Halhatatlan Betty Boop

Emlékeim régebbre nyúlna vissza a karakterrel kapcsolatosan, ám az biztos, hogy Popeye és Olivia mint rendszeres nézőben, jobban bennem élnek. Amerikaiak, régi stílusúak mégis remekül megrajzolt figurák, de mondani valójukban abszolút nosztalgikus külsővel és történetekkel bírnak. Egy-egy a 90-es években elkapott részen kívül valóban nem sok maradt meg, a lényeg azonban mindenképp. Betty babás arca, gyermeki hanga, rövid bubi frizurája, nagy karika fülbevalói illetve apró fekete ruhája, nőies alakja és a kis fehér kutyája, Pudgy. Története 1930-ban kezdődött, amikor még korántsem a most ismert Énjével volt azonos. Egészen pontosan mint uszkár debütált a Dizzy Dishes (Szédülős edények) című Max Fleisher által megformált és a Paramount által kiadott rajzfilmben. Főbb jellemvonásai ugyan azonosak voltak, de a ma ismert karakter még két évet váratott magára. Sokat elmélkedtem jómagam is hogy vajon kiről mintázták alakját és személyiségét. Először azt gondoltam, hogy az akkori nőideálok jellemvonásaiból illetve megjelenéseikből vontak egy átlagot és formálták meg Betty-t. A másik ideológiám, hogy Marilyn Monroe-ról, teszem hozzá ezt még mind gyerekként. Marilyn nem lehetett, mert Ő később ékeskedett az amerikai hírességek népes egén. Szinte egyszerre születtek, de a rajzfilmfigura akkor már felnőtt mivoltában a színésznő pedig még mint gyermek, egyszóval lehetetlenné vált ezen teóriám. Annyira azonban nem álltam messze az igazságtól, mert valóban több nő elegye és egyikük valóban szőke ciklon volt, ő történetesen Mea West, ugyancsak színésznő, énekesnő volt nem mellesleg korának szexszimbóluma. Hangját pedig Helen Kane énekesnő kölcsönözte, aki egyébként külsőségeiben közelebb állt a karakterhez. Az először naponta később hetente vetített rajzfilm hamar az 30-as évek Amerikájának egyik kedvence lett. A történetben Betty színésznői élete testesül meg olyan állandó mellékkarakterekkel, mint kutyája vagy Grampy a feltaláló és így tovább. Nem sokkal később az indulás után, a majdnem végleges formát öltő karakter sikereit követően 1934-ben a figura hangját adó énekesnő beperelte a készítőket, mondván hogy az általa népszerű tett aforizma a ˝Boop-oop-a doop˝ inkább lett Betty Boop sikere mint az övé, ezzel személyes karakterét ellopva rajongói inkább a mesefigura felé húztak. A pert elvesztette a készítőkkel szemben ezzel együtt pedig új hangot kapott a mesefigura Mae Questel személyében, aki a későbbiekben az fent említett Olivia hangját is adta (és szintén hasonló megjelenésű volt mint maga a rajzfilmkarakter).

Mae Quest

 Valószínű innen is a hasonlóság számomra, hisz mindkettőt eredeti nyelven néztem kezdetben, sőt Betty-t csak angolul. Az olykor erotikus tartalommal bíró pár részből adódó cenzúrák a készítőket némi változásokra kényszerítették. Szoknyája hosszabb lett, eltüntetve ezzel kivillanó harisnyakötőjét és dekoltázs sem volt már olyan merész, mint eredendően. Népszerűsége nem is volt már a régi, az új külsejét követően, nézettsége alábbhagyott, olyannyira hogy 1939-ben eltűnt a színről. Korábbi sikerei okán azonban később, először a 60-as majd a 80-as években is újraélesztették. 1984-ben egy metal együttes egyik dalában mint szexuális ikon említi meg, továbbá az amerikai Rollig Stones egyik számában, egy a kívánatos nőideálokról készült montázsban is jelölik. Szintén a 80-as években szerepet kapott, az animációs elemeket hús-vér emberekkel ötvöző, nagysikerű moziban a Roger nyúl a pácban című amerikai rajzfilmben. Csábos és meghatározó nőies vonzereje mellett, bájos és egyben kislányos arcának köszönhető elbűvölő kisugárzását megmaradt a közel 80 éves léte alatt. Akárkiről formálták meg alakját és akárkinek kölcsönözte hangját, az utóbbi negyven évben nem ez számít a nagyközönségnek – kissé negatív érzéseket keltve ezzel bennem! Betty Boop neve és képe sok millió dolláros márka lett, minőségi gyártók által. Gyakorlatilag minden terméken engedélyezik és látható is szimbóluma. Világszerte de főként az Egyesült Államokba tagadhatatlan, a fogyasztókkal is növekedett népszerűsége. Az igazi klasszikus részek megvásárolhatók, továbbá az internetnek hála fellelhető szinte az összes század eleji és a későbbi rajzfilm számos epizódja ott is. Ezért ne legyen rest megnézni, aki eddig csak a képével díszített pizsamát hordta vagy bögréből ivott, mert azokból nem lehet megismerni a hamisítatlan, hiteles, ma már nosztalgikus, valódi Betty Boop-ot. 

Max Fleisher, Betty szülőatyja.