Igazmondó tükör

Az évszázadok által használt kelléket, amely mára főként a nők elengedhetetlen eszköze lett, megannyi babona, hiedelem, téveszme és mögé képzelt hamis tulajdonság jellemezheti. Ahány ember és emberi gondolat annyi teória. Legelőször a meséből jól ismert, „tükröm, tükröm, mond meg nékem ki a legszebb e vidéken” abszolút a hiúságra hajazó mondat jutott eszembe a tükörrel kapcsolatban. Szükséglet, de az hogy ki mennyit nézegeti magát benne, határozza meg csak igazán a hiúság mértékét. Továbbá bűvös, hisz mindenki azt lát benne amit akar. Van, aki elnéz saját arcképe mellett, beleképzelve többet vagy ellenkezőleg kevesebbet személyébe, mert a tükör nem hazug, de a szem amely beletekint az lehet (Mikszáth Kálmán gondolatára hajazva). Sokszor, rengetegszer kell belenézni, úgy hogy mellette múlik az idő. Percek, napok, évek. A helyes belső értékek nem szépítik meg a külsőt, fizikailag, a tekintetet viszont nagyon is. Az eszmei értékek vagy épp gyatra és hitvány emberi tulajdonságok viszont igen is kiülnek az ember arcára, vonásaira, mosolyára és ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb a kettő magabiztos és reális összképe. Mert igenis megszépül vagy megcsúnyul egyikünk a másik szemébe, amint megnyilvánul,vagyis egymás szemében meglátva igazi énünket. Ezt egy nőnek nehéz elhinni, és mint az előbb utaltam rá, sok időbe telik. Találkozni kell önmagunkkal és ehhez szükség van tükörre is. A megismerés sok idő, a magunké is, akinek viszont már a kezében van ez az érték, elég bölcs és tisztában van erényeivel, tud eljutni oda, hogy csak a külseje által megkívánt szükségleteit elégíti ki a tükör által. Na és ott van a szem a lélek tükre féle frázis. Valóban tükrözi egy egyén szempárja hogy ki is ő valójában? Ha nem is egy az egyben kristálytiszta képet mutat, illetve fest egy illetőről, az biztos, hogy akár csak az arcmimika a szemnek is van egyfajta játéka, egyedisége, mondandója. Erről mindig az jut eszembe, hogy mikor még nem volt tükör, mint olyan, hanem kénytelenek voltak a víztükörben nézni magukat az emberek, élőlények, vajon a vízben élő teremtmények szintén magukat látták lentről felfelé tekintve? Mint egy határ mely elválasztja a környezet egy részét egymástól és melyben egymást is látják és önmagukat szintén. Na az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságai miatt tulajdonítanak a tükörnek és tükörképnek, földöntúli, különös vagy magasztos ideákat. Egy biztos, jó hogy van és jó ha van, otthonunkban, táskánkban, autóban, úton, útfélen. Hűen mutatja a  valódi arcunkat, melyet lehet hogy más nem lát mert nem mutatjuk, de a tükör az álarc mögé lát. Előfordul viszont az ellenkezője, amikor is valaki bármeddig szemléli arcát illetve akárhányszor csak belepillant eme remek vívmányba nem érzi hitelesnek a látott képet. Ez lehet azért mert még nem találta és ismerte meg igazán önmagát vagy pedig azért mert önös értékeit, tulajdonságait nem érzi (és látja) összhangban a tükörben látottakkal. Ilyenkor tenni kell ellene némi változtatásokkal, a realitás talaján maradva, lehetőleg plasztikai beavatkozás nélkül. Merni kell tükörbe nézni.

                                          

                                                     

Haj jaj

Első blogbejegyzéseim egyikében említést tettem már a rövid hajjal való szimpatizálásomról. Oly mértékben csupán hogy rendkívül tetszik, tudni kell viselni és –elsősorban- hiteles női egyéniséggel, ruhákkal és kiegészítőkkel, iszonyú szexi tud lenni. „Mindig is nagyra értékeltem azokat a nőket, akik lemerik vágatni a hajukat egészen fiúsan rövidre esetleg kicsit hosszabb fazonúra, de rövidre. Nem minden nőnek áll jól, de akinek igen és bátor az csinálja, mert azzal teljesedik ki a személyük. Korszakaink vannak, van a hosszú haj korszak, a vállig érő vagy a rövid haj korszak” (részlet az Egyéniségek című írásomból, katt a teljes bejegyzésért ). Az első és legfontosabb, hogy kell hozzá egy szép vagy karakteres arc és nem utolsó sorban önbizalom, bármelyik hiánya azonban alulmaradást eredményez a témával kapcsolatban. Az a közhely, hogy könnyű kezelni és kevesebb törődést igényel igaz, de nem minden, ha előnytelen, akkor meg főleg. A 20. század derekán divatba jött hajviselet mintegy két-három évtizeden át (50-es, 60-as esetleg 70-es évek) uralkodó volt. A lassan visszatérni látszó viseletet viszont hírességek, színésznők és énekesnők között sokkal elterjedtebb, mint a civil nők körében. Ennek okára nem igazán jöttem még rá, mert közülük sem csak a nagyon szépek szánják rá magukat erre a lépésre, igazi egyéniséget kölcsönözve külsejüknek ezért cserébe. Elég egy szép vagy különleges „pont” egy nő arcán, ahhoz hogy kielégítő legyen az összkép. Viszont a kielégítő, messze van a nagyszerűtől vagy kifogástalantól, épp ezért szinte száz százalékosan tisztában kell lenni egy nőnek, saját értékeivel, előnyeivel és hátrányaival egyaránt. Mindezek mellett ott a korábban említett önbizalom és magába vetett hite az embernek, anélkül nem megy, vagy csak megbánás és bosszankodás lesz a döntésből, hisz visszaragasztani nem lehet (a póthaj pedig béna!). A legfontosabb hogy magával legyen megelégedve az ember, azután számít mások véleménye, már akinek számít, nekünk nőknek a férfiaké aztán az azonos neműeké, vagy fordítva?  Apropó másik nem. Egy közvélemény kutatást végezve a férfiak hamar a nemtetszés mellett tennék le a voksot a témával kapcsolatban, ám ha egy konkrét egyénnel szimbolizálva, aki nőies, elegáns és szexi, (akár a frizurájából adódóan is) száznyolcvan fokot fordulna a véleményük illetve azonnal álláspontot változtatnának, szakítva beszűkült elveikkel. Úgy ahogy nem a ruha, nem is a hajviselete teszi a nőt nővé. A kisugárzása, jelleme, egyénisége. Gondoljatok csak - az általam is igen nagyra becsült - Audrey Hepburnre aki a mozivásznon többször is alátámasztotta azt a tényt miszerint a kislányos rövid hajától megszabadulva, új felnőttesebb külseje révén igazi nővé válik (lásd a Sabrinában vagy A római vakációban, mondjuk Ő gyönyörű volt, neki valószínűleg minden jól állt volna).  A csontos arc vagy egy szép száj vagy szemek, a pisze vagy épp csöpp orr, egy szép és/vagy hangsúlyos fülbevaló, még jobban emelik a rövid haj fényét, mindemellett a helyes arcformához és egyéniséghez illő és aktuális fazon valamint az önbizalom! Lehet, hogy reggel ébredés után anélkül nem lépne ki egy rövid hajú nő az utcára, hogy ne formázta volna a haját, de az biztos, hogy negyed annyi idő mint hosszú haj esetén és így több idő marad másra (sminkre, arcápolásra, egyszóval saját magára), minden ami még nőiesebbé tesz, minket nőket. Egyénisége legyen és harmónia az összképben. 

Színtér

Nehéz nem észrevenni annak ellenére, hogy mindenhol és mindenben jelen van, néha mégis fakóbbnak, egymáshoz hasonlónak vagy semmiben sem különbözőnek látjuk, ennek ellenére az egyik legnagyszerűbb dolog, amit egészséges ember érzékelni tud. Mire gondolok?  A színre illetve színekre. Amennyire kitűnő és különböző egyik a másiktól, a sokasága vagy eltúlzása annál inkább teheti silánnyá, akár egy összképet akár egy önmagában álló árnyalatot. Rengetek kutatás, kimutatás, tanulmány és vizsgálat mondja ki illetve támasztja alá a színtan minden egyes momentumát. Tulajdonságai, érzékelése, rendszerezése, típusai. Általában ugyanolyannak látják mégis mindenkinek mást jelent (kivételek ez alól a vakok, színvakok). A legkülönbözőbb érzéseket váltja ki az emberből. Van,  akinek élménye kötődik hozzá, kedvencévé válik vagy éppen megunja de sokszor –főleg minket nőket – boldoggá tesz, mosolyt csal az arcunkra, viseljük egyszóval a részünké válik. Tévedés azt gondolni, hogy a férfiaknak nem olyan fontos mint a nőknek de kevesebb hangot adnak neki illetve azontúl hogy ők is favorizálnak egy-egy színnel számít nekik hogy ne legyen túlzó. Mi nőneműek tisztelet a kivételnek el tudjuk ragadtatni magunkat, ami semmi jóindulattal nem mondható ízlésesnek vagy szépnek. Az univerzumtól kezdve a Földünkön át, minden egyes kontinens és a szárazföldeket összekötő élővilág megannyi színben pompázik. Az emberi faj égtájtól függően és egyre jobban függetlenül, fehér, barna, fekete vagy sárga bőrű. De ott van mindemellett a fejükön lévő haj és a szemek színe. Mindezek után jön csak a többi, a kiegészítők, ruházat, tárgyak melyeket nap mint nap érintünk, használunk és látunk. Rengeteg minden, mégis valamiért mindennek saját jelentőséget tulajdonítva vésődik emlékezetünkbe és reagálunk rájuk. A kevesebb több elv illetve a harmónia fontos alapjai az összképnek, bármiről is lévén szó. A legszebb, legtermészetesebb képi világ, ami a változatosság számtalan képét tárja elénk színek tekintetében az maga természet, növények, állatok, élőlények, képződmények, természeti jelenségek. Innen és ezekből merít ihletet az egész világ. De ott vannak azok a bizonyos általam nagyra tartott régi remekművek a fekete-fehér világból, filmek és képek. Továbbá a könyv is fehér alapon fekete betűkkel fogalmazza meg azon gondolatokat, melyeket az egyén saját maga képzelete tesz színessé. Épp ezért amondó vagyok először is, ami nem túl nagy bölcsesség részemről, de igaz, hogy a színek gazdagabbá „színesebbé” teszik mindennapjainkat,  ám nélkülük sem lenne teljesen silány az életünk csak kopárabb. Kellenek és jó hogy vannak, de kevesebb emberi érték tör tud felszínre jutni az eltúlzott használatával. Jót tesz a szemnek és a léleknek, de nem minden. Sokszor jó fekete-fehérnek lenni egy-egy szín kiegészítésével, hisz egy embert a megnyilvánulásai, gondolatai és beszéde teszi színessé, avagy épp szürke egyéniséggé! A színek izgalmasabbá, ezzel együtt bonyolultabbá teszik a világot, az egyszínűség pedig gyönyörködtet, ha van benne kurázsi.

Végig a sárga köves úton

Egyfajta szokássá, hagyománnyá nőtte ki magát szilveszterkor illetve az újév kezdetén megfogadni dolgokat, szokásaink vagy leendő elképzeléseinket illetően. Kevesebbet élek káros szenvedélyeimnek és többet a kevésbé ártalmasaknak… az egyik legnagyobb ostobaság, csak azért mert új évet írunk akkor és olyanokat megfogadni, amelyek egyrészt sablonosak másrészt feleslegesek. Feleslegesek, mert csak kimondott – vagy kigondolt – szó, és mert ha valamit komolyan el is határozok, miért éppen újévkor tenném? A célkitűzések és az, hogy elveink legyenek az életünk szinte legfontosabb alappillérei. Legyen az egészségre vonatkozó elképzelés, a helyesebb irányba való terelése önmagunknak vagy bármely olyan dolog is, ami valamelyest erkölcstelen, rossz és helytelen irányba sodor. Kellenek kommersz dolgok is egy ember életébe. Márai Sándort idézném egy ideillő gondolatával: „Semmit nem bánok, ami történt, csak azzal szemben van "bűntudatom", amit elmulasztottam.” Nem valami egész életre kigondolt, hogy ezzel a csúnya szóval éljek, tervre van szükségünk, hisz az lehetetlen. Úgy ahogy a világ is változik körülöttünk, kivédhetetlen hogy mi magunk is változzunk, de fontos hogy nem egy irányba a világgal, hanem mellette, öncélúan és eredetien nem meghazudtolva saját egyéniségünket. Ehhez van szükségünk elvekre, melyek rendíthetetlenül kell hogy bevésve legyenek elménkbe. Sokan magukra íratva tetoválás formájában elméjük mellett – vagy helyett – bőrükön nyilvánítják ki illetve teszik közszemlére eme eszméiket, nézeteiket, vélekedéseiket. Semmi probléma ezzel, míg a magán is viselt és nem csak meggyőződésében élő gondolatisággal hűen és annak megfelelően él és személyisége hiteles ismérveként szolgál. Valószínű komolyan gondolják akik ezt teszik, de hogy ez a külvilágnak szolgál arra hogy ismeretlenként egyfajta képet alkossanak róla tetoválása alapján vagy saját magát erősíti meg azzal ha néha rápillant, ezt nem tudom. Az Én olvasatomban, ha mindent magamra tetováltatnék amit vallok és miszerint élek és nem pedig tudatomban őrizném, úgy festenék mint régen azok a fa körül lévő, henger alakú plakát oszlopok, amit csak úgy lehetett elolvasni ha körbe jártam az egészet. A lényeg, hogy mint sok minden mást ezt is magunk örömére tegyük ha tesszük. A magyar nyelv az egyik – azontúl hogy legszebb – leggazdagabb és legkifejezőbb is, hiszen ha azt írom, legyen elvárásunk saját magunkkal szemben, az magában foglalja az elv szót is, nincs mit magyarázni. Néha hitünket vesztve, magunkat megerősítve kötelezőek, nélkülözhetetlenek és betartandóak, mindenkinek a magát legjobban ismerve saját személyre szabott, kreált vagy megfogadott elvek, eszmék, nem mint rendíthetetlen ólomkatona, hisz sok élethelyzet megkívánja, ha nem is az ellenkezőjét de a kíméletesebb oldalát, de mindenképp szigorúan kiállva mellette! Megálmodom, elviekben megfogalmazom, majd gyakorlatban megvalósítom, ha jól sikerült ragaszkodom hozzá. Legyen az megálmodott vagy tanult. Mindenkinek van egy egyéni útja melyről ha néha le is tér, ahhoz hogy önmaga maradjon vagy egyáltalán legyen, követnie kell az egyéni járását, mely az utolsó napon kiderül hogy jó irány volt- e, de ha nem az sem baj de mindenképp a sajátja. Az Én ízlésem szerint az Én stílusomban, hisz: „Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.” - Antoine de Saint-Exupéry.

Sok szebbet, jobbat az új évre! Legyetek önmagatok csak úgy mint eddig, ezután is vagy innentől fogva és ne nőjetek fel soha! 

- Nikolett