Nehéz nem észrevenni annak ellenére, hogy mindenhol és
mindenben jelen van, néha mégis fakóbbnak, egymáshoz hasonlónak vagy semmiben
sem különbözőnek látjuk, ennek ellenére az egyik legnagyszerűbb dolog, amit
egészséges ember érzékelni tud. Mire gondolok?
A színre illetve színekre. Amennyire kitűnő és különböző egyik a
másiktól, a sokasága vagy eltúlzása annál inkább teheti silánnyá, akár egy
összképet akár egy önmagában álló árnyalatot. Rengetek kutatás, kimutatás,
tanulmány és vizsgálat mondja ki illetve támasztja alá a színtan minden egyes
momentumát. Tulajdonságai, érzékelése, rendszerezése, típusai. Általában ugyanolyannak
látják mégis mindenkinek mást jelent (kivételek ez alól a vakok, színvakok). A
legkülönbözőbb érzéseket váltja ki az emberből. Van, akinek élménye kötődik hozzá, kedvencévé válik
vagy éppen megunja de sokszor –főleg minket nőket – boldoggá tesz, mosolyt csal
az arcunkra, viseljük egyszóval a részünké válik. Tévedés azt gondolni, hogy a
férfiaknak nem olyan fontos mint a nőknek de kevesebb hangot adnak neki illetve
azontúl hogy ők is favorizálnak egy-egy színnel számít nekik hogy ne legyen
túlzó. Mi nőneműek tisztelet a kivételnek el tudjuk ragadtatni magunkat, ami
semmi jóindulattal nem mondható ízlésesnek vagy szépnek. Az univerzumtól kezdve
a Földünkön át, minden egyes kontinens és a szárazföldeket összekötő élővilág
megannyi színben pompázik. Az emberi faj égtájtól függően és egyre jobban
függetlenül, fehér, barna, fekete vagy sárga bőrű. De ott van mindemellett a
fejükön lévő haj és a szemek színe. Mindezek után jön csak a többi, a
kiegészítők, ruházat, tárgyak melyeket nap mint nap érintünk, használunk és
látunk. Rengeteg minden, mégis valamiért mindennek saját jelentőséget
tulajdonítva vésődik emlékezetünkbe és reagálunk rájuk. A kevesebb több elv
illetve a harmónia fontos alapjai az összképnek, bármiről is lévén szó. A
legszebb, legtermészetesebb képi világ, ami a változatosság számtalan képét
tárja elénk színek tekintetében az maga természet, növények, állatok,
élőlények, képződmények, természeti jelenségek. Innen és ezekből merít ihletet
az egész világ. De ott vannak azok a bizonyos általam nagyra tartott régi
remekművek a fekete-fehér világból, filmek és képek. Továbbá a könyv is fehér
alapon fekete betűkkel fogalmazza meg azon gondolatokat, melyeket az egyén
saját maga képzelete tesz színessé. Épp ezért amondó vagyok először is, ami nem
túl nagy bölcsesség részemről, de igaz, hogy a színek gazdagabbá „színesebbé”
teszik mindennapjainkat, ám nélkülük sem
lenne teljesen silány az életünk csak kopárabb. Kellenek és jó hogy vannak, de
kevesebb emberi érték tör tud felszínre jutni az eltúlzott használatával. Jót
tesz a szemnek és a léleknek, de nem minden. Sokszor jó fekete-fehérnek lenni
egy-egy szín kiegészítésével, hisz egy embert a megnyilvánulásai, gondolatai és
beszéde teszi színessé, avagy épp szürke egyéniséggé! A színek izgalmasabbá, ezzel együtt bonyolultabbá teszik a világot, az egyszínűség pedig
gyönyörködtet, ha van benne kurázsi.
A
szín, ami nélkül nincs élet. Az idők kezdete óta az egész univerzumban a fekete
szín dominál, a végtelen űrben beláthatatlan sötétség uralkodik. Ezen a földön
az emberi létben és tudatban tévesen a rossz dolgokra asszociálva gondolnak a
feketére. A többek között a borúlátó, siralmas, szánalmas, lehangoló,
helytelen, szerencsétlen jelzők ismertetőjegye helytelenül. Az elmúlás és halál
színe, pedig a sötétben való félelmen kívül semmi rosszat nem lehet rá találni
negatív jelzőként. Az is hogy fél valaki a sötétben, egy gyermekkorban hamisan
kialakított kép, szülök vagy saját magunk által. A sötétben számtalan jó dolog
történik ugyanannyi, mint amennyi rossz is. Kisgyermekkoromban egyik kedvenc
szórakozásom volt, hogy ágyneműtartóba, kicsi és szűk sötét zugában a lakásnak
pár percre elbújni, ott csak pihenni, gondolkodni, egyedül lenni. Aki hisz
Istenben nem hisz a babonákban, innentől a fekete macska mizéria is értelmét
veszti számukra és egyáltalán. Míg az emberi fajnál az albínó jegyekkel
született egyén fehér külsővel kell hogy éljen, állatok esetében épp
ellenkezőleg. A kivételes és ritka fekete élőlények, mint a bárány, hattyú vagy
macska azontúl, hogy nem tehetnek a kinézetükről, gyönyörűek és ezen
jellegzetesség teszi őket páratlanná, egyedülállóvá.Önmagában alapszín a fehér
mellett, egyik sem létezik a másik nélkül igazán, épp ezért vagy ennek ellenére
mást jelent. A régi időt felelevenítő képek és mozgóképek két alkotóeleme e két
szín, az életben ennél több szín volt mégis ezen (fekete-fehér) valója jelenti
a múltat az akkori technika miatt, annak ellenére, hogy a még régebbi korokból
színes festmények sokasága adja vissza hűen az akkori világ temérdek
szegmensét. Tény hogy nem vidám szín, de csak attól függ, ki és hogyan viseli,
milyen körülmények között, milyen kiegészítő elemekkel, érdekesebbé, némiképp
harmonikussá, hangsúlyosabbá téve a komplett egészet. A rejtély és misztikum
jelzője is, melyek izgalmat és érdeklődést kiváltó érzelmek velejárója,
ugyancsak lenyűgözőek. A buta, tudatlan, szűk látókörű emberre azt mondják
sötét, a tudat tágulására, kiteljesedésére, felismerésére pedig hogy
megvilágosodik. Egy emberélet kevés a teljes megvilágosodáshoz, el lehet érni,
de megtartani, abban az állapotban maradni nem sokan képesek ezen a földön,
mindig lesznek fekete vagy sötét foltok, pontok, tényezők. Töretlen a
szeretetem az olyan kultikus filmekért, mint Addams Family , A Holló vagy Tim
Burton (szinte) összese, többek között ezek jelentik meg, azon éjszínű érzelem
világot számomra, melyet közvetve érzékeltetnek képi világukkal. Rengeteget
számít a néző személye valamint, hogy ki milyen perspektívából közelíti meg azt.
Ide sorolhatnám (egyik korábbi írásomban más aspektusból megemlített) Óz a
csodák csodáját is, amit számomra sejtelmes ábrázolásban jeleníti meg az
alkotó, a díszlet és a képi érzékeltetés elegyeként. Ez is jól tükrözi azt hogy
sokszínű életünk és mindennapjaink teszik még különössé ezt a pompás színt. Kedvenc
évszakaim az ősz és a tél. Azzal hogy egyre rövidebbek ez időben a nappalok,
jobban vágyunk szeretett otthonunkba, hajlékunkba és bensőségesebb meghittebb
az egész légkör ebben a pár hónapban az idő és a lét minden területén. A
természet gyönyörű színes és naturalisztikus világában egy-egy különleges,
rendkívüli fekete élőlény, növény vagy jelenség a legcsodálatosabb dolog túl
azon, hogy egyedi. Soha nem változik, önmaga marad és ettől eredeti. A fehérrel
és az összes többi színnel ellentétben a feketének nincsen különböző árnyalatai
csak fekete van. A legmesésebb látvány a fekete égbolt a fénylő csillagaival. Titokzatos,
rejtélyes és kivételes, mint minden ezen a földön és univerzumban, ami fekete. Mindennek
és mindenkinek van sötét és világos oldala, melyikből mennyi. A sötét (fekete),
izgalmas és őszinte, a világos (fehér) kedves, jóhiszemű és makulátlan, el kell
dönteni melyik a meghatározóbb és mindenkinek, a saját egyéniségét hűen
tükrözve élni.