Az albérletünk udvarán több gyönyörű virág, gyümölcsfa-, és
bokor mellett magaslik egy hatalmas bodzabokor. Tavasszal mikor virágzik,
gyakran csak közelebb lépek és magamba szívom az illatát. Kisgyermekkoromban a
nagyszüleimhez vezető hosszú lépcsősor mellett állt egy terebélyes bokor,
amiből Nagymamám leszedve néhányat a fehér virágból, szörpöt készített.
Bevallom akkor még nem is az íze ragadott meg annál inkább az illata. Az belőle
készült szirupnak, majd az azt vízzel felhígított itókának, a bokron lévő
virággal azonos illata volt. Tisztában vagyok vele, hogy azért mert abból
készült, de talán a virágpor miatt annyira jellegzetes és megegyező. Néhány év
elteltével mikor rendszeres fogyasztója lettem ennek a (számomra) különleges
nedűnek, döbbentem rá az íze is ugyanolyan, virág ízű. Nincs még egy ilyen
növény vagy éppen gyümölcs, aminek illata és az abból elkészítendő, ital, szörp
vagy lekvár megegyezne 100%-osan az ízével. Számomra ezért egyedülálló és
páratlan. Valószínű, mert virágról és nem termésről vagy egyéb növényi részről
lévén szó, hisz nincs még egy virág, amiből szörpöt, édességet vagy lekvárt
csinálnánk. Sokáig, megjegyzem tévesen abban a hittben voltam, hogy a virág
után „keletkező” bordó színű bogyós termés mérgező, tehát nem fogyasztható
semmilyen formában. Utána olvasva annyiban igaz is hogy kismértékben mérgező
tartalommal bír, ami hő hatására „pusztul” el, lekvár vagy szörpkészítés,
esetleg sütemény sütés közben. Párom
Édesanyja
nyitotta fel a szemem, miszerint Ők már gyermekkorukban ettek a
Nagymama keze munkája által, a termésből készült lekvárból. Alkalmam nem volt
megkóstolni még ezt a kétségtelenül remek finomságot. Bár a termések
augusztustól egészen október közepéig betakaríthatók, de mivel nem saját
tulajdonú a kertem és részben út mellett is helyezkedik el a bokor, inkább
jövőre próbálkozom meg ezen számomra még ismeretlen finomság(ok)
elkészítésével, addig pedig kellőképp felkészülök a lehetséges elkészítési
eljárásokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése