Igazmondó tükör

Az évszázadok által használt kelléket, amely mára főként a nők elengedhetetlen eszköze lett, megannyi babona, hiedelem, téveszme és mögé képzelt hamis tulajdonság jellemezheti. Ahány ember és emberi gondolat annyi teória. Legelőször a meséből jól ismert, „tükröm, tükröm, mond meg nékem ki a legszebb e vidéken” abszolút a hiúságra hajazó mondat jutott eszembe a tükörrel kapcsolatban. Szükséglet, de az hogy ki mennyit nézegeti magát benne, határozza meg csak igazán a hiúság mértékét. Továbbá bűvös, hisz mindenki azt lát benne amit akar. Van, aki elnéz saját arcképe mellett, beleképzelve többet vagy ellenkezőleg kevesebbet személyébe, mert a tükör nem hazug, de a szem amely beletekint az lehet (Mikszáth Kálmán gondolatára hajazva). Sokszor, rengetegszer kell belenézni, úgy hogy mellette múlik az idő. Percek, napok, évek. A helyes belső értékek nem szépítik meg a külsőt, fizikailag, a tekintetet viszont nagyon is. Az eszmei értékek vagy épp gyatra és hitvány emberi tulajdonságok viszont igen is kiülnek az ember arcára, vonásaira, mosolyára és ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb a kettő magabiztos és reális összképe. Mert igenis megszépül vagy megcsúnyul egyikünk a másik szemébe, amint megnyilvánul,vagyis egymás szemében meglátva igazi énünket. Ezt egy nőnek nehéz elhinni, és mint az előbb utaltam rá, sok időbe telik. Találkozni kell önmagunkkal és ehhez szükség van tükörre is. A megismerés sok idő, a magunké is, akinek viszont már a kezében van ez az érték, elég bölcs és tisztában van erényeivel, tud eljutni oda, hogy csak a külseje által megkívánt szükségleteit elégíti ki a tükör által. Na és ott van a szem a lélek tükre féle frázis. Valóban tükrözi egy egyén szempárja hogy ki is ő valójában? Ha nem is egy az egyben kristálytiszta képet mutat, illetve fest egy illetőről, az biztos, hogy akár csak az arcmimika a szemnek is van egyfajta játéka, egyedisége, mondandója. Erről mindig az jut eszembe, hogy mikor még nem volt tükör, mint olyan, hanem kénytelenek voltak a víztükörben nézni magukat az emberek, élőlények, vajon a vízben élő teremtmények szintén magukat látták lentről felfelé tekintve? Mint egy határ mely elválasztja a környezet egy részét egymástól és melyben egymást is látják és önmagukat szintén. Na az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságai miatt tulajdonítanak a tükörnek és tükörképnek, földöntúli, különös vagy magasztos ideákat. Egy biztos, jó hogy van és jó ha van, otthonunkban, táskánkban, autóban, úton, útfélen. Hűen mutatja a  valódi arcunkat, melyet lehet hogy más nem lát mert nem mutatjuk, de a tükör az álarc mögé lát. Előfordul viszont az ellenkezője, amikor is valaki bármeddig szemléli arcát illetve akárhányszor csak belepillant eme remek vívmányba nem érzi hitelesnek a látott képet. Ez lehet azért mert még nem találta és ismerte meg igazán önmagát vagy pedig azért mert önös értékeit, tulajdonságait nem érzi (és látja) összhangban a tükörben látottakkal. Ilyenkor tenni kell ellene némi változtatásokkal, a realitás talaján maradva, lehetőleg plasztikai beavatkozás nélkül. Merni kell tükörbe nézni.