Bicikli

“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)

Nem túl rég óta tartozom a biciklizést kedvelők népes táborába, ám annál nagyobb lelkesedéssel élem meg minden pozitív pillanatát, hasznát és előnyét a jó idő beköszöntével. Három csoportba sorolnám a bicajos társadalmat. Az első, a teljes megszállottsággal, valamilyen versenybiciklit tekerő ehhez illő sportos öltözéket viselő, élete meghatározó elfoglaltságát jelentő biciklis. A másik a hobbi bicajos, akik hétvégén és/vagy szép időben, ha mozogni vagy kirándulni támad kedve – akár  többed magával -  veszi elő biciklijét, mert jó móka. Az utolsó, ám szerepét tekintve talán – ha nem is a legtöbb km-t tekerő, de – a leggyakoribb, utcai kerékpárosok száma. Értem ez alatt, aki városban vagy nagyvárosban él és autó illetve tömegközlekedés helyett a biciklit használja, munkába járásra, vásárlásra, egész egyszerűen helyváltoztatásra. Nem sportcipőben, bicajos nadrágban és sisakkal a fején, sokkal inkább hétköznapi, normál esetben is viselt úgymond mindennapi ruházatban, már-már inkább jól öltözötten, illetve ami a célállomáshoz passzol. Maga az alkalmatosság is mindhárom esetben más, használatuknak megfelelően számos típust különböztetnek meg. Lesarkítva kicsit, a versenybiciklisek kos kormányúja, a hobbi bicajosok montija és a városi jövés-menésre használt városi kerékpár vagy cruiser, bővebben ide katt. Na ez utóbbi szerelmese lettem jómagam is. Bevallom annak ellenére, hogy eredendően is a városi kerékpár elnevezés illeti meg, első blikkre és használatra is, kicsit a falusi, öregasszonyok által is használt régi Csepel bicaj érzést keltette bennem. Aztán ez idővel átváltott a sokkalta kellemesebb a Fellini és több egyéb művészfilmekben is megannyiszor látott és tapasztalt érzetbe, melyet egy ilyen bringa tulajdonosa és használója érezhet. Bohóság, légiesség, szabadság, kényelem. A világ szinte minden táján ismert és használt eszköz, mégis Hollandiában kapja a legnagyobb teret, külön jogaikkal és KRESZ szabályaival a bringásoknak. Továbbá a mediterrán országokban épp oly gyakori, mint a különböző nagyvárosokban. Megannyi jótékony hatása mellett, hogy egészséges (ami valljuk be, a rendszeresen nagytelepülések utcáin tekerve a káros anyagokat belélegezve kevésbé az), vagy stressz oldó, kedvünkre és egyéniségünknek megfelelően alakíthatjuk, szépítgethetjük, legyen szó színről, kiegészítőkről. A kerékpár tradicionális jellegét meghagyva és a kevesebb több elvét követve, csodás eredményt érhetünk el, melynek valóban csak képzeletünk szab határt. Ugyanis, minket nőket minden lehetőség érdekel, ha „csak” egy bicikliről is van szó. Kosár, csengő, de még a sárvédő színe vagy formája is összhangba kell legyen. Az egyszínűségre törekedve, ami a vázat és a kerekeket illeti és egy másikra, ami a felszereltséget, hogy később aztán bárhogy is öltözünk, jól mutassunk a biriglinken. A napjainkban virágkorát élő eszköz, mely sikkes, minden téren kedvező és még hasznos is, merem remélni ezt követően is módi lesz és „életben tartják” a hozzám hasonló szentimentális lelkűek.

                                       

                                          

                                           
Ha még nincs de szeretnél: http://csajbringa.hu/ .