Színház az egész világ...

Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Vajon tényleg igaz ez a régen tett kijelentés? Számos film gyakorolt rám jelentős hatást, ezáltal, szerepet játszva személyiségem kialakulásában. Abban a korszakban születtem, mikor már szinte minden családnak volt az otthonában televíziókészülék, sőt még video lejátszó is. Persze még nem távirányítós tv – mindössze ha jól emlékszem kilenc csatornával – és semmi kereskedelmi csatorna vagy hasonlók. Erre volt ott a videó. Egy - két mesével, vagy mesesorozattal, és néhány film, valamint az ezeken kívül tv adásból felvett műsorok. Mivel ezek (mármint a videó kazetták) száma nem haladta meg – Nálunk legalábbis – a tízet, folyton azokat néztem, bolondulásig. Régi Disney mesék (Hófehérke, Hamupipőke, Dumbó, Dzsungel könyve), aztán mesesorozatok (Kissyfur, Nils Holgerson, Hupikék törpikék…) és néhány film. Ezeken kívül, minden ami adásban ment, akkori (90-es évek eleje) sorozatok, dokumentumfilmek, kvízműsorok, színházi előadás, musical filmek,mesék, bábmesék (Mir Mur, Misi mókus, Mekk Elek, Dörmögőék kalandjai,Süsü a sárkány…),  filmek és régi filmek egyaránt. A régi alkotások megszeretésében, nagy szerepet játszott Édesanyám és a Nagymamám. Az általuk is kedvelt – valamint sokszor megtekintésre került, illetve emlegetett - világ, rám is nagy hatással lett. Itt kerülnek megemlítésre az Én általam is igen kedvelt 50-es, 60-as évek filmjei, musicaljei és meséi. Egy szóval műalkotásai. Számos magyar és külföldi darab. Kezdem a magyarokkal. Az akkoriban megfilmesített irodalmi műveket bevallom nem igazán kedvelem, ámde a hétköznapi témát feldolgozó, könnyed műveket annál inkább. Amit először láttam ebből az időből, az a Két emelet boldogság című film volt, 1960-ból.

Ahogy azt már korábbi bejegyzésemben említettem, szerelmese vagyok ennek a korszaknak (50-es, 60-as évek). Szóval nem tudok betelni az akkori képekkel, filmekkel, életmóddal, és mondanom sem kell, hogy a későbbiekben felsorolásra kerülő filmeket, számtalanszor láttam, és még annál is többször újra tudom nézni, anélkül hogy kicsit is unnám bármelyiküket. A következő, ugyancsak 1960-ban megrendezésre kerülő (számomra) remekmű – a javarészt Veszprém utcáin forgatott – Fűre lépni szabad.

Többek között, Páger Antal, Makláry Zoltán, Tolnay Klári és Polónyi Gyöngyi főszereplésével. Imádom… egyrészt mert veszprémi vagyok és jó látni milyen volt akkoriban a város (régi épületei, az autók, a táj), valamint jóérzéssel tölt el hogy egyszer régen, a nagynevű Páger Antal Veszprém utcáin járt, kelt. A szülővárosom iránti nagymértékű szeretetemet egyébként, szintén Nagyszüleimnek köszönhetem illetve nagy szerepet játszottak benne, és ezt (is) ezúton köszönöm Nekik! A film cselekménye romantikus, vicces és abszolút hétköznapi témát dolgoz fel, amibe bárki bele tudja élni magát. Az emberek többsége szereti az ilyen filmeket, mert könnyen azonosulni tud a szerepekkel és ez tetszik Nekünk. Itt megint felmerülhet a kérdés, hogy akkor mások akarunk lenni – olyan, mint egy adott karakter - mikor a filmet nézzük? Az Én esetemben inkább úgy alakítani az életem és az egyéniségem, hogy mindezeknek megfeleljen. Mármint ha tetszik egy karakter – ha nem is utánozni, mert az nagyon csúnya dolog – hanem minden, amit sajátomnak érzek a szerepéből, felerősíteni magamban. Mindezek mellet természetesen tanulni is sokat tanultam ezeknek a filmeknek a mondanivalójából és az akkori – más – világból. A másik szintén kissé romantikus, 1955-ben játszódó fekete-fehér , Egy pikoló világos című vígjáték, Máriássy Félix rendezésében.

A Ruttkai Éva által megszemélyesített Cséri Juli az egyik kedvenc karakterem, öntörvényű, bohém, szókimondó, szimpatikus jelenség, aki beleszeret a nálánál sokkal komolyabb, tisztességes, becsületes, Bitskey Tibor alakította Kincse Marciba. Szerelmük kölcsönös, ám éppen a kettejük közötti személyiségbeli nézetkülönbségek miatt, nem egyszerű. A szintén örök kedvencem a sorban következő, Mici néni két élete (1962) című film.

Sokat nem is írnék róla, magáért beszél a főszereplők, Kiss Manyi és Páger Antal kettőse, és a történet! Törőcsik Mari az eddigi idők egyik, legtehetségesebb és elképesztő egyéniséggel bíró színésznője. Ő az, aki minden alakításában más egyént testesít meg – mint általában ahogy az a színészek és színésznők dolga – ám mégis megmarad vagy meg tudja tartani, bele tudja vinni Önmaga egyéniségét, Törőcsik Marit. Ez ugyanígy igaz szerintem, többek között, Kiss Manyira, Psota Irénre vagy Latabár Kálmánra. A házasságból elégséges, remekbe szabott, 1961-es vígjáték, hűen tükrözi az akkori divat, fiatalság, zenei és viselkedési stílus összességét, Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula párosa által (is).

Számos kitűnő magyar filmalkotást lehet még idesorolni, amelyek szintén az akkori fiatal nemzedék kedvencei, viszont a későbbi generációnak és a hozzám hasonló lelkeknek pedig mérföldkövei az egyéniségünk kialakulásában. Ilyen magyar alkotások továbbá, a Csendes otthon (1957), az Állami áruház (1952), a Nem ér a nevem (1961) – szintén a Páger, Tolnay párossal - , az Esős vasárnap (1962), a Mese a 12 találatról (1956), a Butaságom története (1965) vagy a Gyalog a mennyországba (1959). Semmiképpen nem szabad kifelejteni, a  mellékszereplőket sem, akiktől nem lenne teljes a produkció, (és szinte az összes akkori alkotásban megjelenő) Fónay Mártát, Peti Sándort, Psota Irént…. valamint a teljes forgatókönyvíró és rendező gárdát, hiszen az Ő elképzelésük, művük, ez a sok, arcunkra mosolyt csaló, szívünkbe örömet hozó, köszönetet érdemlő műremek. A bejegyzésem legelején feltett kérdés, miszerint igaz- e a kijelentés, mindezen véleménynyilvánításom után kijelenthetem igaz. Abban az értelemben, mint ahogy egy színdarabban különböző karakterek vannak, ezen a Földön is mind különböző egyéniségek vagyunk más - más élettel, csak meg kell tudni tartani, jól alakítani, magunkat adni és nem pedig színészkedni, megjátszani magunkat vagy szolgaian másolni!
A következő bejegyzésemben folytatása következik a témának, annyiban, hogy akkor külföldi alkotásokról írok majd.

       

Állami áruház (részlet)

                                                            Nem ér a nevem (részlet)

                                                            Csendes otthon (részlet)