Pitymallat

Legfelemelőbb és leggyönyörűbb természeti jelenségek egyike a hajnal produkálta táj naturális összképe. Az ég alja már világos, teteje kissé sötét, halványan még csillagos. Egyedi fénye magával ragadó és páratlan. A levegő friss, mindent pára borít. Közlekedési eszközök elvétve járnak az utakon, az élővilág ébredezésétől zajos ilyenkor a világ. A másnap befejezése ez a napszak, még akkor is, ha éjjel saját ágyunkban alszunk, este fekszünk, reggel kelünk. A heti rendszerességgel, átmúlatott éjszakák, barátokkal töltött mulatozások után hazafelé sétálva ismerhető meg, fedezhető fel igazán ez az érzést. A reggelig tartó boldog órák után méltó befejezése mindig ez a korai hazaballagás, ezért is nevezem az előző este elkezdett majd másnap virradóra befejezett szakasznak. Először csendes minden, majd amilyen gyorsan lesz ilyenkor egyre világosabb és világosabb, úgy sűrűsödnek a civilizáció ébredésével járó zörejek is. Addig csak a harmatcseppek, falevelek, madarak neszelnek. Ritkán látni és hallani máskülönben az élet minden egyes apró elemét a természetnek és az emberiségnek kibontakozni. Az ezzel járó csendes, majd felerősödő tevékenységek, ahogy elindul a nap, az élet, festői látvány és csodás tudatállapot, ezzel együtt a legrövidebb is. A hosszú éjszaka után alig negyed óra alatt felébred minden és megkezdi szokásos rutinját, ekkor nyugovóra térvén, kipihenve az este kellemes fáradalmait, kiegyensúlyozott lényé válva, idilli ábrándokkal menyünk tovább az élet (optimista) útján. Függően attól, hogy hétköznapra vagy hétvégére ébredünk, megfelelően cselekedni a nap többi részét illetően. Hétvégén persze kényelmesebb és kellemesebb folytatást, lazítást, pihenést, kikapcsolódást kíséri tovább az ébredezést. Viszont ha hétköznap következik, épp az aznapi feladatok sete-suta megoldani próbálásától szórakoztató. Az érzés mit a pirkadat produkál örök, egyforma, csakis a gondolatok teszik (némiképp) különbözővé egymástól, hűvös, nedves, sírig tartó szerelem évszaktól függetlenül.