Divat

A divatot követni KELL! Nem csak nekünk Nőknek, a férfiaknak sem árt. Ruházkodásban (ruha,cipő, alsónemű), hajviseletben, kiegészítőkben – Nők esetében esetleg sminkben- de nálam , itt be is fejeződik a felsorolás. Egy ember ha azért lesz kabbalista például, mert Madonna is az (közben pedig, halvány fogalma sincs milyen mondanivalója van pontosan a vallásnak - és az egészben csak a kis „cuki” piros karkötőt látja - nincs egyénisége mert olyan akar lenni mint más.

Máshoz akar hasonlítani, de számos ilyen dolog van. A vallásnál maradva, divat napjainkban a kereszt , annak minden formájában. Fülbevaló, medál, gyűrű …. ha csak a kiegészítőket említem. Fiúk körében, vagy inkább nyakában pedig, a rózsa fűzér. Vajon akik ilyet hordanak, mindannyijuk meg van keresztelve, volt elsőáldozó, bérmálkozó, gyakorolja rendszeresen a vallást - ha nem is templomba járás formájában – vagy csak egymás utánzása? Az utóbbit tartom valószínűnek! Szánalmas, unalmas és cseppet sem egyedi…. ekvivalens! Ja és akkor a különböző közösségi oldalakon, magukat fényképezgető és szintén magukról 125 képet kiposztolgató ugyanolyan emberekről, nem is teszek említést, csak azért mert a többi is ezt csinálja. Arról nem beszélve, hogy sokan a magánéletüket is ott élik,ez pedig egyenesen lehangoló. Sajnos manapság már ez is egyfajta divat lett. Nyitottnak kell lenni, az újra és a változásra ebben is (mármint az internet ezen lehetőségeire) a mai világban, de tudni kell, mértéket tartani. A másik, ami manapság szintén divattá nőtte ki magát… a tetoválás.

Sajnos! Régen úgy tartották, csak a börtönviselteknek van, később a rockereknek. De ma már szinte mindenkinek, tisztelet a kivételnek. Nekem tetszik, Én is viselek magamon. A kifejezés egyfajta eszköze ez is, már ha fontos jelentősége van az egyén számára aki viseli, esetleg mondanivalója a külvilág számára. Nem pedig csak, például a derekára vart nonfiguratív ábra, mert az minden csak nem egyedi , egyszerűen semmitmondó.(Egyrészt mert számtalan lánynak ott van és szinte megegyező motívum, vagy rengeteg férfinak a vállán például). Azzal aztán tényleg nem lehet egyediséget kifejezni. Valamint a kifejezés ezen formájában is fontos a mértékletesség , hisz a testünk nem valamiféle képregény vagy könyv. Ahogy azt már korábban írtam, imádom a 60-as éveket. A bohém fiatalság évtizedét.

Az akkori bútorokat, tárgyakat, járműveket, motorokat,lakberendezési tárgyakat, ruhákat, kiegészítőket, hajdivatot…. gondolkodást!

Mivel Én akkor még nem életem, nagymamám elmeséléseire, fényképekre, rengeteg filmben - számomra alapművekben - látottakra és utána olvasásra hagyatkozom. Sajnos, Én négy évtizeddel később születtem. Azért írom hogy négy évtizeddel később, mert ahhoz hogy a hatvanas években legyek fiatal, legalább 1943-ban kellett volna születnem, mint a mamámnak. Szóval iszonyú elegánsak voltak akkoriban, manapság ez nem jellemző annyira a Nőkre (megint csak, akinek nem inge ne vegye magára!). Pontosabban jóval kevesebb százalékukra. Nem hiszem hogy egyszerű volt minden nap jól kinézniük, hisz valljuk be egy Nőnek azért ehhez számos praktikára van szüksége. Nem úgy kelünk ki az ágyból, hogy rendezett a hajunk, simára vasalt az öltözékünk, illatos a leheletünk. A bőrünk az lehet illatos az ágyban is, tiszta fogunk is , kócos hajunk is. De ezek is mi vagyunk, Nők… emberek. Az élet ettől szép és színes, hogy senki sem egyforma, szép vagy különleges, egyszerű vagy bonyolult. De a lényeg hogy semmiképpen sem átlagos, hanem egyedi, mert ez viszi  előre a világot, vagyis az ilyen EMBEREK. Hova tűnt AZ a világ? Tisztában vagyok vele hogy sokat fejlődött – egészen pontosan ötven évet -  sok olyan dologban (is) ami az emberiség hasznára vált, mint például az orvostudomány vagy a technika. De volt valami akkoriban, a 20. század derekán, ami jó volna, ha még ma is sokakban – a többségben - meglenne. Többek között, tisztelet, megértés vagy méltóság. Nem vagyok naiv, tudom hogy akkor is voltak erkölcstelen vagy becstelen emberek, de talán mégis nagyobb volt az összetartás és az egymással szembeni tisztelet. Ez a világ (mármint a 60-as évek) csak egy kis része az egyéniségemnek, de nagyban befolyásolja! Divat ide vagy oda Én imádok a hétköznapokban, lezseren, könnyeden öltözködni és fesztelenül kinézni, de abszolút a Nőiesség keretein belül és előnyére!

(Ajánlom mindenki figyelmébe az 1967-ben készült, Tanulmány a nőkről című magyar filmet. Hűen tükrözi a 60-as évek divatját valamint a korszakot magát.)