Előre szeretném leszögezni, hogy nagyon nehéz valakiről úgy írni, véleményt formálni, hogy filmjei és életéről megemlékező interjúkra, beszélgetésekre tud csak hagyatkozni, én ennek ellenére megteszem a saját szemszögemből. A megemlített művészek számtalan színházi szerepének, filmbeli és tévés munkásságának az itt felsoroltak elenyésző ám annál megérintőbb momentumait fejteném ki, mint a kor, ezen belül is a hatvanas évek, minden apró részletéért bolonduló természet.
Évforduló kapcsán esett a választásom, bejegyzésem témájaként a valaha élt egyik legtehetségesebb és általam igen szeretett színésznőre. Ma 29 éve hogy itt hagyta ezt a világot, pályát, szeretteit és akik őt szerették. "Távozása" éveinek a száma velem egykorú. Ő, Ruttkai Éva. Koromnál fogva munkásságaiból, interjúkból és hallomásokból "ismerhettem" , de ez épp elég volt hogy méltán megkedveljem és elismerésemben részesítsem. Gyerekkori első élményem vele kapcsolatban az Alfa Rómeó és Júlia című filmhez köthető. Minden későbbi ismeretem ezután - sokkal később, mintegy 15 évvel később - bővült vele kapcsolatban és ez igaz az összes többi művészről és művésznőről akikkel a későbbiekben szeretnék foglalkozni. Elsőként - már felnőttként - látott filmje az Egy pikoló világos.
Az egyébként remek szereposztású filmben el sem tudnék helyette mást képzelni Cséri Juliként. Bájos, szókimondó, magával ragadó szerep és személyiség filmbeli énje. Itt kedveltem meg igazán. Két olyan filmszerepe következett melyekkel hogyha ennyi lett volna élete munkássága én akkor is elismerően és tisztelettel gondolnék rá. A Bözsi és a többiek, egy televíziós minisorozat mely az akkori élet (1967-70) hétköznapjait mutatja be egy háromgyermekes anyuka szemszögéből. Kedves,humoros és való igaz. Könnyed mégis van mondanivalója és mára alap. Bár nem éltem akkoriban de úgy gondolom, hűen tükrözi az akkori mindennapokat képi világában mindenképp, de mondanivalójában és cselekményében is. Mindemellett ráadás az akkori divat, lakberendezés, hajviselet...vagyis a hatvanas évek és hangulata. Az ettől pontosan tíz évvel korábbi alkotás az 1957-es Éjfélkor, melyben egykori férjével, Gábor Miklóssal játszanak főszerepet.
Részben szintén valós történeten alapszik, egyszerre romantikus és kegyetlenül igaz. Végül a Butaságom története az az alkotás amelyet csak javasolni tudok, ha még netán valaki nem ismerné, mert akár csak a Bözsi és a többiek-re erre is azok a jelzők igazak mint az ott felsoroltak, kiegészítve még egy csipet öniróniával és női gondolatmenettel.
Ruttkai Éva élete a színjátszás volt. Két szerelmét is a színpadon ismerte meg. Elsőként későbbi férjét, a sármos Gábor Miklóst
majd tíz évvel házasságkötésük után Latonovits Zoltánt.
Kivételes és egyben különös szépség volt, nem tökéletes vagy hibátlan, hanem természetes és őszinte, akárcsak egyénisége. 
Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kiváló-, és Érdemes művész címmel kitüntetett színésznő. Mindent elért amit a szakmában el lehet érni és ezt Ő is jól tudta. Nevét, tehetségét és személyét tisztelet övezte halála napjáig és alakításai révén, övezi a mai napig is. Köszönet érte továbbá mély, szívből jövő tisztelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése