Citátum #1

Minden egyes olyan nap mikor kapsz az élettől egy jó nagy pofont és felülkerekedsz rajta - megoldod és túl teszed magad - csak közelebb kerülsz önmagadhoz és a valósághoz. Mindkettő hasznos de a valóság általában kijózanítja, míg önmagam megrészegíti a mindennapokat. xoxo N

Helló június

Jöhet a nyár! Az évszak első hónapján, vegyes érzésekkel nézek a nyár elébe. Ennek egyik és egyben nyomós oka, valószínűleg a szeszélyes időjárás. Bízom a kellemesebb folytatásban és ebben a hónapban egy fontos esemény a blog életében, SZÜLETÉSNAP! A részletekről később, addig is, xoxo. N

Csináld magad!

Egy nő ha alap szinten is de jó ha tud például főzni. Lehetőségeihez és tehetségéhez mérten minél többet, minél jobban. Sok minden más egyéb tulajdonsága mellett egy nőre ezért néz fel egy férfi. Persze lehet ez fordítva ,mikor a férfi jobban főz a párjánál... Van, aki varrni tud magának,van aki a saját kis kertjét szépítgeti, valamelyikünk a karrierjét építgeti gondosan de sok nőtársam a gyereknevelésben jeleskedik. A lényeg hogy legalább egy dologban ki tudjunk maximálisan teljesedni. Jó érzés fogjon el tőle és más szemében is elismerést lássak érte. Nevezhetjük hobbinak vagy ha épp kötelesség akkor annak élvezetének. Fontos hogy örömmel töltsön el a tevékenység és többnyire eredményesen. Egy kudarc nem kudarc. Az esetleges balsikert - ami bármikor bármiben előfordulhat - húzóerőként kell megélni. Akármilyen elfoglaltságról legyen szó, jó ha több van de csak annyit szabad vállalni ami nagyobb erőfeszítés nélkül megoldható illetve teljesíthető. Attól függ mennyire jelentőségteljes... legyen az egy finoman vacsora, egy ízlésesen megterített asztal, egy szépen berendezett helység vagy "csak" egy kakaóporral meghintett tejhab a kávé tetején. A pont az i-re amiben örömödet leled és még akár örömet is szerzel. Amiért kapsz a másiktól egy feltöltő, önbizalmat adó szemcsillanást, köszönömöt vagy kézfogást. Minden esetben a saját kezed munkáját, illetve a saját képzeleted szüleményét dicsérje.

(ui.: nekem az egyik ilyen elfoglaltságot az írás jelenti)

Gyereknap alkalmából

Mit csinálok rosszul? Semmit. Minden – ha nem is tökéletes, de - jó, ahogy van. Az elfogadás nagy erény. Együtt élni azzal, amit adott az élet, a sors és amit kialakítottunk magunk körül. A porond adott, hogy mit és hogyan adok elő, az csak rajtam múlik. Megismerni a világ lehető legtöbb szegmensét, nem csak a jót, a rosszat is, attól lesz bölcsebb az ember és tanulja meg értékelni az aprót is. A múltam kellemes emlékeiből, élményeiből és tanulságaiból táplálkozva illetve mindezekre alapozva a napjaimat élek. Szívében fiatal örök ifjonc teremtményként, ragaszkodva az álmaimhoz, hogy a mindenkori jelen szép legyen. Így kívánok nekünk boldog gyereknapot most és mindörökre. 

Bódulat a javából

Korábban olvastam valahol, hogy a gyerekek több szagot éreznek, mint a felnőttek. Az idősebbek pedig, már 40%-al kevesebbet. Nem szándékozom belemenni részleteibe illetve kémiájába, mert nem az én reszortom és ez nem is az az oldal. Azért tartottam fontosnak mégis ezzel kezdeni a bejegyzést, mert pár hónapja nem mindennapi élményben volt részem. Egyik munkahelyem, egyik helyiségének – termének – ajtaját kinyitva, bizarr és egyben a legkellemesebb érzés amit valaha is éreztem, kerített hatalmába. Olyan illat csapta meg az orromat, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél a kisszobában volt. Írok róla, de leírhatatlan. Szép lassan bementem leültem és csak lélegeztem mélyeket. Soha, sehol azelőtt nem éreztem hasonlót. Bódulat volt a javából. A rögzült emlékek jellegétől kelthet bennünk pozitív és negatív érzést egy szag vagy illat. Úgy ahogy a fenyő vagy halászlé illatára magam előtt látom az egykori karácsonyokat ez esetben is ott ültem egykori életem helyszínén, a kisszobában. Ahogy teltek a napok és újra meg újra mikor beléptem a terembe, kutatni kezdtem vajon minek a bukéja lehet. Szaglásztam én mindent, de egy jelmezszobáról lévén szó nem volt túl könnyű dolgom. Tele csupa régi és nem túl régi gönccel. Most sem tudom pontosan csak gondolom, hogy az ott egymás tetejére dobált régi plédek, pokrócok nosztalgikus szaga volt. Sok egyéb érzet, legyen szó illatról vagy ízről ébreszt egy emberben olyan rég elfeledett emlékeket melyekre nem is számít. Parfümöt is egyet – Nina Ricci, Nináját – kivéve mindig mást használtam, pontosabban csak teszteltem. Általában két használat után megállapítottam, hogy nem az én illatom. De ugyanez a helyzet minden egyéb testápolási termékkel, de még az öblítővel is. Lehet, hogy illat rigolyában szenvedek. Neked is és nekem is megvan a saját illatunk, melyet egy-egy termékekkel csak megváltoztatunk vagy kellemesebbé teszünk. Szeretem a letisztult, hintőpor – ha úgy tetszik baba – illatot magamon.  De más érezni és éreztetni, egy helyiség, tárgy vagy személy illata, ami nyomot hagy bennünk. Na és a feromonok…  a feromonok nem tudatosan érzékelt szaganyagok az érzékküszöb alatt (forrás: wikipédia). A rokon-, és ellenszenvért valamint a szexuális viselkedésért felelős anyag a szerintem a legkülönösebb anyag melyet sem parfümmel sem más egyéb anyaggal nem befolyásolhatunk, legfeljebb leplezhetjük. Nem csak „illatosító” szerek hatnak ránk ily módon, a frissen vágott fű, a reggeli kávé, egy gőzölgő péksütemény, levendula, egy jóféle dohány füstje vagy egy régi könyv… fel sem lehet sorolni és még mennyi minden.  Próbáljuk úgy alakítani környezetünket és úgy használjunk illatokat, hogy az(ok) egyszer valakinek kellemes emlék lehessen, más nem saját magunknak sok-sok év múlva.