Az egyik legnehezebben megfogalmazható, körülírható és
hiteles bizonyítással nem rendelkező, fura dologról vélekedem ebben a bejegyzésben.
Ez az általam groteszknek (is) gondolt érzékelés, az álom. Sokan sokféleképpen
próbálják magyarázni az álmokat és magát az álmodás tényét. Híres kutatók,
pszichológusok és különösebben hozzá nem értők igyekeznek rájönni erre a
különös és egyben természetes dologra. Végül is ez az egyik olyan dolog, amit
mindenki átél időről időre mégis kissé érthetetlen, amikor felébredünk belőle.
Abnormálisnak is érezhető elsőre, ám ha kicsit jobban belegondolunk, az álom az
egyetlen olyan lét melyben ugyanúgy vagyunk, mint a valóságban ébren, nem
tudjuk, hogy éppen álmodunk. Na, ettől bizarr. Épp úgy, mint éber állapotunkban
vannak jó és rossz pillanataink, az álmokban is. Van, hogy rémisztő, máskor
pedig nagyon is kellemes vagy éppen jelentéktelen egyszerű esemény, érzékelés.
Az
álom nyújtotta érzet mértékétől, mélységétől függően meghatározó lehet az adott
napunkra, de meglehet, hogy csak ébredés után néhány percig hat a tudatunkra.
Ritkán van igazán elgondolkodtató, elménkre nagy ráhatással, illetve a beteljesültség
érzésével eltöltő álom. Aki ismeri a Krúdy Gyula féle álmoskönyvet és utána olvas
az éppen aktuális álmának, mint Én is, babonásnak érezheti magát, mert más
okfejtésére hagyatkozva, kicsit el is hiszi, az ott leírtak igazak, de inkább
csak kíváncsiság, részemről legalább is. Volt, ami be is igazolódott anélkül,
hogy tudtam volna róla, azóta olvasok utána rendszerint. Mintha két világban
élhetnénk, egyben mikor alszunk és egy másikban mikor ébren vagyunk, annyi
különbséggel hogy nyitott vagy csukott szemmel tesszük, amit teszünk. 
Kétértelmű
szóról lévén szó, kétfélét jelent, akaratlanul létrejövő és a tudatosan
kigondolt, „megálmodott”. Álmodni és álmodozni. Álmodozónak lenni és megélni az
óhajainkat és vágyainkat adja az élet értelmét. Vannak nagy álmok melyet, ha
elér az ember, képzeli a következőt. Az sem baj ha több van, de a kevesebb és
nagyobb az higgyétek el, több. És bár az álmoknak nincsenek korlátai, a
józanság jelen kell legyen még egy ilyen mámorító állapotban is, mint a
fantáziánk. Legyen az álom bármennyire édes vagy keserű, az hogy a sajátod, nem
veheti el senki, és hogy nincs két egyforma, kétségbevonhatatlan.
És ami a
legfontosabb, ahhoz hogy hamisítatlan, megérdemelt és igazán édes legyen, meg
kell érte küzdeni, dolgozni. Írja ezt egy örök álmodozó.
"Az álom szívünk vágya
Ábrándos világ
Álmodj, ha a szíved fájna,
S a bánat elmúlik, meglásd.
Csak bízz, ez a fő, és egy nap
A boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,
S az álmod egyszer majd valóra váll!"
-Hamupipőke
