2013. november 24., vasárnap

Télre fel!

           "Hóban ébred majd az ünnep,
                                                                                                                                                     minden percben                                                                                                                                                                                        nevet ránk.
                                                                                                                                           Tud-e bármi szebbet adni,
                                                                                                                                                mint a békés nagyvilág?"
                                                                                 

A decembert megelőző közvetlen időszak az „ünnepekre” való készülődésről szól. Ünnepélyes hangulatban telnek a mindennapok, viszont maguk az események melyeknek ekkora jelentőséget szentelünk továbbá időt, pénzt illetve energiát fordítunk, össz-vissz cirka öt nap. A karácsony már nem csak három napról, a mikulás nem csak egy napról szól, hanem majdhogynem két hónapról. A várakozás a konkrét téli alkalmakra, ami a család, szeretet és összetartás (ami egész évben, ünnepektől függetlenül is jelen kellene hogy legyen az ember mindennapjaiban)  a hó szeretete, a téli illatok helyett javarészt a vásárlásról, nagyzolásról, anyagiakról szól. Természetesen nem az előtte lévő hónappal vagy hónapokkal és hangulattal, hangulatteremtéssel van problémám, sőt azt imádom, kedvenc időszakom az évben. Sokkal inkább hogy a mennyiség a minőség rovására megy, olyan értelemben hogy, minél többet, minél drágábban vásárolnak ilyenkor az emberek ahelyett, hogy egy, de annál személyesebb ajándékkal lepjék meg szeretteinket. Sokkal nagyobb öröm az esetleg egymástól távolabb élő rokonok, barátok, szeretett személyek közelsége, finom ételek és sütemények közösen való elfogyasztása, beszélgetések és ennek a gyönyörű, csillogó, illatos, meghitt ünnepnek együttes megélése. Valamint minden, ami hó: hóember, hógolyó, szánkózás, hideg. Így, egy hónappal a szenteste előtt gondolkoztam el, hogy most kezdődik igazán az a fényes hangulat, ami kicsit több mint egy hónapig lesz jelen idén is életünkben. Egy hét múlva az advent kezdetével egyidejűleg, az első gyertya meggyújtása mellett, ajándékozhatunk sajátkezüleg készített adventi naptárt, ha nem is csokival, de valamilyen édességgel továbbá mindenféle földi jóval megtöltve a számokkal jelölt kis fakkokat, szütyőket (ki milyen típusút készít). Azután jön az álomvilág egyik szereplője a Mikulás, rénszarvasai által húzott szánján. Annak aki egész évben többnyire jól viselkedett valamint tiszta csizmával várja örömteli meglepetéssel. A 24.-e a legfontosabb és legnagyobb jelentőséggel bíró nap szerintem nem csak az Én hanem sokak életében szintén. Készülődés, várakozás, szépítkezés (otthonunkat, fát, magunkat), majd a várva várt ajándékbontogatás, nézni a másik arcát és várni a reakciót a meglepetésére. Az együtt eltöltött boldog, mesés, szép órák melyek csak egymásé. Az ilyenkor és ezt megelőzően vetített filmek, mesék talán a legemlékezetesebbek és legmeghatározóbbak számomra. Szinte, mint egy szertartás szerűen kialakult egy ilyenkor megnézendő alkotások listája (pl. Sabrina, Holiday, Grincs, Reszkessetek betörők, Ollókezű Edward, Elf, A muzsika hangja stb. felsorolni is nehéz). Ezek nélkül nincs karácsony. A másik ilyen fontos tényezők a zenék. Egyet meghallok és nekem az a karácsonyi templom, a hit, a tél és az egész ezt jellemző miliő. Ez a Carol of the bells. A fehér, piros, zöld, és arany színek, a narancs, a gesztenye és alma, mint termések, a fahéj, mézeskalács, szaloncukor és halászlé illata és íze, a feldíszített fenyőfa páratlan aromája és így tovább, felejthetetlenek és a hozzám hasonló szívében fiataloknak maradandó és még felnőttként is meghatározó legszebb örökkévaló kedves emlékek sora és szerelem. A vásárokról, forralt borról, puncsról, sült gesztenyéről nem is beszélve. A szilveszter és az újév köszöntése már jobban megfakulni látszik az Én olvasatomban. Az óévet búcsúztató és az újévet üdvözlő kedves szimbólumok, mint négylevelű lóhere, malac, konfetti, virsli vagy pezsgő elengedhetetlenek a valamelyest az ezt körülvevő összképből. Ami viszont tetszik benne, hogy boldogságra, nevetésre ösztökél a komikus műsorokkal a tv-ben és a nevetségesre lerészegedett emberekkel az éjszakában (tisztelet a kivételnek). Az ünnepeket megelőző napokban, jó akartból és illendőségből sokat hangoztatott, sablonos „kellemes ünnepeket” kifejezéshez nem lenne muszáj ragaszkodnunk, mert azontúl hogy semmitmondó, szerintem unalmas is és a lábvízen kívül egy-két más dolgot leszámítva nem is helyénvaló. Az örömteli vagy boldog jelzők sokkal inkább. Mindezek jegyében teljenek eredményesen készülődéseitek és élvezzük ezt a gyönyörű, jó hangulatú, szívet melengető évszak minden szépséget, az ünnepek közeledtével és beköszöntével egyaránt. Ez a szívemnek és képzeletemnek téli hógömbje, amit ilyenkor megrázok és január elsejéig csak keveregnek benne a hópelyhek.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése