Fehér csodavilág

Folytatva és kiteljesítve egyben az ezt megelőző bejegyzésem kerítek sort most, ezen gyönyörű évszak megszívlelésére azoknak, akik valami oknál fogva nem szeretik. Tény hogy hideg, nedves, sokszor szeles, viharos, sőt mi több veszélyes is, de ha pro kontra elv alapján vélekedek róla többségben vannak a mellette szereplő érvek mint az ellen szólóak. Kezdem az elején, a hó illetve a tél és annak szeretete többnyire szorosan együtt jár a téli ünnepeket megelőző időszakkal és első havazás ebben az évszakban – szerintem nem csak nekem – mosolyt csal az arcomra és úgy örülök minden évben ennek, mint egy bolond. Várakozással, készülődéssel majd az ünnep beteljesedésével, de főként az újév beköszöntével alább is hagy a rajongás a tél produkálta csodás természeti jelenségek sokasága iránt. Helytelenül. Az oka sok minden lehet. A karácsonyfa leszedésével valahogy a napok, hetek és hónapok csak fehérek lesznek és elmúlik az az emelkedett hangulat, amivel együtt szerettük és ezzel az évszak szeretete is. Vajon miért?  Valami olyasmi érzés hogy a továbbiakban nincs rá szükség. Pedig akkor is tud hangulatos lenni. Továbbá ez az időszaka az évnek, amikor kint is és bent is egyaránt jó lenni. Gyermekéveim egészét beszínező szánkózások a kis és nagy dombon – ott ahol felnőttem így hívtuk – felejthetetlen, örök emlékek. Igaz sokszor úgy mentünk haza, hogy a hidegtől lezsibbadt kezünk, lábunk nem éreztük, de kit érdekelt.  Otthonról az ablakon át nézve, kakaót, teát vagy forró csokit kortyolgatva, betakarózva, összebújva vagy a meleg kályha mellé kuporodva hallgatni az égő fa pattogását, miközben kint csak hullik az a sok gyönyörű hópehely. Apropó hópehely, az egyik kedvenc téli szimbólumom illetve naturalisztikus képződményem. Mesés milyen szép és az, hogy nincs két teljesen megegyező… hihetetlen. Tényleg valami olyasmi, amit fentről szórnak ránk azért, hogy hálásak legyünk amiért ilyen szép világon élünk. A másik hasonló képződmény, a ritkábban előforduló jégvirág például az ablakon. Mikor először láttam el sem akartam hinni, hogy azt nem készakarva csinálta valaki oda. Aki látta a Narnia című mesefilmet, ismerős lehet a jelenet mikor a kislány belépve a gardróbszekrénybe, végigverekedve magát a ruhákon egy következő ajtót kinyitva Narniába ér, ahol a festői havas tájban találja magát. Na, valami olyasmi az igazi téli környezet „körülírása” olvasatomban továbbá azok a sok szép karácsonyi vagy akár csak téli tájat felelevenítő rajzfilmek sokasága (Kis gyufaárus lány, A hókirálynő stb.) A kötött meleg holmik, amiket ilyenkor hordunk, a zömök és puha – gyakran kényelmetlen - öltözékek meleget adva, egyfajta biztonságérzetet nyújtanak és a hosszas öltözködést feleteti a lenyűgöző környezet és téli tevékenységek illetve sportok egyaránt. Addig szép a hó míg hideg  van, mert a melegedő idővel olvadó latyakos hólé, kellemetlen és csúnya is. Tehát élvezzük minden szépségét az évszaknak, míg úgy gondolja a természet, hogy helyénvaló az érkezése és léte, mondjuk február végéig. Hiszen hóból is megárt a sok.

Ritka madár

” A több, az több, a kevesebb meg unalmas.” Kissé ambivalensen hangozhat ez a kijelentés, azok számára akik ismerik írásaimat ha tőlem származna, de nem így van. Először is, mert a kevesebb több elv sok esetben helytálló és igaz, de csakis akkor, ha valaki kiforrott személyiséggel és egyéniséggel rendelkezik, az pedig hogy valami több a megszokottnál még nem baj ha nem túlzó és sok, esetleg közönséges. Visszatérve az előbbiekben leírt kinyilvánító személyére csak rá kell nézni és máris értelmet nyer az egész. Továbbá abszolút komplett egyénről van szó már csak az életkora miatt is. Az alaposan körülírt hölgy nem más, mint Iris Apfel. Neve többeknek lehet nem sokat mond, ám képét megnézve, biztos a pro kontra véleménynyilvánítás rá vonatkozólag. Átlépve az külsőségeken, egyénisége mögé pillantva egy rendkívül élmény gazdag életet, pályát és stílust ismerhet meg személyében az ember. Első látásra bennem is gigantikus vastagkeretes fekete szemüvege hagyott nyomot. Aztán egy-két interjút megnézve jöttem rá egyrészt, hogy 92 éves kora ellenére szellemileg fiatalokat meghazudtoló módon nyilatkozik, másrészt pedig legkülönösebb pozitív csalódásom jellemével kapcsolatosan hangja volt, ahogy a fiatal hangján és beszédstílusában megszólal, egészen meglepetésszerű volt számomra (katt ide egy rövid videójáért) Mindjárt más irányt vesz a továbbiakban, a külső és a hangi adottságainak is köszönhetően belső kinyilatkoztatása, megnyilvánulásai, melyeket sokszor pejoratív módon fogalmaz meg, de hűen önmagához! A művészettörténetet tanult New Yorki-i lány szüleitől örökölte illetve tanulta ízlését, igényességét, hajlamát a szép iránt. Fiatalon belsőépítészként és lakberendezőként dolgozott egy neves „otthon” magazinnál (Women's Wear Daily). 

Iris, Park Avenue-i lakásában.

A lap szerkesztői és a nagyközönség szerint is igen tehetségesnek bizonyuló, a színeket, stílusokat rendkívül jól kombináló Iris, azonban 1948-ban férjhez ment Carl Apfelhez (innen is az Apfel családnév férje után). Két éven belül egy rohamosan fejlődő textilvállalkozást hoztak létre. Így, mint egy 40 éven keresztül ebben tevékenykedett eredményesen és nem utolsósorban jócskán jövedelmezően. Mindemellett a Fehér Házban közreműködve, mint berendező, kivitelező egy csapásra keresett lett a New Yorki-i elit körében is. Klasszikus, kifinomult ízlése keverve akár a mai stílusjegyekkel, színek a színekkel, minták a mintákkal, egyáltalán nem ízléstelenül saját stílusáról tett remek tanúbizonyságot és nyerte el sokak tetszését. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az hogy 2005-ben élete addigi munkásságából kiállítást nyitottak a nagyközönség számára a szintén New Yorki-i Metropolitan Múzeumba, Ritka madár címmel. Persze abszolút sikere lett a tárlatnak, de ezt csakis hamisítatlan egyediségének, ízlésének és autentikus lényének köszönheti. Továbbá azt is, hogy ezután az egyik legkedveltebb sminktermékeket forgalmazó cég, a MAC kezdett el dolgozni, Iris teljes közreműködésével a neve alatt fémjelzett kollekció létrehozásában. Jimmy Choo csak hab a tortán, ami a divat világát és az idős hölgyet illeti, a tervező cipőt (The Iris Sandal) nevezett el róla. 2011 októberében állt modellt a Dazed & Confused novemberi címlapján, Jeff Bark fotósnak. Egyedi öltözködési stílusa, egy-egy rúzzsal hangsúlyossá tett ajkai, szemüvege és sokszor hatalmas ékszerei teszik azzá aki, magát "vén csillagocskának nevezve". 92 évesen tele inspirációval, sikeres üzletasszonyként, egyetemen vendégprofesszorként, divatikonként elmondható hogy sikerének titka, hogy mert önmaga lenni, mások véleményére nem adva! Bohó, életteli, kacér, néha polgárpukkasztó. Karakteres megjelenése inkább emlékeztet egy (pozitív értelembe vett) mesefigurára, de ettől válik szerethetővé, dolgos életpályájától tiszteletre méltóvá, kerek egésszé, mint amilyen ő maga és szemüvege. Nem mellesleg máig boldog házasságban él férjével Carl-al, gyermekük sosem született. Megnyilvánulásai őszinték és igazak, épp ezért remélhetőleg sokáig hallatja még a hangját és szerez örömet munkásságával másoknak. Ilyen egy Ritka madár.

Iris Apfel inspirálta összeállítás

„A stílus ösztönös. Megpróbálhatsz másvalaki lenni, de ez nem stílus. Ha valaki azt mondja „ezt vedd meg, ettől stílusos leszel”, akkor sem leszel az, mert nem belőled fakad. Először azt kell megtanulnod, hogy Te kicsoda vagy, és ez bizony fájdalmas.” –Iris Apfel

"Tudja, mi a divatkatasztrófa? Amikor az ember tükörbe néz, és egy idegen bámul vissza rá."

 -Iris Apfel

Otthon, édes otthon

Otthon, édes otthon. Nemhiába hangoztatjuk gyakran a jól ismert mondatot. Mindenki szereti saját otthona melegét, békességét. Ott minden a mienk és minden hozzánk tartozik. Amikor még a szüleinkkel, családunkkal éltünk, egy gyerekszobánk volt. Akkor az adta meg a helyet ahová elvonulhattunk, bekucorodhattunk. Egy Nő már kislány korában kialakítja, berendezi a saját ízlésének megfelelően a szobáját. Csinosítgatja, takarítja. Ám később, kirepül az otthoni fészekből és magának kell gondoskodnia megélhetéséről és ezzel együtt egy otthonról, amit maga fizet, – esetleg ketten –  ahol élni fog(nak). A mai világban a legtöbb embernek nem lehet azonnal saját lakása vagy talán sohasem. Éppen ezért egy esetleges albérletet is úgy kell tudni berendezni, hogy az az ízlésünknek megfeleljen, jól és komfortosan érezzük magunkat, ha hazaérkezünk. Mindezek mellet tükrözze az egyéniségünket és nem utolsó sorban otthonos legyen! Az előszobától kezdve, a konyhán át, a fürdőszobán keresztül, egészen a nappaliig, hálószobáig. Nehéz a sajátunknak érezni egy olyan lakhelyet, ami nem a mi tulajdonunk, de ha úgy formáljuk ahogy nekünk tetszik, és jól érezzük magunk benne, akkor szinte nem számít.

Manapság a fiataloknak szinte az egyetlen megoldás a bérlés, külföldön pedig divatos is és teljesen átlagos. Ami a 80-as években modern volt, az ma már retró. Személy szerint, Én szeretem keverni minimálisan a stílusokat, persze úgy hogy abból semmiképpen ne legyen, ízléstelen csicsák halmaza. Fontos hogy nem a ház – vagy lakás – külsejének kell tükrözni a belsejét, hanem a belsőnek a külsőt, mint ahogy ez ránk, emberekre is, igaz kellene hogy legyen.

Az a lényeg hogy érezzem jól magam a saját otthonomban. Attól válik különlegessé, hogy Én teszem különlegessé, rendezem be személyre szabottan. Mert engem kell hogy tükrözzön, a saját személyiségemet , ízlésvilágomat, gondolkodásomat. De vajon mitől válik egyedivé? Sok mindent ide lehet sorolni. Személyes tárgyaktól – lehet az kép, egy lámpa, egy általam télire eltett befőtt vagy csak egy szappantartó - a kialakítás jellegzetességétől, a színek és formák egyediségétől.

Többes szám első személyben kell fogalmaznunk, ha a párunkkal közösen élünk szeretett hajlékunkba és abban az esetben viszont, tudni kell alkalmazkodni és kompromisszumokat kötni. De mi Nők okosak vagyunk, nem hagyjuk magunkat - és az ízlésünk is jobb (általában) mint a legtöbb férfié - szóval nem engedni a negyvennyolcból az elképzeléseinket illetőn. Ott egy másik, kinek jobban, kinek pedig kevésbé fontos meghatározó lakásdísz, a növény. Jómagam nem sajátítok neki túl nagy jelentőséget. Kettő, maximum három virág bőven elég egy otthonba. Ezenkívül tartom számon, a konyhában lévő fűszernövényeket. Egy növénynek a szabadban a helye, házunk előtt, teraszon, udvarban, természetes napsütést kapva, esővel öntözve, friss levegőt szívva. Régen, gyerekkoromban – ha mai fejjel visszagondolok – az otthonnak volt illata. Minden egyes helyiségnek más. Még ma is érzem. Nekem az otthont nem csak a szüleim – kicsi régi, később nagyobb és új – panellakása jelentette. Bármilyen furcsának tűnik a nagyszüleimé is. Nem túlzok, ha kijelentem kicsit jobban is. Nem azért mert Ők falun családi házban, Mi pedig városon panelban éltünk, tévedés. Ők is városon, téglaépületben, csak egy egészen más környéken és ez volt a különbség és meghatározó számomra valamint azért is, mert sok időt töltöttem Náluk vagy talán, egész egyszerűen személyesebbnek érzetem. Régi szag, könyvek, játékok, bútorok, nem pedig az akkori időnek – 80-as, 90-es évek - megfelelő modern. Ők maguk voltak az otthonuk, minden szegletében annak. Talán a régóta tartó, együtt eltöltött hosszú idők vasfogától, a család fontosságától és erejétől? Bizonyára. Nem az számít, kinek milyen vagyonokat érő lakberendezési tárgy van a lakásában, ha az semmit mondó a tulajdonosának, nem érzi magát jól benne vagy éppen nincs jelentősége számára, üres tárgyak sokasága. Nekem számít, hogy egyszer lelki békére leljek a leendő otthonomba. Jelenleg ugyanis több van, egészen pontosan három helyre mondom, hogy haza megyek, de egyiket sem érzem igazán az otthonomnak. Majd egyszer, remélem most már mihamarabb. Egy biztos leendő otthonunkat kímélni és ápolni kell, valamint meg kell tudni találni a kényelem és szép közötti összhangot.