Fehér csodavilág

Folytatva és kiteljesítve egyben az ezt megelőző bejegyzésem kerítek sort most, ezen gyönyörű évszak megszívlelésére azoknak, akik valami oknál fogva nem szeretik. Tény hogy hideg, nedves, sokszor szeles, viharos, sőt mi több veszélyes is, de ha pro kontra elv alapján vélekedek róla többségben vannak a mellette szereplő érvek mint az ellen szólóak. Kezdem az elején, a hó illetve a tél és annak szeretete többnyire szorosan együtt jár a téli ünnepeket megelőző időszakkal és első havazás ebben az évszakban – szerintem nem csak nekem – mosolyt csal az arcomra és úgy örülök minden évben ennek, mint egy bolond. Várakozással, készülődéssel majd az ünnep beteljesedésével, de főként az újév beköszöntével alább is hagy a rajongás a tél produkálta csodás természeti jelenségek sokasága iránt. Helytelenül. Az oka sok minden lehet. A karácsonyfa leszedésével valahogy a napok, hetek és hónapok csak fehérek lesznek és elmúlik az az emelkedett hangulat, amivel együtt szerettük és ezzel az évszak szeretete is. Vajon miért?  Valami olyasmi érzés hogy a továbbiakban nincs rá szükség. Pedig akkor is tud hangulatos lenni. Továbbá ez az időszaka az évnek, amikor kint is és bent is egyaránt jó lenni. Gyermekéveim egészét beszínező szánkózások a kis és nagy dombon – ott ahol felnőttem így hívtuk – felejthetetlen, örök emlékek. Igaz sokszor úgy mentünk haza, hogy a hidegtől lezsibbadt kezünk, lábunk nem éreztük, de kit érdekelt.  Otthonról az ablakon át nézve, kakaót, teát vagy forró csokit kortyolgatva, betakarózva, összebújva vagy a meleg kályha mellé kuporodva hallgatni az égő fa pattogását, miközben kint csak hullik az a sok gyönyörű hópehely. Apropó hópehely, az egyik kedvenc téli szimbólumom illetve naturalisztikus képződményem. Mesés milyen szép és az, hogy nincs két teljesen megegyező… hihetetlen. Tényleg valami olyasmi, amit fentről szórnak ránk azért, hogy hálásak legyünk amiért ilyen szép világon élünk. A másik hasonló képződmény, a ritkábban előforduló jégvirág például az ablakon. Mikor először láttam el sem akartam hinni, hogy azt nem készakarva csinálta valaki oda. Aki látta a Narnia című mesefilmet, ismerős lehet a jelenet mikor a kislány belépve a gardróbszekrénybe, végigverekedve magát a ruhákon egy következő ajtót kinyitva Narniába ér, ahol a festői havas tájban találja magát. Na, valami olyasmi az igazi téli környezet „körülírása” olvasatomban továbbá azok a sok szép karácsonyi vagy akár csak téli tájat felelevenítő rajzfilmek sokasága (Kis gyufaárus lány, A hókirálynő stb.) A kötött meleg holmik, amiket ilyenkor hordunk, a zömök és puha – gyakran kényelmetlen - öltözékek meleget adva, egyfajta biztonságérzetet nyújtanak és a hosszas öltözködést feleteti a lenyűgöző környezet és téli tevékenységek illetve sportok egyaránt. Addig szép a hó míg hideg  van, mert a melegedő idővel olvadó latyakos hólé, kellemetlen és csúnya is. Tehát élvezzük minden szépségét az évszaknak, míg úgy gondolja a természet, hogy helyénvaló az érkezése és léte, mondjuk február végéig. Hiszen hóból is megárt a sok.