2014. március 21., péntek

Kikelet

A tavaszt, ha egy szóval jellemezném, a fűszer lenne a legmegfelelőbb. Megízesíti, megszínezi az ember mindennapjait. Úgy érezhetjük - a hosszú, többnyire sötét mint világos -  ősz illetve tél után hogy szinte sosem köszönt be újra. De mikor mégis megérezzük az első a természet ébredezésének sajátos, egyedülálló és semmihez sem hasonlítható illatát, boldogság fog el. Mint egyféle lelki drog, derűlátó, idilli érzés kerít hatalmába. Talán mert tavaszi gyerek vagyok. Az érzés hasonló a szerelemhez, amit az évszak ébreszt bennem. A lepkék nem csak az illatos és színesebbnél színesebb virágok körül repdesnek, hanem a hasamban is. Többen mozdulnak ki a szabadba, ülnek a padokon, sétálnak a városban, parkokban egyaránt. Végre változatosabban lehet öltözködni és többet hódolni az olyan kedvteléseknek, mint a baráti légyottok egy kávézó vagy cukrászda teraszán, egy jó könyv olvasása a szépen daloló madarak társaságában. Csak ülni és hallgatni, merengeni, átadva lényünket ennek a mennyei érzésnek. Míg a szem ellát a gyönyörködtető táj a minden. Az újjászületés időszakaként is emlegetett része az évnek, mert minden, ami előző évben kibontakozott most újra megteszi, de mégis más évszámot írunk és kissé magunk is akaratlanul újraértelmezzük a világot. A tenni akarás és a célok hajtják az élet kerekét melyhez ez az évszak inspirációt, lendületet, energiát ad. A tavasszal egybeforrva ábrándozunk egy helyben és lépünk is egy időben. Alakítjuk lépésről lépésre kis történetünket, ki-ki a magáét. A szezon „ünnepének” lakomája, értem ez alatt a húsvéti sonkát, tojást és tormát és az ilyenkor éledező barka vagy nárcisz, a tavasz derekát jelentik számomra. Virágzó fák, a nap első meleg sugarai, pitypang, orgona stb. Minden ami színes, minden ami friss és illatos, karöltve az azonos emberi érzésekkel. Fogékonyabbak, nyitottabbak vagyunk egymásra. Jobban vágyunk ilyenkor egymás társaságára és közelségére, mint egyébként. Nem csak a fák bimbóznak, de új szerelmek és érzések is. Érezni kell, tapasztalni és élvezni a tavasz minden percét, momentumát, mert amilyen sokat várunk rá olyan hamar illan el ez a semmihez sem fogható érzés melyet a kikelet ajándékoz. A legszebb és legfontosabb hónap, számomra mégis a május. Ilyenkor évről évre a mellet hogy megünneplem, megköszönöm, hogy élek és részese lehetek ezen, természet adta gyönyörű és neszes létnek, ami ilyentájt köszönt be.

Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő 
kis bogárka, 
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke 
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke 
a világnak.

- Donkó László: Tavasz éke