2013. július 11., csütörtök

Ráhatás

Középiskolában a biológia tanárnőm egyszer azt mondta, nincs olyan az emberek között hogy faj megkülönböztetés (fekete, roma, zsidó,japán stb.). Csupán emberi faj, állati faj – és így tovább –létezik. Vagyis ezen a földön mindenki, aki embernek gondolja magát legyen az, színes bőrű, ferde szemű, kopasz vagy tarajos, ha civilizáltan él és gondolkodik, nemes egyszerűséggel, EMBER. Akik kinn a szabadban élnek, erdőkben, mezőn, vagy akit otthon a kis kedvencünknek nevezünk, pedig ÁLLAToknak.
Mégis úgy gondolom, mindkét fajon belül, mindegyiknek saját egyénisége van. Úgy ahogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma állat sem. Megtévesztő a szinte ugyanolyan külső , de jellemben ők is mások. Ezzel nem azt akarom kifejezni hogy az állatok olyanok mint az emberek – bár azért lássuk be, néha csak egy hajszál választja el a kettőt egymástól – hanem hogy nekik is van saját személyiségük. Most az állatbarát beszél belőlem, de így van. Igazából ezt azért írtam, mert nem szeretem azt hallani, hogy az csak egy kutya, vagy ha elüt valaki egy rókát az úton hogy az csak egy ÁLLAT. Ugyanolyan érző lények mint mi emberek , csak őket Isten a szabadba teremtette. Mindezek ellenére nem vagyok vegetáriánus, eszem húst és tudom, hogy ez mivel jár. De ez a világ így működik, a nagyhal megeszi a kishalat, az erősebb felülkerekedik a gyengébben, annyi különbséggel hogy mi emberek a tápláléklánc csúcsán vagyunk. Azt szerettem volna kifejezni ezzel fajmeghatározással, hogy amíg az átlagember megpróbálja utánozni a többséget, addig az egyéniség saját magát mutatja. Márpedig az állatoknál ez – azt leszámítva, hogy a kicsi utánozza az anyját, de ez ösztön, hiszen ösztönlények – nem igaz. Vagyis van igazi egyéniségük és nem utolsó sorban őszinték! Minden ember saját, semmihez – és senkihez – nem hasonlítható egyéniséggel születik, de megtartani és kialakítani az már feladat és nem mindenkinek sikerül. Mint ahogy azt már korábban írtam sok befolyásoló tényező van. Elsősorban a nevelés később pedig  a nagybetűs ÉLET! Mindenki és minden hatással van ránk kisgyermek korunk óta. Ezek alapján alakul ki az egyéniségünk (már akinek). Az idők folyamán pedig, ápolni, táplálni kell. Rám hatással volt az óvodai és iskolai közösség, majd az innen szerzett barátaim. Az innen szerzett barátaim által a velük töltött szép idők (szórakozás, beszélgetések, egyéni vélemények… stb.). A szerelmek és csalódások, párkapcsolatok.  Továbbá a közvetlen környezetem: család, mesék, zene, könyvek, filmek, musicalek, fényképek, természet….. sok ezer más dolog. Jó és rossz dolgok egyaránt. Hiszen a negatív dolgok éppoly fontos befolyásoló tényezők, ha nem fontosabbak. Hisz a mai világban számos ilyen van.  Tudni kell jól feldolgozni őket és előnyünkre fordítani. Nem leragadni egy bizonyos dolgon.Visszanézni és emlékezni csak is a szépre, bár az ember nem felejt, csak továbblép! Az átlagember beleolvad a mindennapokba, az egyéniség megnyilvánul!  A mai bejegyzésem, sokak számára talán kicsit lelkizősen hat, de fontosnak tartottam megosztani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése