Szép ünnepet!

"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."- Fekete István

Boldog, békés, szeretetben, finom ételekben, közös örömökben, jó hangulatban gazdag karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! 

- Nikolett

Télre fel!

           "Hóban ébred majd az ünnep,
                                                                                                                                                     minden percben                                                                                                                                                                                        nevet ránk.
                                                                                                                                           Tud-e bármi szebbet adni,
                                                                                                                                                mint a békés nagyvilág?"

                                                                                 

A decembert megelőző közvetlen időszak az „ünnepekre” való készülődésről szól. Ünnepélyes hangulatban telnek a mindennapok, viszont maguk az események melyeknek ekkora jelentőséget szentelünk továbbá időt, pénzt illetve energiát fordítunk, össz-vissz cirka öt nap. A karácsony már nem csak három napról, a mikulás nem csak egy napról szól, hanem majdhogynem két hónapról. A várakozás a konkrét téli alkalmakra, ami a család, szeretet és összetartás (ami egész évben, ünnepektől függetlenül is jelen kellene hogy legyen az ember mindennapjaiban)  a hó szeretete, a téli illatok helyett javarészt a vásárlásról, nagyzolásról, anyagiakról szól. Természetesen nem az előtte lévő hónappal vagy hónapokkal és hangulattal, hangulatteremtéssel van problémám, sőt azt imádom, kedvenc időszakom az évben. Sokkal inkább hogy a mennyiség a minőség rovására megy, olyan értelemben hogy, minél többet, minél drágábban vásárolnak ilyenkor az emberek ahelyett, hogy egy, de annál személyesebb ajándékkal lepjék meg szeretteinket. Sokkal nagyobb öröm az esetleg egymástól távolabb élő rokonok, barátok, szeretett személyek közelsége, finom ételek és sütemények közösen való elfogyasztása, beszélgetések és ennek a gyönyörű, csillogó, illatos, meghitt ünnepnek együttes megélése. Valamint minden, ami hó: hóember, hógolyó, szánkózás, hideg. Így, egy hónappal a szenteste előtt gondolkoztam el, hogy most kezdődik igazán az a fényes hangulat, ami kicsit több mint egy hónapig lesz jelen idén is életünkben. Egy hét múlva az advent kezdetével egyidejűleg, az első gyertya meggyújtása mellett, ajándékozhatunk sajátkezüleg készített adventi naptárt, ha nem is csokival, de valamilyen édességgel továbbá mindenféle földi jóval megtöltve a számokkal jelölt kis fakkokat, szütyőket (ki milyen típusút készít). Azután jön az álomvilág egyik szereplője a Mikulás, rénszarvasai által húzott szánján. Annak aki egész évben többnyire jól viselkedett valamint tiszta csizmával várja örömteli meglepetéssel. A 24.-e a legfontosabb és legnagyobb jelentőséggel bíró nap szerintem nem csak az Én hanem sokak életében szintén. Készülődés, várakozás, szépítkezés (otthonunkat, fát, magunkat), majd a várva várt ajándékbontogatás, nézni a másik arcát és várni a reakciót a meglepetésére. Az együtt eltöltött boldog, mesés, szép órák melyek csak egymásé. Az ilyenkor és ezt megelőzően vetített filmek, mesék talán a legemlékezetesebbek és legmeghatározóbbak számomra. Szinte, mint egy szertartás szerűen kialakult egy ilyenkor megnézendő alkotások listája (pl. Sabrina, Holiday, Grincs, Reszkessetek betörők, Ollókezű Edward, Elf, A muzsika hangja stb. felsorolni is nehéz). Ezek nélkül nincs karácsony. A másik ilyen fontos tényezők a zenék. Egyet meghallok és nekem az a karácsonyi templom, a hit, a tél és az egész ezt jellemző miliő. Ez a Carol of the bells. A fehér, piros, zöld, és arany színek, a narancs, a gesztenye és alma, mint termések, a fahéj, mézeskalács, szaloncukor és halászlé illata és íze, a feldíszített fenyőfa páratlan aromája és így tovább, felejthetetlenek és a hozzám hasonló szívében fiataloknak maradandó és még felnőttként is meghatározó legszebb örökkévaló kedves emlékek sora és szerelem. A vásárokról, forralt borról, puncsról, sült gesztenyéről nem is beszélve. A szilveszter és az újév köszöntése már jobban megfakulni látszik az Én olvasatomban. Az óévet búcsúztató és az újévet üdvözlő kedves szimbólumok, mint négylevelű lóhere, malac, konfetti, virsli vagy pezsgő elengedhetetlenek a valamelyest az ezt körülvevő összképből. Ami viszont tetszik benne, hogy boldogságra, nevetésre ösztökél a komikus műsorokkal a tv-ben és a nevetségesre lerészegedett emberekkel az éjszakában (tisztelet a kivételnek). Az ünnepeket megelőző napokban, jó akartból és illendőségből sokat hangoztatott, sablonos „kellemes ünnepeket” kifejezéshez nem lenne muszáj ragaszkodnunk, mert azontúl hogy semmitmondó, szerintem unalmas is és a lábvízen kívül egy-két más dolgot leszámítva nem is helyénvaló. Az örömteli vagy boldog jelzők sokkal inkább. Mindezek jegyében teljenek eredményesen készülődéseitek és élvezzük ezt a gyönyörű, jó hangulatú, szívet melengető évszak minden szépséget, az ünnepek közeledtével és beköszöntével egyaránt. Ez a szívemnek és képzeletemnek téli hógömbje, amit ilyenkor megrázok és január elsejéig csak keveregnek benne a hópelyhek.

Téli jelkép

Soha nem láttam elejétől  végéig a teljes Bambit. Bár tudom alap, mint a Hamupipőke vagy a Hófehérke, de sajnos mégsem. Aztán mikor már könnyebben beszerezhetőek voltak az efféle Disney mesék videókazin, akkor sem vitt rá a sors és az akarat. Rövid bevezetőmmel csupán azt szeretném felvázolni, hogy NEM a mesefilm hatására és az abban kialakított cuki kép miatt egyik kedvenc állatom az őz. Sokkal korábbi éveimben mikor még a meseolvasás és diavetítés volt porondon, lett számomra kedves. Feltehetően sokan emlékeznek az Öreg néne őzikéje c. elbeszélésre. Valahol ott és akkoriban kezdete el piszkálni a fantáziámat, hogy miként és hol él ez az állatfaj. A helyes jelző ami általában eszembe jut róla, hogy kecses, továbbá az hogy szép. Élőben látni a nőstényt (suta) kicsinyeivel (gida) az erdőkben, rosszabb esetben az út szélén mikor szürkületben kimerészkednek több élelem reményében, szinte teljesen megegyeznek rajzolt másukkal. Sok állattal illetve mesefigurával ellenben. Nincs az a szeretni valóvá vagy elragadóvá tevő túlzás, mert nincs szüksége rá. Úgy szép, szeretetreméltó és bűbájos, ahogy meg lett teremtve. Volt szerencsém közelről látni kölyök őzikéket és valóban a kecses mozgásuk, testtartásuk, ahogy fekszenek a maguk alá tűrt lábaikkal… leírhatatlan, nem beszélve gyönyörű és kifejező szemeikről, tekintetükről. Krémbarna szőrzetükön, fehér pettyes motívumaik pedig ékük hibátlan alakjukon. Előkelő, figyelemfelkeltő, filigrán és szép, néha már túlzó önbizalmat sugallva, gyermeki kellemmel ötvözve. Kicsinyei felett tökéletes anyaként tevékenykedve, megőrizve abszolút nőiességét.  Jelleme egyfajta ideálként szolgálhatna a női társadalomnak. Természetesen megemlítendő a faj hímtagja is, a bak. Legelterjedtebb környezet, amiben többnyire jelen van az a sokak által közkedvelt norvég minta. Sokáig nem is igazán értettem miért mosódik már-már egybe az ünnepek közeledtével magával a karácsonnyal,  dekoráció vagy ruhadarabok, kiegészítők egyik jelképeként. A magyarázat azonban egészen egyszerű. Mint ahogy a nevében is benne foglaltatik a norvégok védjegye a szarvas, úgymint nekünk magyaroknak, a kalocsai vagy matyó minta. A többnyire hideg idő miatt országukban, érthető a kötött és egyben meleget biztosító ruhadarabok többsége. Nem túlzok ha kijelentem, tény hogy vannak egészen csúnya és ócska darabok, de maga a mintázat nemzetközileg ismert és általában közkedvelt így az ünnepek küszöbén és a tél megjelenésével az utcákon és otthonunkban egyaránt. Meg ugyebár ott van a mikulás fantazmagória, akinek a szánját rénszarvasok húzzák. Tehát beleültette magát akaratlanul a télbe és karácsony körüli forgatagba, mindennapjainkba. Ötvözve a hópehely motívummal lesz valóban hiteles és abszolút szerethető. Szerencsére ruhaneműk tömkelege közül válogathatunk úgyis mint, pulóver, harisnya, leggings továbbá kiegészítők kesztyű, sapka , sál vagy ékszerek. Otthonunkba beköltözve ágyneműhuzat, adventi koszorú-, vagy karácsonyfadísz, falikép, szalvéta és sok száz más kellék és tartozék formájában. Nehéz mértéket tartani a hozzám hasonlóknak, aki megveszi a legcsicsásabb őzikés hógömbtől kezdve a huszadik norvégmintás zokniját is csak azért mert őz illetve szarvas és ezzel együtt tél bolond. Lényeges azonban hogy ez a kötődés ne okozzon vakságot és ne vigyük túlzásba sem öltözködésben sem lakásunk ékeiként, ugyanis hamar túlzóvá válhat.