Levendula mámor

http://masnikolett.blogspot.co.at/2014/05/bodulat-javabol.htmlBódulat a javából című korábbi írásomban részletezem, hogy egyes illatok, jellegzetes szagok számos érzést, emléket ébreszthetnek az emberben. Sokunknak ilyen örömet szerez a levendula illat, semmihez sem hasonlítható és semmivel nem összetéveszthető, egyedi és jellegzetes. Nem szívesen állok be semmilyen sorban, igyekszem a magam útját járni és azzal hogy, ez az illatát és küllemét tekintve sajátos növényt már egy jó pár éve, módi lett termeszteni, megenni, meginni és így tovább, bevallom magam is szerelmese lettem. Olyannyira hogy a körülöttem élők - családom, barátaim, ismerőseim - előszeretettel lepnek meg a virággal fémjelzett, illetve valamelyest szorosan hozzá fűződő (színű, illatú) ajándékokkal. Bármilyen terméket képes vagyok megvenni ha az a valódi levendulához nagyon hasonló illattal rendelkezik. Persze semmi nem olyan hiteles azért vannak jó próbálkozások, nem ide sorolandók nyilvánvalóan a természetes növényből előállított olajok, vagy levendula (szárított virágát tartalmazó) párnácskák, zsákocskák.

Olajának fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatása ismert, míg illatanyaként a kozmetikai-, és vegyipar használja illatosítás céljából. Aromaterápiás hatása talán a legszélesebb körben ismert, jómagam is ezen tulajdonságágának emberre gyakorolt hatása miatt lettem rabja. Nyugtató tulajdonsága mellett sok jótékony hatással, rendelkezik mint belsőleg, mint külsőleg. A belőle készült ételek, italok egyedi ízviláguknak köszönhetően válnak különlegessé ezáltal szerethetővé. Jó minőségű méz, szirup készül belőle, de pálinka is megtalálható a levendulából készült termékek széles piacán.

Szárított formájából a fent említett nyugtató párnácskák, illatosítok és a tea is nagy népszerűségnek örvend. A sütemények, csokoládék és más egyedülálló finomságok, ha fogalmazhatok így a növény túlelegáns produktumai. Én mindenesetre mint sok más esetben itt is a házijellegű produktumokat részesítem előnyben. Oly sokféle felhasználási módja közül azonban a virágzással járó illata, "betakarítása", szárítása majd ilyen módon való felhasználása a legkedvesebb fejezetem, mind közül.

Saját kis házi levendulásom

Gyönyörű színe, filigrán "alakja" és a már sokszor említett illata, testesíti meg mindazt mit egy növény megtestesíthet. Az a meseszép lila "tenger" mely a levendulaföldek egységéből árad, harmóniát és megnyugvást teremt az illatával egyetemben. A legkifejezőbb növény mindenek felett. Hála érte, egy újabb apró öröm az életben.

Bódulat a javából

Korábban olvastam valahol, hogy a gyerekek több szagot éreznek, mint a felnőttek. Az idősebbek pedig, már 40%-al kevesebbet. Nem szándékozom belemenni részleteibe illetve kémiájába, mert nem az én reszortom és ez nem is az az oldal. Azért tartottam fontosnak mégis ezzel kezdeni a bejegyzést, mert pár hónapja nem mindennapi élményben volt részem. Egyik munkahelyem, egyik helyiségének – termének – ajtaját kinyitva, bizarr és egyben a legkellemesebb érzés amit valaha is éreztem, kerített hatalmába. Olyan illat csapta meg az orromat, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél a kisszobában volt. Írok róla, de leírhatatlan. Szép lassan bementem leültem és csak lélegeztem mélyeket. Soha, sehol azelőtt nem éreztem hasonlót. Bódulat volt a javából. A rögzült emlékek jellegétől kelthet bennünk pozitív és negatív érzést egy szag vagy illat. Úgy ahogy a fenyő vagy halászlé illatára magam előtt látom az egykori karácsonyokat ez esetben is ott ültem egykori életem helyszínén, a kisszobában. Ahogy teltek a napok és újra meg újra mikor beléptem a terembe, kutatni kezdtem vajon minek a bukéja lehet. Szaglásztam én mindent, de egy jelmezszobáról lévén szó nem volt túl könnyű dolgom. Tele csupa régi és nem túl régi gönccel. Most sem tudom pontosan csak gondolom, hogy az ott egymás tetejére dobált régi plédek, pokrócok nosztalgikus szaga volt. Sok egyéb érzet, legyen szó illatról vagy ízről ébreszt egy emberben olyan rég elfeledett emlékeket melyekre nem is számít. Parfümöt is egyet – Nina Ricci, Nináját – kivéve mindig mást használtam, pontosabban csak teszteltem. Általában két használat után megállapítottam, hogy nem az én illatom. De ugyanez a helyzet minden egyéb testápolási termékkel, de még az öblítővel is. Lehet, hogy illat rigolyában szenvedek. Neked is és nekem is megvan a saját illatunk, melyet egy-egy termékekkel csak megváltoztatunk vagy kellemesebbé teszünk. Szeretem a letisztult, hintőpor – ha úgy tetszik baba – illatot magamon.  De más érezni és éreztetni, egy helyiség, tárgy vagy személy illata, ami nyomot hagy bennünk. Na és a feromonok…  a feromonok nem tudatosan érzékelt szaganyagok az érzékküszöb alatt (forrás: wikipédia). A rokon-, és ellenszenvért valamint a szexuális viselkedésért felelős anyag a szerintem a legkülönösebb anyag melyet sem parfümmel sem más egyéb anyaggal nem befolyásolhatunk, legfeljebb leplezhetjük. Nem csak „illatosító” szerek hatnak ránk ily módon, a frissen vágott fű, a reggeli kávé, egy gőzölgő péksütemény, levendula, egy jóféle dohány füstje vagy egy régi könyv… fel sem lehet sorolni és még mennyi minden.  Próbáljuk úgy alakítani környezetünket és úgy használjunk illatokat, hogy az(ok) egyszer valakinek kellemes emlék lehessen, más nem saját magunknak sok-sok év múlva.

Illatos május

Ki tudja miért, de az ember valami oknál fogva kötődik a hónapjához, a hónapjához melyben a világra jött. Aztán később az esztendő azon részében, évről évre megünnepelvén a jeles napot, harminchoz közeledve és azon túl, a visszagondolás a fiatalabb kori emlékekre kerülnek előtérbe a gyertyák elfújása mellett. Ünnepelni jó, kívánni kötelező, de nem a korodnak, hanem a szívednek megfelelően kell, hogy élj. Aki szívében fiatal - még ha a kor meg is látszik arcán – járja annak megfelelően útját és cselekedjen úgy, ahogy jó neki, és ha az egy hangos örömkiáltás az utcán vagy épp önfeledt csúszdázás vattacukrot tömve, hát legyen!( A túlzás nevetségessé való válása nélkül persze.) Az Én hónapom a május. Már az elején megünneplem a születésnapom, és onnantól a hó többi napja ráadás. A hónap első vasárnapja anyák napja, melyet az év, nem csak ezen egy napján kell nyomatékosítani édesanyáink felé, ám mégis szép és nemes hagyomány. Mélyen beleszippantva az orgona illatú levegőbe a legeslegjobb része a hónapnak. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az orgonaillat lenne a májussal megegyező. A hétről hétre vándorló, majd minden hétvégén megrendezésre kerülő búcsúk, melyek az utolsó vasárnapján a hónapnak a gyermeknapban teljesednek ki. Állatkert, vásárok, ringlisek...csupa színes dolog. A májusi és ennél fogva a bika jegy szülöttei, a fejjel a falnak mentalitásuk mellett számos erős, határozott és szimpatikus vonással rendelkeznek. Kérdés hogy kinél melyik dominál jobban. Egy biztos, az azonos jegyű barátságok és szerelmek igazán különösek a bika esetében. Két dudás igenis megfér egy csárdába. Erre két bika barátsága a legjobb példa. Amennyire „zajos” és sokszor vitába fajuló annál mélyebb. Valahogy az összetűzések majd az esetleg meg sem beszélt csak egymás tekintetéből kiolvasott békülések teszik szorossá és akár egy életre szólóvá. Szerelem esetében kicsit összetettebb ám annál szenvedélyesebb, halálosabb. Nem egyszerű, de attól szép, a legszebb. Boldog születésnapot Nekünk!

Kikelet

A tavaszt, ha egy szóval jellemezném, a fűszer lenne a legmegfelelőbb. Megízesíti, megszínezi az ember mindennapjait. Úgy érezhetjük - a hosszú, többnyire sötét mint világos -  ősz illetve tél után hogy szinte sosem köszönt be újra. De mikor mégis megérezzük az első a természet ébredezésének sajátos, egyedülálló és semmihez sem hasonlítható illatát, boldogság fog el. Mint egyféle lelki drog, derűlátó, idilli érzés kerít hatalmába. Talán mert tavaszi gyerek vagyok. Az érzés hasonló a szerelemhez, amit az évszak ébreszt bennem. A lepkék nem csak az illatos és színesebbnél színesebb virágok körül repdesnek, hanem a hasamban is. Többen mozdulnak ki a szabadba, ülnek a padokon, sétálnak a városban, parkokban egyaránt. Végre változatosabban lehet öltözködni és többet hódolni az olyan kedvteléseknek, mint a baráti légyottok egy kávézó vagy cukrászda teraszán, egy jó könyv olvasása a szépen daloló madarak társaságában. Csak ülni és hallgatni, merengeni, átadva lényünket ennek a mennyei érzésnek. Míg a szem ellát a gyönyörködtető táj a minden. Az újjászületés időszakaként is emlegetett része az évnek, mert minden, ami előző évben kibontakozott most újra megteszi, de mégis más évszámot írunk és kissé magunk is akaratlanul újraértelmezzük a világot. A tenni akarás és a célok hajtják az élet kerekét melyhez ez az évszak inspirációt, lendületet, energiát ad. A tavasszal egybeforrva ábrándozunk egy helyben és lépünk is egy időben. Alakítjuk lépésről lépésre kis történetünket, ki-ki a magáét. A szezon „ünnepének” lakomája, értem ez alatt a húsvéti sonkát, tojást és tormát és az ilyenkor éledező barka vagy nárcisz, a tavasz derekát jelentik számomra. Virágzó fák, a nap első meleg sugarai, pitypang, orgona stb. Minden ami színes, minden ami friss és illatos, karöltve az azonos emberi érzésekkel. Fogékonyabbak, nyitottabbak vagyunk egymásra. Jobban vágyunk ilyenkor egymás társaságára és közelségére, mint egyébként. Nem csak a fák bimbóznak, de új szerelmek és érzések is. Érezni kell, tapasztalni és élvezni a tavasz minden percét, momentumát, mert amilyen sokat várunk rá olyan hamar illan el ez a semmihez sem fogható érzés melyet a kikelet ajándékoz. A legszebb és legfontosabb hónap, számomra mégis a május. Ilyenkor évről évre a mellet hogy megünneplem, megköszönöm, hogy élek és részese lehetek ezen, természet adta gyönyörű és neszes létnek, ami ilyentájt köszönt be.

Barkabontó

napsugárka,

mézet gyűjtő 

kis bogárka, 

rügyfakasztó

boldog zápor,

csöpp levélke 

almaágról,

fehér szirma

meggyvirágnak,

tavasz éke 

a világnak.

- Donkó László: Tavasz éke