Soha nem láttam elejétől végéig a teljes Bambit. Bár tudom alap, mint a
Hamupipőke vagy a Hófehérke, de sajnos mégsem. Aztán mikor már könnyebben
beszerezhetőek voltak az efféle Disney mesék videókazin, akkor sem vitt rá a
sors és az akarat. Rövid bevezetőmmel csupán azt szeretném felvázolni, hogy NEM
a mesefilm hatására és az abban kialakított cuki kép miatt egyik kedvenc
állatom az őz. Sokkal korábbi éveimben mikor még a meseolvasás és diavetítés
volt porondon, lett számomra kedves. Feltehetően sokan emlékeznek az Öreg néne őzikéje c. elbeszélésre.
Valahol ott és akkoriban kezdete el piszkálni a fantáziámat, hogy miként és hol
él ez az állatfaj. A helyes jelző ami általában eszembe jut róla, hogy kecses,
továbbá az hogy szép. Élőben látni a nőstényt (suta) kicsinyeivel (gida) az
erdőkben, rosszabb esetben az út szélén mikor szürkületben kimerészkednek több élelem
reményében, szinte teljesen megegyeznek rajzolt másukkal. Sok állattal illetve
mesefigurával ellenben. Nincs az a szeretni valóvá vagy elragadóvá tevő túlzás,
mert nincs szüksége rá. Úgy szép, szeretetreméltó és bűbájos, ahogy meg lett
teremtve. Volt szerencsém közelről látni kölyök őzikéket és valóban a kecses
mozgásuk, testtartásuk, ahogy fekszenek a maguk alá tűrt lábaikkal…
leírhatatlan, nem beszélve gyönyörű és kifejező szemeikről, tekintetükről. Krémbarna
szőrzetükön, fehér pettyes motívumaik pedig ékük hibátlan alakjukon. Előkelő,
figyelemfelkeltő, filigrán és szép, néha már túlzó önbizalmat sugallva,
gyermeki kellemmel ötvözve. Kicsinyei felett tökéletes anyaként tevékenykedve, megőrizve
abszolút nőiességét. Jelleme egyfajta
ideálként szolgálhatna a női társadalomnak. Természetesen megemlítendő a faj
hímtagja is, a bak. Legelterjedtebb környezet, amiben többnyire jelen van az a
sokak által közkedvelt norvég minta. Sokáig nem is igazán értettem miért
mosódik már-már egybe az ünnepek közeledtével magával a karácsonnyal, dekoráció vagy ruhadarabok, kiegészítők egyik
jelképeként. A magyarázat azonban egészen egyszerű. Mint ahogy a nevében is
benne foglaltatik a norvégok védjegye a szarvas, úgymint nekünk magyaroknak, a
kalocsai vagy matyó minta. A többnyire hideg idő miatt országukban, érthető a kötött
és egyben meleget biztosító ruhadarabok többsége. Nem túlzok ha kijelentem, tény
hogy vannak egészen csúnya és ócska darabok, de maga a mintázat nemzetközileg
ismert és általában közkedvelt így az ünnepek küszöbén és a tél megjelenésével
az utcákon és otthonunkban egyaránt. Meg ugyebár ott van a mikulás
fantazmagória, akinek a szánját rénszarvasok húzzák. Tehát beleültette magát
akaratlanul a télbe és karácsony körüli forgatagba, mindennapjainkba. Ötvözve a
hópehely motívummal lesz valóban hiteles és abszolút szerethető. Szerencsére
ruhaneműk tömkelege közül válogathatunk úgyis mint, pulóver, harisnya, leggings
továbbá kiegészítők kesztyű, sapka , sál vagy ékszerek. Otthonunkba beköltözve
ágyneműhuzat, adventi koszorú-, vagy karácsonyfadísz, falikép, szalvéta és sok
száz más kellék és tartozék formájában. Nehéz mértéket tartani a hozzám
hasonlóknak, aki megveszi a legcsicsásabb őzikés hógömbtől kezdve a huszadik
norvégmintás zokniját is csak azért mert őz illetve szarvas és ezzel együtt tél
bolond. Lényeges azonban hogy ez a kötődés ne okozzon vakságot és ne vigyük
túlzásba sem öltözködésben sem lakásunk ékeiként, ugyanis hamar túlzóvá válhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése