerővé mindamellett titokzatosabbá téve személyünket jellemzi ezen időszakot, egy mutatós őszi cipővel vagy gumicsizmával, egy csinos kabáttal, kedvenc farmeremmel vagy leggingsel és egy-egy kötött ruhadarabbal. Imádom!