Végig a sárga köves úton

Egyfajta szokássá, hagyománnyá nőtte ki magát szilveszterkor illetve az újév kezdetén megfogadni dolgokat, szokásaink vagy leendő elképzeléseinket illetően. Kevesebbet élek káros szenvedélyeimnek és többet a kevésbé ártalmasaknak… az egyik legnagyobb ostobaság, csak azért mert új évet írunk akkor és olyanokat megfogadni, amelyek egyrészt sablonosak másrészt feleslegesek. Feleslegesek, mert csak kimondott – vagy kigondolt – szó, és mert ha valamit komolyan el is határozok, miért éppen újévkor tenném? A célkitűzések és az, hogy elveink legyenek az életünk szinte legfontosabb alappillérei. Legyen az egészségre vonatkozó elképzelés, a helyesebb irányba való terelése önmagunknak vagy bármely olyan dolog is, ami valamelyest erkölcstelen, rossz és helytelen irányba sodor. Kellenek kommersz dolgok is egy ember életébe. Márai Sándort idézném egy ideillő gondolatával: „Semmit nem bánok, ami történt, csak azzal szemben van "bűntudatom", amit elmulasztottam.” Nem valami egész életre kigondolt, hogy ezzel a csúnya szóval éljek, tervre van szükségünk, hisz az lehetetlen. Úgy ahogy a világ is változik körülöttünk, kivédhetetlen hogy mi magunk is változzunk, de fontos hogy nem egy irányba a világgal, hanem mellette, öncélúan és eredetien nem meghazudtolva saját egyéniségünket. Ehhez van szükségünk elvekre, melyek rendíthetetlenül kell hogy bevésve legyenek elménkbe. Sokan magukra íratva tetoválás formájában elméjük mellett – vagy helyett – bőrükön nyilvánítják ki illetve teszik közszemlére eme eszméiket, nézeteiket, vélekedéseiket. Semmi probléma ezzel, míg a magán is viselt és nem csak meggyőződésében élő gondolatisággal hűen és annak megfelelően él és személyisége hiteles ismérveként szolgál. Valószínű komolyan gondolják akik ezt teszik, de hogy ez a külvilágnak szolgál arra hogy ismeretlenként egyfajta képet alkossanak róla tetoválása alapján vagy saját magát erősíti meg azzal ha néha rápillant, ezt nem tudom. Az Én olvasatomban, ha mindent magamra tetováltatnék amit vallok és miszerint élek és nem pedig tudatomban őrizném, úgy festenék mint régen azok a fa körül lévő, henger alakú plakát oszlopok, amit csak úgy lehetett elolvasni ha körbe jártam az egészet. A lényeg, hogy mint sok minden mást ezt is magunk örömére tegyük ha tesszük. A magyar nyelv az egyik – azontúl hogy legszebb – leggazdagabb és legkifejezőbb is, hiszen ha azt írom, legyen elvárásunk saját magunkkal szemben, az magában foglalja az elv szót is, nincs mit magyarázni. Néha hitünket vesztve, magunkat megerősítve kötelezőek, nélkülözhetetlenek és betartandóak, mindenkinek a magát legjobban ismerve saját személyre szabott, kreált vagy megfogadott elvek, eszmék, nem mint rendíthetetlen ólomkatona, hisz sok élethelyzet megkívánja, ha nem is az ellenkezőjét de a kíméletesebb oldalát, de mindenképp szigorúan kiállva mellette! Megálmodom, elviekben megfogalmazom, majd gyakorlatban megvalósítom, ha jól sikerült ragaszkodom hozzá. Legyen az megálmodott vagy tanult. Mindenkinek van egy egyéni útja melyről ha néha le is tér, ahhoz hogy önmaga maradjon vagy egyáltalán legyen, követnie kell az egyéni járását, mely az utolsó napon kiderül hogy jó irány volt- e, de ha nem az sem baj de mindenképp a sajátja. Az Én ízlésem szerint az Én stílusomban, hisz: „Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.” - Antoine de Saint-Exupéry.