Végig a sárga köves úton

Egyfajta szokássá, hagyománnyá nőtte ki magát szilveszterkor illetve az újév kezdetén megfogadni dolgokat, szokásaink vagy leendő elképzeléseinket illetően. Kevesebbet élek káros szenvedélyeimnek és többet a kevésbé ártalmasaknak… az egyik legnagyobb ostobaság, csak azért mert új évet írunk akkor és olyanokat megfogadni, amelyek egyrészt sablonosak másrészt feleslegesek. Feleslegesek, mert csak kimondott – vagy kigondolt – szó, és mert ha valamit komolyan el is határozok, miért éppen újévkor tenném? A célkitűzések és az, hogy elveink legyenek az életünk szinte legfontosabb alappillérei. Legyen az egészségre vonatkozó elképzelés, a helyesebb irányba való terelése önmagunknak vagy bármely olyan dolog is, ami valamelyest erkölcstelen, rossz és helytelen irányba sodor. Kellenek kommersz dolgok is egy ember életébe. Márai Sándort idézném egy ideillő gondolatával: „Semmit nem bánok, ami történt, csak azzal szemben van "bűntudatom", amit elmulasztottam.” Nem valami egész életre kigondolt, hogy ezzel a csúnya szóval éljek, tervre van szükségünk, hisz az lehetetlen. Úgy ahogy a világ is változik körülöttünk, kivédhetetlen hogy mi magunk is változzunk, de fontos hogy nem egy irányba a világgal, hanem mellette, öncélúan és eredetien nem meghazudtolva saját egyéniségünket. Ehhez van szükségünk elvekre, melyek rendíthetetlenül kell hogy bevésve legyenek elménkbe. Sokan magukra íratva tetoválás formájában elméjük mellett – vagy helyett – bőrükön nyilvánítják ki illetve teszik közszemlére eme eszméiket, nézeteiket, vélekedéseiket. Semmi probléma ezzel, míg a magán is viselt és nem csak meggyőződésében élő gondolatisággal hűen és annak megfelelően él és személyisége hiteles ismérveként szolgál. Valószínű komolyan gondolják akik ezt teszik, de hogy ez a külvilágnak szolgál arra hogy ismeretlenként egyfajta képet alkossanak róla tetoválása alapján vagy saját magát erősíti meg azzal ha néha rápillant, ezt nem tudom. Az Én olvasatomban, ha mindent magamra tetováltatnék amit vallok és miszerint élek és nem pedig tudatomban őrizném, úgy festenék mint régen azok a fa körül lévő, henger alakú plakát oszlopok, amit csak úgy lehetett elolvasni ha körbe jártam az egészet. A lényeg, hogy mint sok minden mást ezt is magunk örömére tegyük ha tesszük. A magyar nyelv az egyik – azontúl hogy legszebb – leggazdagabb és legkifejezőbb is, hiszen ha azt írom, legyen elvárásunk saját magunkkal szemben, az magában foglalja az elv szót is, nincs mit magyarázni. Néha hitünket vesztve, magunkat megerősítve kötelezőek, nélkülözhetetlenek és betartandóak, mindenkinek a magát legjobban ismerve saját személyre szabott, kreált vagy megfogadott elvek, eszmék, nem mint rendíthetetlen ólomkatona, hisz sok élethelyzet megkívánja, ha nem is az ellenkezőjét de a kíméletesebb oldalát, de mindenképp szigorúan kiállva mellette! Megálmodom, elviekben megfogalmazom, majd gyakorlatban megvalósítom, ha jól sikerült ragaszkodom hozzá. Legyen az megálmodott vagy tanult. Mindenkinek van egy egyéni útja melyről ha néha le is tér, ahhoz hogy önmaga maradjon vagy egyáltalán legyen, követnie kell az egyéni járását, mely az utolsó napon kiderül hogy jó irány volt- e, de ha nem az sem baj de mindenképp a sajátja. Az Én ízlésem szerint az Én stílusomban, hisz: „Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.” - Antoine de Saint-Exupéry.

Sok szebbet, jobbat az új évre! Legyetek önmagatok csak úgy mint eddig, ezután is vagy innentől fogva és ne nőjetek fel soha! 

- Nikolett

Szép ünnepet!

"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."- Fekete István

Boldog, békés, szeretetben, finom ételekben, közös örömökben, jó hangulatban gazdag karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! 

- Nikolett

Hammm!

Nem csak a december, de az ősz beköszöntével napról napra több időnk jut evésre, jobban kívánunk bármilyen ételt, mint tavasszal vagy nyáron. A természet újraéledése inkább a természetbe csalogat illetve a nyár, a gyümölcsök, szomjoltók, frissítők időszaka. A hidegebb időben jó össze-, vagy beülni valakinél vagy valahová, együtt vagy egymagunk. Bármennyire is lehet szépíteni de ilyenkor le-le csúszik egy-egy finom édesség, leves vagy szendvicskülönlegesség, fogyókúra ide vagy oda. Amondó vagyok, hogy amit megkívánunk együk meg, mert hiszen enni jó és enni kell. Mindenki maga szabjon keretet az élvezeteinek, saját testét ismervén, ami evésről is lévén szó sok kellemetlenséggel tud járni, ha kilépünk belőle. Plusz kilók, narancsbőr, toka, striák. Mindenre van megoldás, de mikor megeszünk vagy megiszunk valami cukorban és zsírban gazdag finomságot, örömünket leljük benne és rég rossz, ha valaki azon filóz közben, hogy milyen hatással lesz a külsejére. Egyszer élünk, tehát ki kell használni minden zamatos és jóízű percét is. Az őszi és téli hangulatból adódó rövid nappalok, hosszabban tartó sötét órák ösztönszerűen arra késztetik a hozzám hasonlókat, hogy időnként jókat egyenek, nassoljanak vagy kortyolgassanak valami remek nyamiságot. A hideg évszak csípős, aromás, sokszor gejl ízei, mint fahéj, puncs, sült gesztenye vagy sült alma kivételesen jóleső kiegészítők a konyha világában. Ilyenkor jobban esik a hagymás zsíros kenyér is mint máskor vagy a gőzölgő kakaó lassú szürcsölése…hmmm csuda jó dolgok ezek. Az ünnepi menü már csak hab a tortán. Na valahogy olyankor, karácsony derekán jut először eszembe az a bizonyos mezsgye, ami azt sugallja lassan lehet túllépem és ez nem józan ész hanem a női mivoltom megőrzésének kérdése. Vonatkozik ez az alkoholfogyasztásra is illetve minden bűnös élvezetre, mert ahogy azt Murphy mondta, minden ami jó az erkölcstelen vagy hizlal. De élni tudni kell és ehhez nagymértékben hozzátartoznak a finom ízek is, persze ez nem minden, ez is csak egy kiegészítő ám a létfenntartáshoz elengedhetetlen szükséglet, ami egyben jó is. A magyar konyhának köszönhetően, aki magyar az tudja. Találékonyság, idő és pénz kérdése az egész. Hisz bárki bármilyen alapanyagot illetve megtermelhet a saját kertjében, ha van kertje ideje és türelme, ha nincs meg kell vennie. A készen elénk tálalt ínycsiklandó ételek, italok örömteli, jóleső és boldog pillanatokat eredményeznek illetve hagynak maguk után. Kedvenc sorozataim, mint a Szex és New York és a Gilmore Girls jeleneteinek szinte fele az evésről szól. Evés közben osztják meg egymással gondolataikat, élményeiket és ha otthon csinálnak közös programot akkor azért esznek ha egyedül vannak pedig azért. Továbbá egy szűk körű, a napszaknak megfelelő étkezés összetartja a családot. Sorsdöntő pillanatok, elhatározások születhetnek egy tál étel fölött. Étellel ünnepelünk és gyászolunk.  A mai felgyorsult világban sokan elfelejtik, hogy milyen jó az ha az ember megadja a módját étkezési szokásainak, legyen az reggeli, ebéd vagy vacsora. Szóval enni jó, enni kell, az ízek, illatok és eszenciák pedig olyan tulajdonságok egy-egy étel esetében melyek nem a külsőségekről szólnak, hála Isten! Hiszen egy nő esetében is: „Ruhád szerint fogadnak, eszed szerint búcsúztatnak”.

Fehér csodavilág

Folytatva és kiteljesítve egyben az ezt megelőző bejegyzésem kerítek sort most, ezen gyönyörű évszak megszívlelésére azoknak, akik valami oknál fogva nem szeretik. Tény hogy hideg, nedves, sokszor szeles, viharos, sőt mi több veszélyes is, de ha pro kontra elv alapján vélekedek róla többségben vannak a mellette szereplő érvek mint az ellen szólóak. Kezdem az elején, a hó illetve a tél és annak szeretete többnyire szorosan együtt jár a téli ünnepeket megelőző időszakkal és első havazás ebben az évszakban – szerintem nem csak nekem – mosolyt csal az arcomra és úgy örülök minden évben ennek, mint egy bolond. Várakozással, készülődéssel majd az ünnep beteljesedésével, de főként az újév beköszöntével alább is hagy a rajongás a tél produkálta csodás természeti jelenségek sokasága iránt. Helytelenül. Az oka sok minden lehet. A karácsonyfa leszedésével valahogy a napok, hetek és hónapok csak fehérek lesznek és elmúlik az az emelkedett hangulat, amivel együtt szerettük és ezzel az évszak szeretete is. Vajon miért?  Valami olyasmi érzés hogy a továbbiakban nincs rá szükség. Pedig akkor is tud hangulatos lenni. Továbbá ez az időszaka az évnek, amikor kint is és bent is egyaránt jó lenni. Gyermekéveim egészét beszínező szánkózások a kis és nagy dombon – ott ahol felnőttem így hívtuk – felejthetetlen, örök emlékek. Igaz sokszor úgy mentünk haza, hogy a hidegtől lezsibbadt kezünk, lábunk nem éreztük, de kit érdekelt.  Otthonról az ablakon át nézve, kakaót, teát vagy forró csokit kortyolgatva, betakarózva, összebújva vagy a meleg kályha mellé kuporodva hallgatni az égő fa pattogását, miközben kint csak hullik az a sok gyönyörű hópehely. Apropó hópehely, az egyik kedvenc téli szimbólumom illetve naturalisztikus képződményem. Mesés milyen szép és az, hogy nincs két teljesen megegyező… hihetetlen. Tényleg valami olyasmi, amit fentről szórnak ránk azért, hogy hálásak legyünk amiért ilyen szép világon élünk. A másik hasonló képződmény, a ritkábban előforduló jégvirág például az ablakon. Mikor először láttam el sem akartam hinni, hogy azt nem készakarva csinálta valaki oda. Aki látta a Narnia című mesefilmet, ismerős lehet a jelenet mikor a kislány belépve a gardróbszekrénybe, végigverekedve magát a ruhákon egy következő ajtót kinyitva Narniába ér, ahol a festői havas tájban találja magát. Na, valami olyasmi az igazi téli környezet „körülírása” olvasatomban továbbá azok a sok szép karácsonyi vagy akár csak téli tájat felelevenítő rajzfilmek sokasága (Kis gyufaárus lány, A hókirálynő stb.) A kötött meleg holmik, amiket ilyenkor hordunk, a zömök és puha – gyakran kényelmetlen - öltözékek meleget adva, egyfajta biztonságérzetet nyújtanak és a hosszas öltözködést feleteti a lenyűgöző környezet és téli tevékenységek illetve sportok egyaránt. Addig szép a hó míg hideg  van, mert a melegedő idővel olvadó latyakos hólé, kellemetlen és csúnya is. Tehát élvezzük minden szépségét az évszaknak, míg úgy gondolja a természet, hogy helyénvaló az érkezése és léte, mondjuk február végéig. Hiszen hóból is megárt a sok.