Pisze angyal

Előre szeretném leszögezni, hogy nagyon nehéz valakiről úgy írni, véleményt formálni, hogy filmjei és életéről megemlékező interjúkra, beszélgetésekre tud csak hagyatkozni, én ennek ellenére megteszem a saját szemszögemből. A megemlített művészek számtalan színházi szerepének, filmbeli és tévés munkásságának az itt felsoroltak elenyésző ám annál megérintőbb momentumait fejteném ki, mint a kor, ezen belül is a hatvanas évek, minden apró részletéért bolonduló természet.

Évforduló kapcsán esett a választásom, bejegyzésem témájaként a valaha élt egyik legtehetségesebb és általam igen szeretett színésznőre. Ma 29 éve hogy itt hagyta ezt a világot, pályát, szeretteit és akik őt szerették. "Távozása" éveinek a száma velem egykorú. Ő, Ruttkai Éva.  Koromnál fogva munkásságaiból, interjúkból és hallomásokból "ismerhettem" , de ez épp elég volt hogy méltán megkedveljem és elismerésemben részesítsem. Gyerekkori első élményem vele kapcsolatban az Alfa Rómeó és Júlia című filmhez köthető. Minden későbbi ismeretem ezután - sokkal később, mintegy 15 évvel később - bővült vele kapcsolatban és ez igaz az összes többi művészről és művésznőről akikkel a későbbiekben szeretnék foglalkozni. Elsőként - már felnőttként - látott filmje az Egy pikoló világos.

 Az egyébként remek szereposztású filmben el sem tudnék helyette mást képzelni Cséri Juliként. Bájos, szókimondó, magával ragadó szerep és személyiség filmbeli énje. Itt kedveltem meg igazán. Két olyan filmszerepe következett melyekkel hogyha ennyi lett volna élete munkássága én akkor is elismerően és tisztelettel gondolnék rá. A Bözsi és a többiek, egy televíziós minisorozat mely az akkori élet (1967-70) hétköznapjait mutatja be egy háromgyermekes anyuka szemszögéből. Kedves,humoros és való igaz. Könnyed mégis van mondanivalója és mára alap. Bár nem éltem akkoriban de úgy gondolom, hűen tükrözi az akkori mindennapokat képi világában mindenképp, de mondanivalójában és cselekményében is. Mindemellett ráadás az akkori divat, lakberendezés, hajviselet...vagyis a hatvanas évek és hangulata. Az ettől pontosan tíz évvel korábbi alkotás az 1957-es Éjfélkor, melyben egykori férjével, Gábor Miklóssal játszanak főszerepet.

 Részben szintén valós történeten alapszik, egyszerre romantikus és kegyetlenül igaz. Végül a Butaságom története az az alkotás amelyet csak javasolni tudok, ha még netán valaki nem ismerné, mert akár csak a Bözsi és a többiek-re erre is azok a jelzők igazak mint az ott felsoroltak, kiegészítve még egy csipet öniróniával és női gondolatmenettel. Ruttkai Éva élete a színjátszás volt. Két szerelmét is a színpadon ismerte meg. Elsőként későbbi férjét, a sármos Gábor Miklóstmajd tíz évvel házasságkötésük után Latonovits Zoltánt. 

Kivételes és egyben különös szépség volt, nem tökéletes vagy hibátlan, hanem természetes és őszinte, akárcsak egyénisége. Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kiváló-, és Érdemes művész címmel kitüntetett színésznő. Mindent elért amit a szakmában el lehet érni és ezt Ő is jól tudta. Nevét, tehetségét és személyét tisztelet övezte halála napjáig és alakításai révén, övezi a mai napig is. Köszönet érte továbbá mély, szívből jövő tisztelet.

Vintage

Kifinomult, egyedi és nosztalgikus. Röviden így jellemezném ezt a már magyarba is átvett és gyakorta használatos kifejezést a vintázst. Körülírása mindannak, ami egykoron újnak számított, napjainkban pedig retro helyett, inkább modernizált retronak titulált jelenség. Vonatkozik bútordarabokra, lakás kiegészítőkre, ruhákra, megjelenés összképre ezen belül öltözködésre, hajviseletre egyaránt. Van valami a régi bútorokba, titokzatosság, elegancia és egyediség. Egyedi, mert régen (körülbelül az 1920-as évektől 60-as évekig) nem tömeggyártásban, lapra kész bútorokat vásároltak az emberek, hanem kézzel készített darabokat. Az eszmei illetve tényleges értéke teszi valóban becsessé, ezen tárgyakat. Nagyszülők padlásán, rejtekhelyein kutatva megannyi porlepte, öreg tárgyra lelhet bárki. De ott vannak a bolha-, vagy ócskapiacok, sok esetben fillérekért rátalálhatunk ilyesfajta kincsekre. Leleményesnek, kitartónak és szemfülesnek kell lenni. Kevés kézügyességgel pedig újszerűvé varázsolható bármi, már ha szeretnénk, hogy korhű legyen. Kiegészítőként is a lakás éke egy-egy ilyen tárgy vagy kiegészítő. Egészen apró dolgokra gondolok, egy vén rádió, bögre, képkereket, bőrönd… bármi. Nagyszerűen lehet ötvözni a mai modern darabokkal, mindenesetre attól, hogy valóban régi és páratlan, válik egyedivé. A nagykereskedésekben kapható tömeg gyártott utánzatok, meg sem közelítik, arról nem is szólva, hogy cseppet sem egyedi. Korábbi bejegyzéseimben többször megfogalmaztam rajongásom a 60-as évek világáért. Nem csak a divatért, mindenért, ami korabeli. Nagyszüleim fotóarchívumának, elbeszéléseinek köszönhetően nyerhettem igen tág bepillantást az Ő fiatalkori világukba, egyrészről innen is a szeretet, és ezért míg élek hálás leszek. Másrészről az akkori filmek, miket (legyen az magyar vagy külföldi) számtalanszor újra és újra nézek, mert imádom. A ma nosztalgikusnak számító hajviselet, öltözködés és sminkdivat egy-egy korhű napjainkban való használata, ötvözése korunk divatjával csakugyan egyedivé és stílusossá teszi viselőjét. A pin up lányok, tökéletes megjelenéssel, falatnyi ruhákban, kivillanó harisnyakötőkben vagy cicivel, de pont ezért titokzatosságukkal hódítottak ez idő tájt. A rockabilly életérzésnek köszönhetően tudott ténylegesen, ezen idejétmúlt stílus mai köntösbe bujtatott illetve az akkori és mai elemeket összefonó nosztalgikus életvitel, korszerű lenni. Mellette pedig a mai legközkedveltebb kifejezésforma a tetoválás lett a modern pin up lányok egyik ismertetőjegye. Persze nem muszáj ahhoz ugyanazt a zenét hallgatni, nézeteket vallani, esetleg tetoválást viselni hogy bárki is igazán szeresse a vintázst, sőt. Ugyanolyan veleszületett tulajdonság az erre való fogékonyság, mint a zenei hallás, valakinek vagy van, vagy egyáltalán nincs. Én ebben a régi-új világban és környezetben érzem igazán magam annak, aki valójában vagyok, annak ellenére, hogy tudom milyen évszámot írunk.

A táskák táskája

Hermes Birkin bag. Két kedvenc – ám mondanivalójában teljesen különböző – sorozatom nézése során lettem kíváncsi eme kiegészítő mivoltára. Mitől olyan különleges, hogy a Szex és New Yorkban látottak alapján várólistára feliratkozás szükségeltetik ahhoz, hogy magának mondhasson egyet is valaki? Illetve a Szívek szállodája című sorozat Roryja pedig szintén egy Birkin táskával gazdagabban tegye iriggyé és féltékennyé, sok ezer lány és nőtársát. Jane (Mallory) Birkin egy különös találkozást követően mondhatja magát, ezen különleges darab(ok) névadójának. De ki Jane Birkin? 1946-ban született brit származású, ám 1968 óta Franciaországban élő színésznő, énekesnő. Első figyelemre méltó alakítását 1966-ban a Nagyítás című filmben nyújtotta (még Angliában). Majd 1968-ban mikor Franciaországba érkezett – akkor még nem beszélve a nyelvet -  részt vett egy szereplőválogatáson ahol a nyelvi nehézségei ellenére megkapta a női főszerepet. Itt és ekkor ismerkedett meg Serge Gainsbourg-gal, aki pedig mint énekesnőt repítette a slágerlisták élére egy duett formáció női tagjaként. Az akkoriban kibontakozó hippi korszak egyik szexuális szabadságot sugárzó slágerévé vált a lázadó fiatalok körében, ennek köszönhetően pedig sok akkori szocialista és nem szocialista országban nagy port kavarva betiltották a rádiókban való játszását. Ez a siker vezette az 1969-es önálló albumának megjelenéséhez is. Fiatal évei során háromszor ment férjhez, három lánya születve mindegyik házasságából. Karrierje pedig szépen, lassan ívelve felfelé, tette meghatározó egyéniséggé és az akkori divat egyik színfoltjává. Manapság azonban ahogy Ő maga is fogalmazott a táska hírneve túlszárnyalta Őt és sikereit. Az 1981-ben a Hermés akkori vezetője, Jean-Louis Dumasal történt találkozás volt a táska gondolatának megszületése. Egy repülőúton egymás mellett helyet kapó színésznő és Jean-Louis, beszélgetésbe elegyedtek. Jane elpanaszolta, hogy nem talál magának egy olyan praktikus és egyben elegáns, nagyobb méretű, de hétköznap is abszolút hordható táskát amilyen a szíve vágya és igazán neki (és szerinte sok nő társának)tetsző lenne. Sok fiatalkori képén megfigyelhető hogy kosárral megy vásárolni, sétál az utcán vagy csak jár kel, valószínűleg ezt töltötte be az általa elképzeld táskaforma szerepét anno, ez volt az Ő "Birkinje". A tökéletes női táska körülírása megtetszett a későbbi alkotónak, aki 1984-ben megalkotta az első darabot, természetesen az elképzelő személyről elnevezve azt. Tökéletessége valószínűleg abban rejlik, hogy minden egyes darabot kézzel készítenek, illetve varrnak, ezáltal minden egyes darabnak eszmei értéket is kölcsönözve. Méretét és anyagát tekintve sokféle létezik manapság. Készülhet krokodil-, és borjúbőrből vagy hüllők bőréből is. Árát tekintve az, hogy borsos, enyhe kifejezés (2 és 30 millió magyar forintnak megfelelő összeg között), ezt befolyásolja nagysága és az előbb említett alapanyagok valamelyike. A krokodilbőrből készült az egyik legdrágább. A korábban említett várólista pedig annak köszönhető, hogy nem tömeggyártásban varrják, hanem megrendelésre. Ettől válik abszolút egyedivé, jellegzetessé és minden egyes darabja különlegessé, páratlanná, ami az árában is megmutatkozik. Az, hogy a tengerentúlon ekkora népszerűségnek örvend, sajnos odáig vezetett, hogy mind sok minden másból, ebből is megkezdődött a replikák gyártása és árusítása. De az nem ugyanaz csak másolat és hamisítvány, ami szánalmas. A sztároknak könnyebb hozzájutni, rövidebb a várakozási idő, egy tehetős átlagembernek viszont időbe telik, ezen tényt az is alátámasztja hogy a leghosszabb idő amit egy Birkinre vártak 6 év volt. Az hogy egy táska fontos-e ennyire, a megjelenéshez illetve az összkép kialakításához, döntse el mindenki maga. De mint a titulusa is jelzi ez csak egy kiegészítő, ami a saját, meglévő egyéniséget, elvileg értékesebbé (csak szó szerint)teszi, de semmiképp sem teljessé.

Divat

A divatot követni KELL! Nem csak nekünk Nőknek, a férfiaknak sem árt. Ruházkodásban (ruha,cipő, alsónemű), hajviseletben, kiegészítőkben – Nők esetében esetleg sminkben- de nálam , itt be is fejeződik a felsorolás. Egy ember ha azért lesz kabbalista például, mert Madonna is az (közben pedig, halvány fogalma sincs milyen mondanivalója van pontosan a vallásnak - és az egészben csak a kis „cuki” piros karkötőt látja - nincs egyénisége mert olyan akar lenni mint más.

Máshoz akar hasonlítani, de számos ilyen dolog van. A vallásnál maradva, divat napjainkban a kereszt , annak minden formájában. Fülbevaló, medál, gyűrű …. ha csak a kiegészítőket említem. Fiúk körében, vagy inkább nyakában pedig, a rózsa fűzér. Vajon akik ilyet hordanak, mindannyijuk meg van keresztelve, volt elsőáldozó, bérmálkozó, gyakorolja rendszeresen a vallást - ha nem is templomba járás formájában – vagy csak egymás utánzása? Az utóbbit tartom valószínűnek! Szánalmas, unalmas és cseppet sem egyedi…. ekvivalens! Ja és akkor a különböző közösségi oldalakon, magukat fényképezgető és szintén magukról 125 képet kiposztolgató ugyanolyan emberekről, nem is teszek említést, csak azért mert a többi is ezt csinálja. Arról nem beszélve, hogy sokan a magánéletüket is ott élik,ez pedig egyenesen lehangoló. Sajnos manapság már ez is egyfajta divat lett. Nyitottnak kell lenni, az újra és a változásra ebben is (mármint az internet ezen lehetőségeire) a mai világban, de tudni kell, mértéket tartani. A másik, ami manapság szintén divattá nőtte ki magát… a tetoválás.

Sajnos! Régen úgy tartották, csak a börtönviselteknek van, később a rockereknek. De ma már szinte mindenkinek, tisztelet a kivételnek. Nekem tetszik, Én is viselek magamon. A kifejezés egyfajta eszköze ez is, már ha fontos jelentősége van az egyén számára aki viseli, esetleg mondanivalója a külvilág számára. Nem pedig csak, például a derekára vart nonfiguratív ábra, mert az minden csak nem egyedi , egyszerűen semmitmondó.(Egyrészt mert számtalan lánynak ott van és szinte megegyező motívum, vagy rengeteg férfinak a vállán például). Azzal aztán tényleg nem lehet egyediséget kifejezni. Valamint a kifejezés ezen formájában is fontos a mértékletesség , hisz a testünk nem valamiféle képregény vagy könyv. Ahogy azt már korábban írtam, imádom a 60-as éveket. A bohém fiatalság évtizedét.

Az akkori bútorokat, tárgyakat, járműveket, motorokat,lakberendezési tárgyakat, ruhákat, kiegészítőket, hajdivatot…. gondolkodást!

Mivel Én akkor még nem életem, nagymamám elmeséléseire, fényképekre, rengeteg filmben - számomra alapművekben - látottakra és utána olvasásra hagyatkozom. Sajnos, Én négy évtizeddel később születtem. Azért írom hogy négy évtizeddel később, mert ahhoz hogy a hatvanas években legyek fiatal, legalább 1943-ban kellett volna születnem, mint a mamámnak. Szóval iszonyú elegánsak voltak akkoriban, manapság ez nem jellemző annyira a Nőkre (megint csak, akinek nem inge ne vegye magára!). Pontosabban jóval kevesebb százalékukra. Nem hiszem hogy egyszerű volt minden nap jól kinézniük, hisz valljuk be egy Nőnek azért ehhez számos praktikára van szüksége. Nem úgy kelünk ki az ágyból, hogy rendezett a hajunk, simára vasalt az öltözékünk, illatos a leheletünk. A bőrünk az lehet illatos az ágyban is, tiszta fogunk is , kócos hajunk is. De ezek is mi vagyunk, Nők… emberek. Az élet ettől szép és színes, hogy senki sem egyforma, szép vagy különleges, egyszerű vagy bonyolult. De a lényeg hogy semmiképpen sem átlagos, hanem egyedi, mert ez viszi  előre a világot, vagyis az ilyen EMBEREK. Hova tűnt AZ a világ? Tisztában vagyok vele hogy sokat fejlődött – egészen pontosan ötven évet -  sok olyan dologban (is) ami az emberiség hasznára vált, mint például az orvostudomány vagy a technika. De volt valami akkoriban, a 20. század derekán, ami jó volna, ha még ma is sokakban – a többségben - meglenne. Többek között, tisztelet, megértés vagy méltóság. Nem vagyok naiv, tudom hogy akkor is voltak erkölcstelen vagy becstelen emberek, de talán mégis nagyobb volt az összetartás és az egymással szembeni tisztelet. Ez a világ (mármint a 60-as évek) csak egy kis része az egyéniségemnek, de nagyban befolyásolja! Divat ide vagy oda Én imádok a hétköznapokban, lezseren, könnyeden öltözködni és fesztelenül kinézni, de abszolút a Nőiesség keretein belül és előnyére!

(Ajánlom mindenki figyelmébe az 1967-ben készült, Tanulmány a nőkről című magyar filmet. Hűen tükrözi a 60-as évek divatját valamint a korszakot magát.)

Egyéniségek

Tegnapi írásom alapjai azok a dolgok, amik fontosak ahhoz hogy kialakuljon vagy kialakítsuk a SAJÁT  egyéniségünket! Azért hangsúlyozom hogy saját mert nincs két egyforma egyéniségű ember , hasonló vagy azonos ízlésű, szinte egyforma gondolkodásmódú az lehet … de az nem ugyanazt jelenti. Valamint az is nagy kérdés hogy kialakul magától vagy mi alakítjuk ki. Eddig úgy gondoltam ahogy telnek az évek úgy alakulnak a dolgaink , vagyis onnantól hogy bekerülünk az „közösségi életbe” (itt gondolok óvodára, iskolára , felsőbb oktatásba, munkába valamint szórakozóhelyek, baráti és ismeretségi kőr , különböző események és az egyik legfontosabb a neveltetés stb.) minden és mindenki hatással van ránk valamilyen módon, vagy negatívan vagy éppen építő jelleggel. Most viszont – hogy folytassam a gondolat menetem – hogy már közelebb vagyok a harminchoz úgy gondolom nagyon is sokat kell nekünk tenni érte hogy egyedi legyen és ne tömegcikk vagy futószalagon gyártott hamis énkép ami az utánzásról szól. Lehet követni az éppen aktuális divatot – ruhákban,cipőkben , táskákban, hajviseletben, vallásban,diétában  stb. – de tudni kell az Én estemben az Én ízlésemnek megfelelően, és minden Nőnek az saját egyéniségére szabva kialakítani saját MAGÁT. A férfiak is jobban szeretik – legalábbis a többség – az olyan Nőket akinek van saját egyénisége. Persze amelyiknek csak szex kell, annak úgyis mindegy. A szép fogalma annyiféle ahány ember és a tetszés nem  mindig a külsőre vonatkozik .
Egy példa: Mindig is nagyra  értékeltem azokat a nőket akik lemerik vágatni a hajukat egészen fiúsan rövidre esetleg kicsit hosszabb fazonúra, de rövidre. Nem minden nőnek áll jól de akinek igen és bátor az csinálja mert lehet, azzal teljesedik ki a személyük. Korszakaink vannak , van a hosszú haj korszak , a vállig érő vagy a rövid haj korszak. Sokan csak a divat miatt változtatnak de ami Beckhamnének jól áll bubi frizura nem biztos hogy Nekünk ugyanolyan jól fog.Azért őt írtam példának, mert egy időben rengeteg lánynak olyan haja volt kb. 2 – 3 éve . Szerintem például Audrey Hepburnek kifejezetten jól állt a rövid fazon vagy a 60-as évek egyik legkarakteresebb modelljének Twiggy-nek  , de nekem személy szerint Goldie Hawn is jobban tetszett fiatalon rövid hajjal gondoljunk csak a Kaktusz virága c .filmre amiben a nagy szemei és babás arca mellet a szőke rövid haja előnyére vált, ellentétben sok férfi mai véleményével.

Sokan egész egyszerűen nem tartják nőiesnek. Egy Nő csak hosszú hajjal fejezheti ki hogy Nő? Na pont ez az, ha már csak azzal tudja kifejezni akkor baj van. Kiegészítő rajtunk  ugyanúgy mint egy ruhadarab azzal az egy különbséggel hogy este nem tudjuk levenni  reggel pedig másikat felvenni, bár a mai termékeknek köszönhetően majdnem. Pont ez a baj hogy minden nap mások akarunk lenni másokra hasonlítani. Hol marad a régi akár nagyanyáink korában volt egyszerűség, mert valljuk be a mondás ma is igaz: a kevesebb több! Visszatérve az egyik – számomra  csak filmekből és nagymamám elmondása alapján  ismert – kedvenc korszakomra a hatvanas évekre , szerintem nagyon csinosak voltak akkor fiatal nők és férfiak egyaránt. Ja és a nők nők voltak a férfiak pedig férfiak , nem úgy mint ma, transzexuális vagy ehhez hasonló énkép zavaros és amúgy azt büszkén felvállaló lények. A melegekkel semmi problémám és nem azért mert az ókorban vagy a korábbi századokban is volt rá rengeteg példa , hanem mert talán nem tehetnek róla és személyes véleményem szerint egész jó fejek. Nem normális de manapság elfogadott hol jobban hol kevésbé.  Visszatérve a 60-as évekre,  pedig nem voltak olyan tehetősek annyira és annyi lehetőség sem volt mint manapság . Egyáltalán nem a pénzen múlik ki mennyire csinos és milyen ruhát visel. Én például imádom a turkálókat, egyedi darabokat talál az ember nem kell attól félni hogy szembe jön az utcán és nem utolsó sorban olcsó. Nekem is van pár márkás cipőm ,táskám, ruhadarabom de csak olyat vásárolok ilyenekből amit örök darabnak gondolok, vagyis évekig tudom hordani a megfelelő és mindig más kiegészítővel. Csodálom az akkori fiatal Nőket továbbá azért is mert mint azt már korábban írtam  nem volt annyi lehetőségük – gondolok itt fodrászkellékek, sminkek – mint manapság , mégis csodásan néztek ki. Nagymamám képeit nézegetve aki a 60-as évek elején volt fiatal, szuperül nézett ki a képeken (haj, ruha , méltóság …minden). Példaképemnek tekintem , Ő egy akkori divatikon is lehette volna. Persze elfogult vagyok de az akkori Nők sokaságára igaz volt. Tehát volt egyéniségük, stílusuk. Manapság ez olyan kevés. Ha kicsit nincs megelégedve magával egy nő és mondjuk tehetős is az illető (vagy a „párja”) ,meghosszabbítja a haját, kitetováltatja a szemöldökét , feltölteti a száját, esetleg megcsináltatja a melleit. Ilyenkor mindig az jut eszembe ez a Nő hogy nézett volna ki 50 évvel ezelőtt, amikor ilyenekre még nem volt lehetőség csak egyszerű praktikák. Mindezen túl pedig a hamis, csinált, nem igazi értékekről hamar kiderül az értéktelensége. Egyáltalán nem ítélem el az előbb felsoroltak egyikét sem és különben is ki vagyok én hogy ítélkezzem mások felett, de szerintem érthető az aggodalmam hogy hova is tart a világ... I  tt főleg a fiatal lányokra gondolok elsősorban. Ugyanis soha nem mondom hogy soha. Ha genetikailag nagyon kicsi lenne a mellem és az esetleg önbizalomhiányhoz vezetne vagy 10-20 év múlva megereszkedne – és így tovább - nem mondom hogy ha módomban állna nem feküdnék kés alá. De semmiképpen nem vinném túlzásba. Persze ez csak a külső, és ennyi erővel a hibás embert is le lehetne írni, mert külalakban nem tökéletes. De attól vannak érzései, saját egyénisége. Óriási különbség viszont, a "hibás" ember hiába van egyénisége, nem tud érvényesülni a mai világban csak azért mert egyedi, de egy „szép” (mű , hamis egyén) Nő csak  azért mert dekoratív, igen. Ez elszomorító.



 
         Audrey H. rövid haja