Bódulat a javából

Korábban olvastam valahol, hogy a gyerekek több szagot éreznek, mint a felnőttek. Az idősebbek pedig, már 40%-al kevesebbet. Nem szándékozom belemenni részleteibe illetve kémiájába, mert nem az én reszortom és ez nem is az az oldal. Azért tartottam fontosnak mégis ezzel kezdeni a bejegyzést, mert pár hónapja nem mindennapi élményben volt részem. Egyik munkahelyem, egyik helyiségének – termének – ajtaját kinyitva, bizarr és egyben a legkellemesebb érzés amit valaha is éreztem, kerített hatalmába. Olyan illat csapta meg az orromat, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél a kisszobában volt. Írok róla, de leírhatatlan. Szép lassan bementem leültem és csak lélegeztem mélyeket. Soha, sehol azelőtt nem éreztem hasonlót. Bódulat volt a javából. A rögzült emlékek jellegétől kelthet bennünk pozitív és negatív érzést egy szag vagy illat. Úgy ahogy a fenyő vagy halászlé illatára magam előtt látom az egykori karácsonyokat ez esetben is ott ültem egykori életem helyszínén, a kisszobában. Ahogy teltek a napok és újra meg újra mikor beléptem a terembe, kutatni kezdtem vajon minek a bukéja lehet. Szaglásztam én mindent, de egy jelmezszobáról lévén szó nem volt túl könnyű dolgom. Tele csupa régi és nem túl régi gönccel. Most sem tudom pontosan csak gondolom, hogy az ott egymás tetejére dobált régi plédek, pokrócok nosztalgikus szaga volt. Sok egyéb érzet, legyen szó illatról vagy ízről ébreszt egy emberben olyan rég elfeledett emlékeket melyekre nem is számít. Parfümöt is egyet – Nina Ricci, Nináját – kivéve mindig mást használtam, pontosabban csak teszteltem. Általában két használat után megállapítottam, hogy nem az én illatom. De ugyanez a helyzet minden egyéb testápolási termékkel, de még az öblítővel is. Lehet, hogy illat rigolyában szenvedek. Neked is és nekem is megvan a saját illatunk, melyet egy-egy termékekkel csak megváltoztatunk vagy kellemesebbé teszünk. Szeretem a letisztult, hintőpor – ha úgy tetszik baba – illatot magamon.  De más érezni és éreztetni, egy helyiség, tárgy vagy személy illata, ami nyomot hagy bennünk. Na és a feromonok…  a feromonok nem tudatosan érzékelt szaganyagok az érzékküszöb alatt (forrás: wikipédia). A rokon-, és ellenszenvért valamint a szexuális viselkedésért felelős anyag a szerintem a legkülönösebb anyag melyet sem parfümmel sem más egyéb anyaggal nem befolyásolhatunk, legfeljebb leplezhetjük. Nem csak „illatosító” szerek hatnak ránk ily módon, a frissen vágott fű, a reggeli kávé, egy gőzölgő péksütemény, levendula, egy jóféle dohány füstje vagy egy régi könyv… fel sem lehet sorolni és még mennyi minden.  Próbáljuk úgy alakítani környezetünket és úgy használjunk illatokat, hogy az(ok) egyszer valakinek kellemes emlék lehessen, más nem saját magunknak sok-sok év múlva.

Illatos május

Ki tudja miért, de az ember valami oknál fogva kötődik a hónapjához, a hónapjához melyben a világra jött. Aztán később az esztendő azon részében, évről évre megünnepelvén a jeles napot, harminchoz közeledve és azon túl, a visszagondolás a fiatalabb kori emlékekre kerülnek előtérbe a gyertyák elfújása mellett. Ünnepelni jó, kívánni kötelező, de nem a korodnak, hanem a szívednek megfelelően kell, hogy élj. Aki szívében fiatal - még ha a kor meg is látszik arcán – járja annak megfelelően útját és cselekedjen úgy, ahogy jó neki, és ha az egy hangos örömkiáltás az utcán vagy épp önfeledt csúszdázás vattacukrot tömve, hát legyen!( A túlzás nevetségessé való válása nélkül persze.) Az Én hónapom a május. Már az elején megünneplem a születésnapom, és onnantól a hó többi napja ráadás. A hónap első vasárnapja anyák napja, melyet az év, nem csak ezen egy napján kell nyomatékosítani édesanyáink felé, ám mégis szép és nemes hagyomány. Mélyen beleszippantva az orgona illatú levegőbe a legeslegjobb része a hónapnak. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkor az orgonaillat lenne a májussal megegyező. A hétről hétre vándorló, majd minden hétvégén megrendezésre kerülő búcsúk, melyek az utolsó vasárnapján a hónapnak a gyermeknapban teljesednek ki. Állatkert, vásárok, ringlisek...csupa színes dolog. A májusi és ennél fogva a bika jegy szülöttei, a fejjel a falnak mentalitásuk mellett számos erős, határozott és szimpatikus vonással rendelkeznek. Kérdés hogy kinél melyik dominál jobban. Egy biztos, az azonos jegyű barátságok és szerelmek igazán különösek a bika esetében. Két dudás igenis megfér egy csárdába. Erre két bika barátsága a legjobb példa. Amennyire „zajos” és sokszor vitába fajuló annál mélyebb. Valahogy az összetűzések majd az esetleg meg sem beszélt csak egymás tekintetéből kiolvasott békülések teszik szorossá és akár egy életre szólóvá. Szerelem esetében kicsit összetettebb ám annál szenvedélyesebb, halálosabb. Nem egyszerű, de attól szép, a legszebb. Boldog születésnapot Nekünk!

"Ki ez a lány?"

11, 12 éves lehettem mikor feltettem a kérdést egy kedves – nem mellesleg, filmek és zenék terén nagy tudású, jó ízlésű – rokonomnak. Szobája polcán volt egy szőke lányról egy dedikált fénykép.  Akkoriban sok lány társammal egyetemben rendszeres olvasója voltam, az akkor már régóta létező egyik legnépszerűbb tini magazinnak, a BRAVO-nak. Volt és még lehet ma is van ebben az újságban egy autogram címeket tartalmazó oldal illetve rovat. Mindig elolvastam milyen hírességektől lehet ilyen formán aláírt képet kérni, de mindig csak játszottam a gondolattal és hogy, vajon tényleg ők írják alá igazából…stb?  Ezért is keltette fel érdeklődésem a fotó, hiszen valóban hitelesnek tűnt. Kérdésemre a válasz valahogy így hangzott: „Nem tudod? Hát ő Drew Barrymore, ő szerepelt kiskorában az E.T.-ben, és azóta sok jó filmben, az egyik kedvenc színésznőm.”  Szinte szerelemmel beszélt róla, és hát férfi családtagról lévén szó, érthető is, hisz lenyűgöző szépségű a színésznő. Persze láttam az E.T.-t korábban, nem is egyszer, de nem tudtam hogy a kettő, egy és ugyanaz. Ezután, nem sokkal később tovább vásárolva a magazint láttam meg legközelebb Tomb Rider szerelésben akkor már rövidebb, vörös hajjal. Valami olyasmi címszóval, hogy lehet, hogy a (anyai ágon) magyar felmenővel is rendelkező színésznő kapja meg a videojátékból készülő film főszerepét. Magyar felmenő? Akkor még nem volt internetem, hogy utána nézhettem volna eme számomra érdekes információnak, ám egyre több filmben tűnt fel és sokat lehetett róla továbbra is olvasni. Ma már azt is tudom, hogy ha már felmenőiről van szó, egész színészgeneráció az övüké.Véleményem szerint nem mindennapi nő. Mind szépségét, mind egyéniségét és eddigi életét tekintve. Napjainkban, közel 40 éves korában igen színes múltat tudhat magáénak. Korai (10 évesen) alkohol és drogproblémákkal,már gyerekszínészként jelentős vagyonnal (saját lakással), 19 évesen férjezetten stb. Nyíltan vállalja biszexuális múltját is és hogy átlagon felüli a száma azoknak a férfiaknak, akikkel ágyba bújt. Soha senkit, nem ezen tények alapján ítélek meg illetve bírálok. Szimpatikus a kisugárzása, imádom a stílusát, nem cicababa, természetes szépség és nem mellesleg hiteles. Nyíltan vállalja és nem szégyelli botlásait. Megszédített őt is a pénz és a csillogás, de legalább mivel korán belecsöppent , tizenévesen túl is volt a nehezén (valljuk be szerencsés végkimenetelűen, sok szakmabeli gyerektársával ellentétben). A pályán tudott maradni, amiben azért valószínű keresztapja (Steven Spilberg) keze is benn van, de elsősorban akarat ereje és tehetsége tette azzá, aki ma valójában. Mint ahogy azt már gyerekként bebizonyította, talpra esett, önálló egyéniség, akinek ha nagyritkán segítségre van szüksége, nem túl büszke segítséget kérni. Merem remélni, hogy mostani férjével és kislányával sínen van az élete. Továbbá azt is, hogy megmarad továbbra is annak a stílusos, bohókás, gyermekded és naturális szépségű egyéniségnek, akivé vált (szinte a nagyérdemű szeme előtt). Ő a ma élő favoritom, de csakis Audrey Hepburn után!

Bicikli

“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)

Nem túl rég óta tartozom a biciklizést kedvelők népes táborába, ám annál nagyobb lelkesedéssel élem meg minden pozitív pillanatát, hasznát és előnyét a jó idő beköszöntével. Három csoportba sorolnám a bicajos társadalmat. Az első, a teljes megszállottsággal, valamilyen versenybiciklit tekerő ehhez illő sportos öltözéket viselő, élete meghatározó elfoglaltságát jelentő biciklis. A másik a hobbi bicajos, akik hétvégén és/vagy szép időben, ha mozogni vagy kirándulni támad kedve – akár  többed magával -  veszi elő biciklijét, mert jó móka. Az utolsó, ám szerepét tekintve talán – ha nem is a legtöbb km-t tekerő, de – a leggyakoribb, utcai kerékpárosok száma. Értem ez alatt, aki városban vagy nagyvárosban él és autó illetve tömegközlekedés helyett a biciklit használja, munkába járásra, vásárlásra, egész egyszerűen helyváltoztatásra. Nem sportcipőben, bicajos nadrágban és sisakkal a fején, sokkal inkább hétköznapi, normál esetben is viselt úgymond mindennapi ruházatban, már-már inkább jól öltözötten, illetve ami a célállomáshoz passzol. Maga az alkalmatosság is mindhárom esetben más, használatuknak megfelelően számos típust különböztetnek meg. Lesarkítva kicsit, a versenybiciklisek kos kormányúja, a hobbi bicajosok montija és a városi jövés-menésre használt városi kerékpár vagy cruiser, bővebben ide katt. Na ez utóbbi szerelmese lettem jómagam is. Bevallom annak ellenére, hogy eredendően is a városi kerékpár elnevezés illeti meg, első blikkre és használatra is, kicsit a falusi, öregasszonyok által is használt régi Csepel bicaj érzést keltette bennem. Aztán ez idővel átváltott a sokkalta kellemesebb a Fellini és több egyéb művészfilmekben is megannyiszor látott és tapasztalt érzetbe, melyet egy ilyen bringa tulajdonosa és használója érezhet. Bohóság, légiesség, szabadság, kényelem. A világ szinte minden táján ismert és használt eszköz, mégis Hollandiában kapja a legnagyobb teret, külön jogaikkal és KRESZ szabályaival a bringásoknak. Továbbá a mediterrán országokban épp oly gyakori, mint a különböző nagyvárosokban. Megannyi jótékony hatása mellett, hogy egészséges (ami valljuk be, a rendszeresen nagytelepülések utcáin tekerve a káros anyagokat belélegezve kevésbé az), vagy stressz oldó, kedvünkre és egyéniségünknek megfelelően alakíthatjuk, szépítgethetjük, legyen szó színről, kiegészítőkről. A kerékpár tradicionális jellegét meghagyva és a kevesebb több elvét követve, csodás eredményt érhetünk el, melynek valóban csak képzeletünk szab határt. Ugyanis, minket nőket minden lehetőség érdekel, ha „csak” egy bicikliről is van szó. Kosár, csengő, de még a sárvédő színe vagy formája is összhangba kell legyen. Az egyszínűségre törekedve, ami a vázat és a kerekeket illeti és egy másikra, ami a felszereltséget, hogy később aztán bárhogy is öltözünk, jól mutassunk a biriglinken. A napjainkban virágkorát élő eszköz, mely sikkes, minden téren kedvező és még hasznos is, merem remélni ezt követően is módi lesz és „életben tartják” a hozzám hasonló szentimentális lelkűek.

                                       

                                          

                                           
Ha még nincs de szeretnél: http://csajbringa.hu/ .

Kikelet

A tavaszt, ha egy szóval jellemezném, a fűszer lenne a legmegfelelőbb. Megízesíti, megszínezi az ember mindennapjait. Úgy érezhetjük - a hosszú, többnyire sötét mint világos -  ősz illetve tél után hogy szinte sosem köszönt be újra. De mikor mégis megérezzük az első a természet ébredezésének sajátos, egyedülálló és semmihez sem hasonlítható illatát, boldogság fog el. Mint egyféle lelki drog, derűlátó, idilli érzés kerít hatalmába. Talán mert tavaszi gyerek vagyok. Az érzés hasonló a szerelemhez, amit az évszak ébreszt bennem. A lepkék nem csak az illatos és színesebbnél színesebb virágok körül repdesnek, hanem a hasamban is. Többen mozdulnak ki a szabadba, ülnek a padokon, sétálnak a városban, parkokban egyaránt. Végre változatosabban lehet öltözködni és többet hódolni az olyan kedvteléseknek, mint a baráti légyottok egy kávézó vagy cukrászda teraszán, egy jó könyv olvasása a szépen daloló madarak társaságában. Csak ülni és hallgatni, merengeni, átadva lényünket ennek a mennyei érzésnek. Míg a szem ellát a gyönyörködtető táj a minden. Az újjászületés időszakaként is emlegetett része az évnek, mert minden, ami előző évben kibontakozott most újra megteszi, de mégis más évszámot írunk és kissé magunk is akaratlanul újraértelmezzük a világot. A tenni akarás és a célok hajtják az élet kerekét melyhez ez az évszak inspirációt, lendületet, energiát ad. A tavasszal egybeforrva ábrándozunk egy helyben és lépünk is egy időben. Alakítjuk lépésről lépésre kis történetünket, ki-ki a magáét. A szezon „ünnepének” lakomája, értem ez alatt a húsvéti sonkát, tojást és tormát és az ilyenkor éledező barka vagy nárcisz, a tavasz derekát jelentik számomra. Virágzó fák, a nap első meleg sugarai, pitypang, orgona stb. Minden ami színes, minden ami friss és illatos, karöltve az azonos emberi érzésekkel. Fogékonyabbak, nyitottabbak vagyunk egymásra. Jobban vágyunk ilyenkor egymás társaságára és közelségére, mint egyébként. Nem csak a fák bimbóznak, de új szerelmek és érzések is. Érezni kell, tapasztalni és élvezni a tavasz minden percét, momentumát, mert amilyen sokat várunk rá olyan hamar illan el ez a semmihez sem fogható érzés melyet a kikelet ajándékoz. A legszebb és legfontosabb hónap, számomra mégis a május. Ilyenkor évről évre a mellet hogy megünneplem, megköszönöm, hogy élek és részese lehetek ezen, természet adta gyönyörű és neszes létnek, ami ilyentájt köszönt be.

Barkabontó

napsugárka,

mézet gyűjtő 

kis bogárka, 

rügyfakasztó

boldog zápor,

csöpp levélke 

almaágról,

fehér szirma

meggyvirágnak,

tavasz éke 

a világnak.

- Donkó László: Tavasz éke