Sokrétű bodza

Az albérletünk udvarán több gyönyörű virág, gyümölcsfa-, és bokor mellett magaslik egy hatalmas bodzabokor. Tavasszal mikor virágzik, gyakran csak közelebb lépek és magamba szívom az illatát. Kisgyermekkoromban a nagyszüleimhez vezető hosszú lépcsősor mellett állt egy terebélyes bokor, amiből Nagymamám leszedve néhányat a fehér virágból, szörpöt készített. Bevallom akkor még nem is az íze ragadott meg annál inkább az illata. Az belőle készült szirupnak, majd az azt vízzel felhígított itókának, a bokron lévő virággal azonos illata volt. Tisztában vagyok vele, hogy azért mert abból készült, de talán a virágpor miatt annyira jellegzetes és megegyező. Néhány év elteltével mikor rendszeres fogyasztója lettem ennek a (számomra) különleges nedűnek, döbbentem rá az íze is ugyanolyan, virág ízű. Nincs még egy ilyen növény vagy éppen gyümölcs, aminek illata és az abból elkészítendő, ital, szörp vagy lekvár megegyezne 100%-osan az ízével. Számomra ezért egyedülálló és páratlan. Valószínű, mert virágról és nem termésről vagy egyéb növényi részről lévén szó, hisz nincs még egy virág, amiből szörpöt, édességet vagy lekvárt csinálnánk. Sokáig, megjegyzem tévesen abban a hittben voltam, hogy a virág után „keletkező” bordó színű bogyós termés mérgező, tehát nem fogyasztható semmilyen formában. Utána olvasva annyiban igaz is hogy kismértékben mérgező tartalommal bír, ami hő hatására „pusztul” el, lekvár vagy szörpkészítés, esetleg sütemény sütés közben. Párom Édesanyja nyitotta fel a szemem, miszerint Ők már gyermekkorukban ettek a Nagymama keze munkája által, a termésből készült lekvárból. Alkalmam nem volt megkóstolni még ezt a kétségtelenül remek finomságot. Bár a termések augusztustól egészen október közepéig betakaríthatók, de mivel nem saját tulajdonú a kertem és részben út mellett is helyezkedik el a bokor, inkább jövőre próbálkozom meg ezen számomra még ismeretlen finomság(ok) elkészítésével, addig pedig kellőképp felkészülök a lehetséges elkészítési eljárásokból.