Szép ünnepet!

"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."- Fekete István

Boldog, békés, szeretetben, finom ételekben, közös örömökben, jó hangulatban gazdag karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! 

- Nikolett

Hammm!

Nem csak a december, de az ősz beköszöntével napról napra több időnk jut evésre, jobban kívánunk bármilyen ételt, mint tavasszal vagy nyáron. A természet újraéledése inkább a természetbe csalogat illetve a nyár, a gyümölcsök, szomjoltók, frissítők időszaka. A hidegebb időben jó össze-, vagy beülni valakinél vagy valahová, együtt vagy egymagunk. Bármennyire is lehet szépíteni de ilyenkor le-le csúszik egy-egy finom édesség, leves vagy szendvicskülönlegesség, fogyókúra ide vagy oda. Amondó vagyok, hogy amit megkívánunk együk meg, mert hiszen enni jó és enni kell. Mindenki maga szabjon keretet az élvezeteinek, saját testét ismervén, ami evésről is lévén szó sok kellemetlenséggel tud járni, ha kilépünk belőle. Plusz kilók, narancsbőr, toka, striák. Mindenre van megoldás, de mikor megeszünk vagy megiszunk valami cukorban és zsírban gazdag finomságot, örömünket leljük benne és rég rossz, ha valaki azon filóz közben, hogy milyen hatással lesz a külsejére. Egyszer élünk, tehát ki kell használni minden zamatos és jóízű percét is. Az őszi és téli hangulatból adódó rövid nappalok, hosszabban tartó sötét órák ösztönszerűen arra késztetik a hozzám hasonlókat, hogy időnként jókat egyenek, nassoljanak vagy kortyolgassanak valami remek nyamiságot. A hideg évszak csípős, aromás, sokszor gejl ízei, mint fahéj, puncs, sült gesztenye vagy sült alma kivételesen jóleső kiegészítők a konyha világában. Ilyenkor jobban esik a hagymás zsíros kenyér is mint máskor vagy a gőzölgő kakaó lassú szürcsölése…hmmm csuda jó dolgok ezek. Az ünnepi menü már csak hab a tortán. Na valahogy olyankor, karácsony derekán jut először eszembe az a bizonyos mezsgye, ami azt sugallja lassan lehet túllépem és ez nem józan ész hanem a női mivoltom megőrzésének kérdése. Vonatkozik ez az alkoholfogyasztásra is illetve minden bűnös élvezetre, mert ahogy azt Murphy mondta, minden ami jó az erkölcstelen vagy hizlal. De élni tudni kell és ehhez nagymértékben hozzátartoznak a finom ízek is, persze ez nem minden, ez is csak egy kiegészítő ám a létfenntartáshoz elengedhetetlen szükséglet, ami egyben jó is. A magyar konyhának köszönhetően, aki magyar az tudja. Találékonyság, idő és pénz kérdése az egész. Hisz bárki bármilyen alapanyagot illetve megtermelhet a saját kertjében, ha van kertje ideje és türelme, ha nincs meg kell vennie. A készen elénk tálalt ínycsiklandó ételek, italok örömteli, jóleső és boldog pillanatokat eredményeznek illetve hagynak maguk után. Kedvenc sorozataim, mint a Szex és New York és a Gilmore Girls jeleneteinek szinte fele az evésről szól. Evés közben osztják meg egymással gondolataikat, élményeiket és ha otthon csinálnak közös programot akkor azért esznek ha egyedül vannak pedig azért. Továbbá egy szűk körű, a napszaknak megfelelő étkezés összetartja a családot. Sorsdöntő pillanatok, elhatározások születhetnek egy tál étel fölött. Étellel ünnepelünk és gyászolunk.  A mai felgyorsult világban sokan elfelejtik, hogy milyen jó az ha az ember megadja a módját étkezési szokásainak, legyen az reggeli, ebéd vagy vacsora. Szóval enni jó, enni kell, az ízek, illatok és eszenciák pedig olyan tulajdonságok egy-egy étel esetében melyek nem a külsőségekről szólnak, hála Isten! Hiszen egy nő esetében is: „Ruhád szerint fogadnak, eszed szerint búcsúztatnak”.

Fehér csodavilág

Folytatva és kiteljesítve egyben az ezt megelőző bejegyzésem kerítek sort most, ezen gyönyörű évszak megszívlelésére azoknak, akik valami oknál fogva nem szeretik. Tény hogy hideg, nedves, sokszor szeles, viharos, sőt mi több veszélyes is, de ha pro kontra elv alapján vélekedek róla többségben vannak a mellette szereplő érvek mint az ellen szólóak. Kezdem az elején, a hó illetve a tél és annak szeretete többnyire szorosan együtt jár a téli ünnepeket megelőző időszakkal és első havazás ebben az évszakban – szerintem nem csak nekem – mosolyt csal az arcomra és úgy örülök minden évben ennek, mint egy bolond. Várakozással, készülődéssel majd az ünnep beteljesedésével, de főként az újév beköszöntével alább is hagy a rajongás a tél produkálta csodás természeti jelenségek sokasága iránt. Helytelenül. Az oka sok minden lehet. A karácsonyfa leszedésével valahogy a napok, hetek és hónapok csak fehérek lesznek és elmúlik az az emelkedett hangulat, amivel együtt szerettük és ezzel az évszak szeretete is. Vajon miért?  Valami olyasmi érzés hogy a továbbiakban nincs rá szükség. Pedig akkor is tud hangulatos lenni. Továbbá ez az időszaka az évnek, amikor kint is és bent is egyaránt jó lenni. Gyermekéveim egészét beszínező szánkózások a kis és nagy dombon – ott ahol felnőttem így hívtuk – felejthetetlen, örök emlékek. Igaz sokszor úgy mentünk haza, hogy a hidegtől lezsibbadt kezünk, lábunk nem éreztük, de kit érdekelt.  Otthonról az ablakon át nézve, kakaót, teát vagy forró csokit kortyolgatva, betakarózva, összebújva vagy a meleg kályha mellé kuporodva hallgatni az égő fa pattogását, miközben kint csak hullik az a sok gyönyörű hópehely. Apropó hópehely, az egyik kedvenc téli szimbólumom illetve naturalisztikus képződményem. Mesés milyen szép és az, hogy nincs két teljesen megegyező… hihetetlen. Tényleg valami olyasmi, amit fentről szórnak ránk azért, hogy hálásak legyünk amiért ilyen szép világon élünk. A másik hasonló képződmény, a ritkábban előforduló jégvirág például az ablakon. Mikor először láttam el sem akartam hinni, hogy azt nem készakarva csinálta valaki oda. Aki látta a Narnia című mesefilmet, ismerős lehet a jelenet mikor a kislány belépve a gardróbszekrénybe, végigverekedve magát a ruhákon egy következő ajtót kinyitva Narniába ér, ahol a festői havas tájban találja magát. Na, valami olyasmi az igazi téli környezet „körülírása” olvasatomban továbbá azok a sok szép karácsonyi vagy akár csak téli tájat felelevenítő rajzfilmek sokasága (Kis gyufaárus lány, A hókirálynő stb.) A kötött meleg holmik, amiket ilyenkor hordunk, a zömök és puha – gyakran kényelmetlen - öltözékek meleget adva, egyfajta biztonságérzetet nyújtanak és a hosszas öltözködést feleteti a lenyűgöző környezet és téli tevékenységek illetve sportok egyaránt. Addig szép a hó míg hideg  van, mert a melegedő idővel olvadó latyakos hólé, kellemetlen és csúnya is. Tehát élvezzük minden szépségét az évszaknak, míg úgy gondolja a természet, hogy helyénvaló az érkezése és léte, mondjuk február végéig. Hiszen hóból is megárt a sok.